2023. 11. 11.
Bashar Al-Assad szíriai elnök az elmúlt időszakban másodszor jár Szaúd-Arábiába ahol a rendkívüli Arab és Muszlim csúcstalálkozón vett részt.
Bashar Al-Assad szíriai elnök beszéde:
Gáza egy napig sem volt az ügy, a probléma. Az ügy az Palesztina, aminek lényegi megtestesülése Gáza és egy ordító példája a palesztin nép szenvedésének. Gázáról külön beszélni nem lehet és eltéríti az iránytűt, hisz Gáza egy egésznek, egy testnek a része, és a kontextus egy állomása. Az utolsó agresszió Gáza ellen csupán egy esemény, egy hosszú időre visszavezethető kontextusból, ami 75 év cionista bűnözésből ered, ami tartalmazott 32 év meghiúsult békét, aminek egyetlen abszolút, vitathatatlan eredménye, hogy az entitás még agresszívabbá vált, és a palesztin helyzet még igazságtalanabbá, elnyomottabbá és nyomorúságosabbá. Sem föld, sem az igazság nem tért vissza Palesztinában, sem a Golánba.
Ez a helyzet egy olyan politikai egyenletet kreált, aminek a tartalma az, hogy a minél több arab szelídség velük szemben egyenlővé válik minél több cionista hevességgel ellenünk, azaz minél jobban nyújtjuk a kezünket feléjük, annál több mészárlást követnek el ellenünk. Ennek a nagyon világos egyenletnek tükrében nem kereshetünk a Gáza elleni agresszióban különbet, mint az előző cionista mészárlásokban, majd minden bizonnyal ugyanennek a kontextusnak a folytatását a későbbiekben is.
Ennek a nagyon világos egyenletnek a tükrében nem választhatjuk el azokat a folyamatos bűncselekményeket azáltál, hogy arab és muszlim országokként mi külön próbálunk kezelni ismételt és folyamatosan ismétlődő bűncselekményeket, mintha azok különálló és elválasztható részek és történesek lennének a palesztin ügytől. Ha mi ma továbbrais ugyanúgy kezeljük a Gáza elleni agressziót, mint eddig tettük, akkor ezáltál mi hagyjuk jóvá az utat a további mészárlásoknak, amíg a palesztin népet ki nem irtják és megnem hal a palesztin ügy.
Amiért ma rendkívüli ez az ülés, az nem maga az agresszió, sem a gyilkolás, hisz mindkettő folyamatos, amit nem lehet az entitástól elválasztani, hisz a gyilkolás és agresszió nem más, mint ennek az entitásnak a tulajdonsága. A rendkívüli ma csupán az, hogy a cionizmus saját magát is felülmúlta barbarizmusból, ami minket, eddig még nem látott méretű felelősség elé állít humanitárius és politikai téren, és persze nem beszélve a régiónk nemzetbiztonságáról.
Humanitárius szempontból nem kérdéses a kötelességünk, hogy magunkra vállaljuk a felelősséget a normál élet alapjainak visszaállításáról azonnali humanitárius segélyeken keresztül, vagy a szükséges infrastruktúra felépítése révén a későbbiekben, de a kérdés az, hogy meddig folytatjuk így ezt az egészet, ami a megszokott gyilkolásból majd segélyekből áll? Tömegmészárlásokból és azt követő segítségnyújtásból? Meddig folytatjuk ugyanezt? Még több agresszió a részükről és még több beszéd a részünkről?! A fontosabb kérdés az, hogy mire van szüksége magának a palesztin embernek tőlünk? Elsősorban humanitárius segélyre van szüksége tőlünk vagy inkább védelemre még azelőtt, hogy ne történjen meg vele, a népével szemben még több tömegmészárlás?!
Itt rejtőzik a szerepünk. Itt rejtőzik a politikai munkánk, de amíg nem rendelkezünk szükséges eszközökkel, amelyek tényleges nyomást tudna gyakorolni, addig nem lesz értelme egy lépésnek sem, egy beszédnek sem a részünkről! A minimum, amivel rendelkezünk, azok a tényleges politikai eszközök és nem a beszéd. Így először minden politikai utat és kapcsolatot megkell szakítani az entitással, beleértve minden gazdasági tevékenységet, hogy ennek a visszatérése csak akkor következhessen be, ha leállnak minden mészárlással a palesztinokkal szemben egész Palesztinában, megengedve minden segély azonnali bejutását Gázába.
Beszélni most a két államról és békefolyamatról, bármennyire is fontos dolog, de most ebben a rendkívüli pillanatban nem prioritás. Tudva azt, hogy erről beszélni nem gyümölcsöző, és nem is lesz értelme. Nincsen értelme, mert nincsen valódi partner, sem felügyelő, sem törvény! Egy jogot sem lehet visszaszerezni úgy, ha a bűnöző válik bíróvá, a tolvaj meg ítélethozóvá! Ez a valós helyzete ma a Nyugatnak. Csakis a mi akaratunkkal tudjuk a jogainkat visszaszerezni testvéreim, nem azáltál, hogy nyugati országoktól kérünk segítséget. Nem azáltál, hogy nemzetközi szervezeteket keresünk fel.
Ők nem vállalnak felelősséget semmiért, és csakis gyarmatosító történelmi felelősségeket éreznek, ami a népek elnyomásáról és kizsákmányolásáról szól. Csakis a mi akaratunkkal. Népeink elsöprő véleményére támaszkodva és annak az új valóságnak alapján, amit ma a hős palesztin ellenállás megteremtett.
A mi régióinkból nekünk igenis, hogy vannak eszközeink. Használjuk ki az eszközeinket és használjuk ki a nemzetközi változásokat, amelyek új politikai kapukat nyitottak meg – melyek évtizedekig be voltak zárva. Lépjünk be ezeken a kapukon és cseréljük ki az egyenleteket együtt, hogy a drága lelkek, amelyek Palesztinában felemelkedtek drága ára annak, amit mi nem tudtunk a múltban elérni, és amit el kell érnünk a jelenben és a jövőben.
Béke legyen veletek!
Orientalista.hu – Cadmus
Megosztom:
Forrás:orientalista.hu
Tovább a cikkre »
