A pozsonyi Lovestream, avagy a be nem váltott fesztiválbérlet esete Kulcsár Gábor2025. 08. 18., h – 11:34
Bár az idei volt a negyedik Lovestream fesztivál, az ember mégis úgy érezheti, zöldfülű szervezőkkel van dolga. Pedig a nagyszínpadon olyan előadók lépnek fel, mint a One Republic, Post Malone vagy Anyma. Az én jegyem eredetileg mindhárom napra szólt, az első nap után azonban úgy döntöttem: elhagyom a fesztivál területét.
A Lovestream fesztivál a pozsonyszőlősi (Vajnory) reptéren kapott helyet. A vasútállomástól táblák jelezték az 1,5 kilométeres utat, amit az emberek nagy része gyalog tett meg, ugyanis tömegközlekedéssel nehéz volt megközelíteni. Korábban a fesztivál weboldalán azt olvastam, a beléptetéskor elveszik tőlünk a magunkkal vitt ételt és italt, illetve a vizespalackunkat is. Ez utóbbin rengeteg ember felháborodott, hiszen egészen este 7 óráig hőségriadó volt. A gyaloglás során a „zarándokok” nagy része elfogyasztotta az otthonról hozott vizet, akik pedig eleve nem is hoztak kulacsot, a közeli élelmiszerboltban vásároltak be, és a parkoló autók árnyékában itták a belépés előtti utolsó frissítőjüket. A parkoló egyébként légvonalban nagyjából 100 méterre volt a nagyszínpadtól, ezért kíváncsi voltam, vajon mennyi „potyautas” jár ingyen fesztiválozni. A nap végére arra jutottam: nem elég.
„Nyisd ki, nyisd ki, nyisd ki!”
A beléptetőkapuk környékén Dosť bolo Fica! feliratú pólós aktivisták gyűjtöttek aláírást az előre hozott választáshoz – nagyon sikeresen. Az emberek feltartott hüvelykujjal, mosolyogva köszöntek nekik, mielőtt aláírták a papírt. Kicsit beljebb néhány helyi egy nagy műanyag zacskóba gyűjtötte a visszaváltható palackokat – szintén sikeresen, az emberek inkább nekik adták, minthogy kidobják a bejáratnál, ahol rettenetes tömeg gyűlt össze, és rettenetesen lassú volt a beengedés. Én este 6 óra környékén értem a helyszínre, és még a 7 órakor kezdődő Clean Bandit-koncert elejét is lekéstem. A tömeg egyre csak nőtt, ahogyan az általános elégedetlenség is. A fesztiválon csak karszalagra erősített csippel lehetett fizetni, melyet a fesztiválozók egy alkalmazáson keresztül előre is feltölthettek. Bár erre a helyszínen is volt lehetőség, ott 2 euró kezelési díjat számoltak fel.
A mellettem álló pár elmondta, hogy ők is a 7 órás koncertre jöttek, és nagyon szeretnék feltölteni a kártyájukat, de a rendszer már nem engedi. „Így kiálljuk ezt a sort, aztán bent a következőt” – sóhajtott fel a hölgy. Amikor hetet ütött az óra, percre pontosan elkezdődött a koncert a velünk szemben álló nagyszínpadon. Ezzel egyidőben a tömeg hangosan fujjogni kezdett, illetve a „szégyen” és a „nyisd ki” kifejezéseket skandálták. A helyszínen lévő önkéntesek egyáltalán nem tudták kontrollálni a tömeget, és a karszalaggal érkezőket sem informálták, hogy ők előremehetnek. Én is karszalaggal érkeztem, a beléptető pedig ezen előbb meglepődött, majd továbbengedett a biztonsági ellenőrzésre.
„Linestream”
Kellőképpen összezavarodva, de izgatottan közelítettem meg a nagyszínpadot, ahol éppen felcsendült a kedvenc Clean Bandit-dalom. Meglepődve konstatáltam viszont, hogy viszonylag kevés ember lézeng a koncerten, pedig olyan rádiós slágereket is játszottak, mint a Symphony, a Rockaby vagy a Rather Be. Így – bár későn érkeztem – akár testközelből is láthattam volna a zenekart. A mellettem álló VIP-páholyt kicsit furcsán méregettem, hiszen a nem VIP-jegyeket vásárlók sokkal előnyösebb helyről nézhették a műsort.
A koncert után körbenéztem a helyszínen. Mivel úgy tudtam, ingyenes ivóvizet biztosítanak a fesztiválozóknak (miután vettek egy flakonos italt, mert a saját flakonjaikat elvették), megkerestem a kutakat. Az emberek hosszú sorokban állva, térdelve engedték a csapvizet a lajtoskocsikból, amivel alapvetően nem lett volna gond. Csakhogy ezt ugyebár megelőzte a 45 perces sor a beengedésnél, majd a kártyafeltöltésnél (ami 2 euróba került), majd venni kellett egy flakont (a legolcsóbb opció az ásványvíz volt 3,50-ért), majd ki kellett állni a sort a csapvízért, amit csak térdelve lehetett a flakonba tölteni. Az interneten a fesztivált viccesen „linestreamnek” nevezik, a kommentelők szerint ugyanis több időt töltöttek sorban állva, mint koncerteken. Ekkor értettem meg, hogy miért.
Sziget-falunap
A terület nagy részét a különböző szponzorok és médiapartnerek sátrai foglalták el, akik játékokat és termékmintákat osztogattak. Az egyik ilyen a DM drogéria volt, akik egy menstruációs vécét is telepítettek a helyszínre. Elismerően biccentettem, aztán továbbmentem, mert ez jelenleg nem érintett engem, illetve itt is hatalmas volt a sor. Az ételek árai 7-20 euró között mozogtak, ezek közül a legolcsóbbak a lángos és a palacsinta voltak, de egy kiadós vacsorát 13 euró alatt nem lehetett kapni. Az italok közül a legolcsóbb a már említett ásványvíz, az üdítők és a sör pedig 5 euróba kerültek. Vagy „jóllakhattunk” az egyik szponzor által kínált instant tésztával. De ennek is ára volt: sorba kellett érte állni.
A mobilvécék viszont elegendőnek bizonyultak, ritkán formálódtak előttük sorok, viszont itt is lehetett hallani elégedetlenkedő hangokat. Főleg, amikor meglátták, hogy fizetős vécé is van, amiért 2 eurót kérnek. „Remélem, zuhanyzó is van benne!” – nevetett fel kínosan egy férfi. Ezen a ponton leültem egy kerítés tövébe, és átgondoltam, hogy mit is tapasztaltam eddig: „ez egy Sziget-after és egy falunap egyben” – fogalmaztam meg magamban, hiszen a nagyszínpad hangzása és maguk a koncertek is abszolút megidézték Szigetet, ahogyan az ételek árai is. Ezzel szemben viszont a koncertek között csend volt, az emberek lézengtek, a kivetítők elsötétültek, néhányan Insta-fotókat készítettek az óriáskeréknél, a tömeg fele meg valószínűleg éppen sorban állt valamiért.
Koncert igen, fesztivál nem
A One Republic előtt már többen voltak a nagyszínpad előtt, de még úgy is, hogy az első szám után indultam csak el, testközelből hallgathattam végig a műsort, ami fenomenális volt. Ryan Tedder, az énekes nemcsak a zenekar slágereit adta elő, hanem a saját szerzett dalait is, tehát meghallgathattuk a híres Beyoncé-dalt, a Halót vagy Ellie Gouldingtól a Burnt. Az énekes rendszeresen szlovákul köszönte meg a tapsot, illetve azt is megkérdezte a közönségtől, hogy érzik magukat. Hatalmas ováció fogadta, de a legnagyobbat akkor kapta, amikor elmondta, hogy bár az amerikaiak sokszor összevonják, ő tudja, hogy Szlovákia és Csehország nem tartozik már egybe. Az utolsó dalokat a parkolóból hallgattam végig, nem egy „potyázóval” együtt, akik meg sem próbáltak jegyet váltani. És lehet, hogy ők tették jól. Hiszen odavihették a saját ételüket és italukat. Ami pedig a legfontosabb: nem kellett sorban állniuk.
„Inkább Szigetre menj” – tanácsolta egy pozsonyi fesztiválozó az interneten a külföldi kérdezőnek, aki azt akarta megtudni, érdemes-e jegyet váltania a Lovestreamre. „A híres headlinerek ellenére ez inkább egy helyi fesztivál” – tette hozzá. Én is ugyanezzel az érzéssel távoztam. Ha esetleg a kedvenc zenekarod lép fel, akkor érdemes napijegyet váltani, hiszen valószínűleg testközelből láthatod majd őket. Beléptetés előtt azonban igyál, egyél, és élvezd, hogy még nem kell sorban állnod.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
