A pozsonyi hegyligetben fekvő Eleonóra-udvar romantikus hangulatú villájából származik az a festmény-sorozat, amelyet egykor Gabriele grófnő festett és ajándékozott fia családja számára.
Gabriele Eleonore Josephine von Stolberg-Stolberg grófnő 1827. augusztus 26-án született Visk városában. A belga származású Moritz Johann Nepomuk von Saint-Genois gróf második felesége volt, akivel 1846-ban házasodtak össze. Összesen nyolc gyermekük született, ebből öten élték meg a felnőtkort.
Mindketten tehetséges amatőr festők voltak. Gabriele grófnő egész életét a festészet iránti lelkesedés jellemezte. Egész idős koráig töretlenül foglalkozott a rajzzal és a festészettel. Naplóiba és vázlatfüzeteibe rajzokat skiccelt, később az igényesebb könyvfestői munkákra tért át és herbáriumokba, albumokba, könyvekbe készített illusztrációkat.
Végül a XIX. század hetvenes éveiben a zsáner- és portréfestészettel kezdett el foglalkozni. Gabriele grófnő lelkes és tehetséges amatőr festőből félprofesszionális festőművésszé vált, akit gazdag művészeti tevékenység jellemzett.
Mivel Saint-Genois-Stolberg grófnő egész idős koráig a festészettel foglalkozott, ennek köszönhetően badeni műtermében (Bécstől délre) számos festménye maradt fenn. Ugyanakkor Pozsony is őriz néhány értékes alkotást, amelyet maga a grófnő festett és ajándékozott el.
A Saint-Genois nemzetséget Gabriele grófnő és Moritz von Saint-Genois gróf fia – Hugó Móric kötötte össze Pozsonnyal. A fiatal gróf feltehetőleg 1885 körül ismerkedhetett meg az akkor már férjezett, pozsonyi származárú Eleonóra von Wachtlerel. A német eredetű Wachtler család tagjai egykor a koronázóváros tekintélyes polgárai közé tartoztak, és főként kereskedelemmel foglalkoztak.
A család utolsó ismert tagja éppen Eleonóra von Wachtler volt. 1863-ban született, és szülei még nagyon fiatal korában férjhez adták egyik unokatestvéréhez. A házasság azonban kudarcot vallott. A férjezett Eleonóra megismerkedett Hugó Móric von Saint-Genois gróffal, és a titkos kapcsolatból 1886 decemberében egy kislány született, aki a Mauricette nevet kapta. Eleonóra később elvált, de mivel katolikus volt, így nem mehetett ismét férjhez. Ezért Hugó Móriccal együtt áttért az evangélikus hitre, a pár így 1889. március 31-én összeházasodhatott Budapesten.
A fiatal házaspár ezután Pozsonyba költözött, ahol Hugó Móric a festői szépségű hegyliget területén vásárolt egy nagy telket, amelyet felesége után Eleonóra-udvarnak nevezett el. Csakhamar el is kezdődtek az építkezések. A gazdasági épületeken kívül a gróf egy pazar villát is emeltetett. A kastély klasszicista stílusban épült, romantikus tornyokkal és népi elemekkel kiegészítve.
A pár boldogsága azonban nem tartott sokáig. 1891 karácsonyán Saint-Genois Hugó Móric gróf mindössze 33 évesen váratlanul tüdőgyulladásban elhunyt. A Kecske-kapu melletti evangélikus temetőben lett eltemetve. Az özvegy és kétéves kislánya ezután felváltva hol a hegyi villában, hol a Wachtler család palotájában lakott a Ventur-utcában.
A belga származású Saint-Genois gróf váratlan haláláról 1891-ben a Nyugatmagyarországi Híradó is tudósított. A rövid tudósításban ismertették, hogy a gróf csupán két éve költözött Franciaországból Magyarországra, amikor Esterházy Miklós gróf tatai uradalmainak kormányzatával és versenyistállóinak fejlesztésével bízta meg. A grófi versenyistállók fejlesztése és a tatai versenyek rendezése terén a hazai sportkörben nagyon ismertté tették nevét.
Kiváló sportemberként szép és kitűnően berendezett méntelepet alakított ki a pozsonyi hegyliget területén, ahol nemesfajú lovak tenyésztésével foglalkozott. A lap megemlíti, hogy a grófot a pozsonyiak nem igen ismerték, mivel a lakosokkal ritkán érintkezett, és visszavonulva élt két nemes szenvedélyének hódolva – ami a lótenyésztés és a mezőgazdaság volt.
Eleonóra férje halála után öt évvel újra férjhez ment. 1896 januárjában arról tudósít a Nyugatmagyarországi Híradó, hogy St. Genois Eleonóra grófnét – a pozsonyi Eleonóra udvar tulajdonosnőjét, újév napján jegyezte el lovag Bleyleben Péter, császári és királyi százados. Az esküvőt az év februárjában tartották Pozsonyban. A párnak egy közös gyermeke született – egy kislány, Doris.
46 évig éltek együtt, mindketten a II. világháború alatt vesztették életüket (Bleyleben Péter 1941-ben, Eleonóra 1943-ban). Utódaik a háború után elvesztették palotáikat és minden vagyonukat, ezért külföldre költöztek. A pozsonyi hegyi parkban lévő villájuk ma a szlovák Közgazdasági Egyetem tulajdonában tartozik és reprezentatív célokra szolgál.
A Pozsonyi Városi Galéria gyűjteményében található festmény-sorozat egykor az Eleonóra-udvaron található villát díszítette. Ezeket a képeket Gabriele Eleonore Josephine Saint-Genois grófnő festette fia családja számára. Összesen 24 alkotásról van szó, amelyekből a legrégebbi képek 1890-ből, a legújabbak 1893-ból származnak.
A pozsonyi hegyi villában lévő festmény-sorozat arra hagy következtetni, hogy Saint-Genois-Stolberg grófnő fia Hugó Móric váratlan halála után sem szakította meg a kapcsolatot menyével és unokájával.
A jelenlegi információk alapján a fennmaradt pozsonyi festmény-sorozat négy ciklusra osztható, amelyet történelmi portrék, heraldikai és ornamentális jellegű díszítések, illetve a gyermekábrázolások zsánerébe tartozó jelenetek alkotják. Ez utóbbiakat a grófnő valószínűleg unokája gyerekszobájának díszítéseként szánta. 2019-ben Pozsonyban egy kiállítást is rendeztek, melynek során a látogatók Gabriele Saint-Genois grófnő festményeit tekinthették meg a Mirbach-palotában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
