A tegnapi, hidegháborút elemezgető cikkem után – amelyről egyébként azt gondoltam, hogy szárazabb, sterilebb, unalmasabb cikket blogon szinte lehetetlenség írni -, szóval eme cikk után olyan vitába keveredtem az Arckönyv lapjain, hogy minden erőfeszítésem ellenére lehullott rólam a szakértői álarc, és beleüvöltöttem az emberek arcába. Szerettem volna az egészet Caps Lockkal bemásolni, hogy átjöjjön az életérzés, de Balogh Gábor szerkesztőtársam kirúgással fenyegetett, ami már csak azért is eltántorított, mert a kieső havi 20 000 rubel jelenlegi anyagi helyzetemben komoly érvágást jelentene. Szóval a laptopbillentyűk kalapáló csattogását képzeljétek hozzá.
Kezd rohadtul elegem lenni abból, hogy egyszerű magyar állampolgárként, aki nem akar sem Putyin fehérorosz bábállama, sem amerikai csatlós lenni, folyamatosan bizonygatnom kell, hogy nem vagyok kommunista/Putyin-bérenc/fizetett ügynök. Nem, egyik sem vagyok.
Magyar vagyok, a magyar nemzeti érdek az iránytű számomra, nem akarom belerángatni Magyarországot egy új háborúba, és ennek biztosítékát abban látom, ha minél jobban megpróbálunk távol maradni ettől az egész konfliktustól. Függetlenül, a saját utunkat járva, vagy ha ez nem megy, akkor újratáncolva a Kállay-kettőst.
Bővebben!
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
