Nemrégiben mutatták be a pozsonyi csatáról szóló animációs filmet, melyet a Magyarságkutató Intézet jelentetett meg. Bevallom, nem lehet elhallgatni és egy legyintéssel elintézni a kritikákat sem a film kapcsán, több kérdés is felmerül. Nyilván az alapvetően jó és támogatandó, hogy létrejött egy alkotás a pozsonyi csatáról, de…
A nemzeti tábor évek óta hangoztatja már, az új nemzedék hazafias szellemben való nevelése szempontjából elengedhetetlenül fontosak a magyarság történelmi tetteinek megfilmesítései. Így a pozsonyi csatáé is. Bár ahogy magam, gondolom sokan mások is inkább szerették volna, ha ez nem animációs film formájában ölt testet, mely sajnos valóban tartalmi és kivitelezési hibákat tartalmaz, de ezt a gondolatmenetet itt zárjuk is le.
De miért is?
Gondoltam ugyan, érdemes ilyen jellegű írást kanyarítani, de csak egészen addig, amíg szembe nem jött velem a Telex „kritikája”. A Telex helyébe behelyettesíthetünk még pár jelzőt, úgy mint kozmopolita hazátlanok, végül is ugyanazt jelenti, és az egyik szellemi műhelyük is.
Úgyhogy ilyenkor nem annak van első helyen létjogosultsága (arról majd később), hogy a felett lamentáljunk, vajon mennyire jó vagy rossz filmet láthatunk, ugyanis nem pusztán magát az alkotást, hanem magát a történelmi eseményt, mint identitásképező elemet érte támadás. Már megint. Ugyanazok részéről. Lássuk.
A Magyarságkutató coming outolt A pozsonyi csatával címmel jelent meg írás a liberális portálon Kolozsi Ádámtól, milyen „érdekes”, újra csak egy, a magyarság számára fontos történelmi eseményt próbáltak kigúnyolni. Még véletlenül sem másokét.
Tényleg csak címszavakban arról, hogy valójában, bár érdemi és tartalmi kritikának álcázzák, és mint ilyen, valóban tartalmaz ilyesféle megállapításokat, képtelenek leplezni, zsigerből jövő viszolygás volt, az bizony, mi papírra vetette velük a cikket.
„A szakrális őstörténet és a politikai ezotéria hívei azonban idáig távol álltak a hivatalos intézményektől, de a Magyarságkutató Intézet A pozsonyi csata filmje több olyan toposzt jelenít meg, történelmi tényként beállítva azokat, melyekben az ismeretterjesztés, a nem kellőképpen igazolt alternatív hipotézisek és a tudományosan megalapozatlan, vagy éppen meg is cáfolt mítoszok keverednek.”
Aztán láthatólag nem tudnak mit kezdeni a nemzetivel mint fogalommal:
„A Magyarságkutató Intézet Kásler Miklós kezdeményezésére jött létre 2019 januárjában, nem utolsó sorban azzal a céllal, hogy átírja „nemzetibbre” a magyar őstörténetet.”
De olvassuk tovább:
„Korábban is szívesen terjesztette a tudományos főárammal szemben az „alternatívok” nézeteit: a hun leszármazást, a szittya örökséget, a magyarság keleti kapcsolatait, és főleg a finnugor nyelvrokonság megkérdőjelezését.”
Nyilván tényleg, teljesen jelentéktelen is volt a pozsonyi csata szerintük:
„A pozsonyi csata ugyanis úgy 800 évre teljesen kiesett a magyar nemzeti emlékezetből. Anonymus és a magyar krónikaírók meg sem említik, a korszakból csak egészen rövid német források maradtak fent róla, mindösszesen három mondat.”
De még az sem úgy volt, hanem:
„Ez a mondat a Magyarságkutató animációs filmjének is az egyik első mondata: „decretum … Ugros eliminandos esse” – „rendeljük, hogy a magyarok kiirtassanak” – idézik Gyermek Lajos német király „rendeletét”. A fordítás azonban közismerten téves, illetve tudatos hamisítás eredménye: valójában nem volt semmilyen népirtásra vonatkozó rendelet.”
Talán alább megkapjuk a választ, miért nem tarthat számot – szerintük – egyetlen nép sem arra, hogy nevén nevezze, ha valakik a létére törnek, ugyanis:
„A pozsonyi csata, mint a „magyarság eltervezett holokausztja”, az egyik olyan modernkori nemzeti mítosz, ami kritikátlanul bekerült a Magyarságkutató Intézet filmjébe.”
Ennyi elég is lesz a telexes firkászok alig burkolt magyarellenességéből. Képtelenek felfogni, akár a pozsonyi csata, akár más győztes vagy vesztes csata, de bármely egyéb történés, melyet mi, magyarok alkottunk és éltünk át, mit jelent. Lényüknél fogva értetlenül állnak az előtt, hogy létezik egy szellemi és erkölcsi kapocs köztünk és az előttünk járó ősök között. Egy kapocs, egy híd, mely vezet a távol múltból a láthatatlan jövő felé, ez az, ami összefűzi a magyarság valamennyi generációját, és kötelez minket arra, letegyük ennek a hídnak azon köveit, melyeket ránk ró a Gondviselés.
Én értem, vannak, akik nem kívánnak ehhez a sorsközösséghez tartozni. Már csak azt furcsállom, persze nyilván álnaiv vagyok, miért sértődnek meg, ha ezt mi is kimondjuk?
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
