A Kossuth Rádió Ütköző című műsorában 2024. május 22-én hallhattunk egy „vitaműsort”, amelynek témája volt többi között az Ebráhím Raíszi iráni elnök halálos kimenetelű helikopter-balesete után a Közel-Keleten várható politikai bizonytalanság, a leendő palesztin állam három nyugat-európai ország általi elismerése és az a nemzetközi elfogató parancs, amelyet a minap adott ki a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) főügyésze izraeli és palesztin vezetők ellen. Az „Egy műsor, két szempont” szöveggel beharangozott műsorban, mint mindig és minden kézivezérelt hazai médiumban, ezúttal is csak az egyik, az izraeli szempontot képviselték a megszólaltatott szakértők.
Karím Ahmad Khan, a hágai Nemzetközi Büntetőbíróság skóciai születésű főügyésze háborús és emberiesség ellen elkövetett bűncselekmények vádjával elfogató parancsot adott ki Jahja esz-Szinvár, az Iszlám Ellenállási Mozgalom (Hamász) Gázai övezetbeli vezetője, Muhammad Diáb Ibráhím el-Maszrí (mozgalmi nevén: Muhammad ed-Dejf), az Izz ed-Dín el-Kasszám Dandárok, azaz a Hamász katonai szárnyának parancsnoka és Iszmáíl Haníje, a Hamász Katarban működő Politikai Irodájának vezetője ellen. A főügyész ugyancsak ezzel a váddal adott ki elfogató parancsot Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnök (akit a felkonferálásban a műsorvezető „elnöknek” nevezett – H. J.) és Joáv Galant izraeli védelmi miniszter ellen. Mi ezúttal a „vitaműsornak” az izraeli-palesztin viszállyal kapcsolatosan elhangzott egyoldalú, s a másik fél álláspontját ezúttal is figyelmen kívül hagyó részeivel kívánunk foglalkozni.
Ütköző a műsor címe, ám a konfliktusban csak elmarasztaló hangnemben emlegetett egyik, a palesztin fél igazát képviselő személy – amiképpen más politikai műsorokban is lenni szokott – ezúttal sem kapott meghívót „a vélemények ütköztetésére”. Ezt az etikátlan, szakmaiatlan jelenséget egyébként néhány hónappal ezelőtt Fádi el-Huszejni, Palesztina budapesti nagykövete is szóvá tette, megjegyezvén, hogy a magyarországi közszolgálati médiumokban úgy zajlanak a viták Palesztináról, a palesztinokról, hogy oda soha nem hívják meg a palesztin álláspontot képviselőket, így magát a nagykövetet sem. Amint azt a nagykövet megállapította: ezekbe a műsorokba azokat a hírmagyarázókat hívják meg, akik „egy bizonyos párt” (vajon melyik?… – H. J.) Palesztinával kapcsolatos álláspontját hangoztatják. Megjegyezzük: Fádi el-Huszejni palesztin nagykövet véleményére egyáltalán nem kíváncsi a „szabad és magyar” sajtó, közben Jáákov Hadasz Handelsman izraeli nagykövet alig győz eleget tenni a meghívásoknak, egyik stúdióból a másikba megy, sőt még az Országház szószékéről is terjeszti a mostani népirtással kapcsolatos hivatalos izraeli hazugságot.
Így volt ez 2024. május 22-én is, amikor az Izrael-ellenesnek (ami, ugyebár élő klasszikusunk szerint egyenlő az „új kori antiszemitizmussal”…) a legnagyobb rosszindulattal sem nevezhető, a közszolgálati stúdiókban rendszeresen megszólaló Pócza István, és a szinte minden témában, mindenhez szakértő ifj. Lomnici Zoltán képviselte az „ütköztetett” feleket – s egyben, a maguk módján a palesztinokat és Iránt is…
Ifj. Lomnici Zoltán, majd kicsit később Pócza István legfontosabb kifogása a Nemzetközi Büntetőbíróság döntése ellen ez volt: „Egy platformra emelte az izraeli vezetőket és az arab terroristákat. Egy illegitim szervezetnek (a Hamász – H. J.) csak illegitim vezetői lehetnek nemzetközi jogi értelemben. Ez botrány!” – mondta ifj. Lomnici. Az egyáltalán nem elfogult és nem egyoldalú szakértők elhallgatták azt, hogy a Hamász és az Iszlám Dzsihád 2023. október 7-ei támadásának előzményei is voltak az elmúlt közel nyolc évtized folyamán a Szentföldön. Ebből pedig azt szűrheti le a hallgató, hogy a Hamász fegyveresei született terroristák, akik minden indok nélkül zsidókat gyilkolnak. Pedig voltak, ma már történelminek is mondható előzmények, nem is kevés.
A második világháború után a Magyarországot megszálló szovjetek által nyakunkra ültetett, általában zsidó történészek és médiabeli véleményformálók évtizedeken, nemzedékeken keresztül azt sulykolták, s sulykolják a mai napig is a magyarokba, hogy a Németország és a vele szövetséges Magyarország, sőt ezen országok katonai és politikai rendszerét támogatók elleni, bárminemű eszközzel kivitelezett küzdelem nemhogy megengedett, hanem egyenesen kötelesség volt (lásd, a tömeggyilkos jugoszláv, szovjet, csehszlovák és más partizánok háború utáni kötelező heroizálását a tankönyveinkben és a művészi alkotásokban).
Igen, volt előzménye, voltak előzményei a 2023. október 7. támadásnak. Izrael állam 1948-as megalakulása előtt a Hagana, a Palmah, a Stern-csoport és az Irgun nevű, a Palesztina brit mandátuma idején működő zsidó fegyveres szervezetek, majd az államalapítás után az izraeli hadsereg több mint egymillió palesztint űzött el a szülőföldjéről, közel hatszáz palesztin települést rombolt le, vagy űzte el a palesztin lakosság többségét olyan városokból, mint például Jaffa, Haifa, Akka, Beér-Sevá, Lidda (Lod) vagy Ramla (nem tévesztendő össze a ciszjordániai Rámalláhval – H. J.). Az ENSZ Közgyűlése 1947. november 29-én Palesztinát felosztotta egy zsidó és egy palesztin államra, ám Izrael Állam létrejöttével a határozatnak csak egyik fele valósult meg. Az igazság az, hogy ez azért is történhetett így, mert a környező arab országok nem fogadták el az általuk arányaiban igazságtalannak tartott területi felosztást, s vereséggel végződő háborút indítottak az éppen megalakult Izrael ellen. A palesztin holokauszt (nakba – النكبة) idején az elűzött palesztinok tízezrei, százezrei kerültek a Palesztina körüli és az attól távolabbi menekülttáborokba, így a manapság 2,3 millió lakost számláló, mindössze 365 km² területű, s a mostani háború híreiben gyakran szereplő Gázai övezetbeli menekülttáborokba.
A 2023. októberi támadásnak további előzménye az volt, hogy az 1967-es izraeli-arab háború (a hatnapos háború) folyamán Izrael megszállta az addig jordániai területnek számító Ciszjordániát is (Kelet-Jeruzsálemmel együtt), a szíriai Golán-fennsíkot és az akkor egyiptomi Gázai övezet. Izrael ekkor újabb több százezer palesztint, illetve a Golán-fennsíkról szíriai arabot, drúzt és keresztényt űzött el, ezúttal már a frissen megszállt területekről. Az ENSZ pedig egymás után hozta meg a megszállt palesztin, illetve szíriai területek kiürítésére, illetve a palesztin államnak az 1967-es határok közti megalakítására vonatkozó határozatát, amelyekre az ENSZ BT-beli rendszeres amerikai vétó, illetve katonai és politikai támogatás tudatában Izrael egyszerűen fittyet hányt.
Közben a megszállt Ciszjordániában az egymás után létesített, s több ENSZ-határozat által is illegálisnak és felszámolandónak ítélt zsidó településeken egyre több lett a betelepített, felfegyverzett zsidó, akiknek száma ma már közel 600 ezer. Ez azt is jelenti, hogy az egyre több és népesebb zsidó települések miatt már nem is nagyon lenne hol létrehozni a palesztin államot. A megszálló katonaság segítségével ezek a zsidó telepesek rendszeresen elrabolják a palesztinok földjeit, természeti kincseit, vízforrásait, kizsákmányolják a munkaerejüket.
A 2023. október 7. palesztin támadás másik előzménye az, hogy Izrael és a palesztinok (nemzetközi bábáskodás mellett és elvárásnak eleget téve) időről-időre tárgyalóasztalhoz ülnek, ám a zsidók egy idő után a tárgyalóasztal mellől mindig felállnak azzal az ürüggyel, hogy „nincs kivel tárgyalni”, majd nyugodtan folytatják a megszállt területek elzsidósítását, a palesztinok elűzését, földjeik elrablását, úgynevezett „elválasztó kerítéssel” egymástól való elzárását, kizsákmányolását. Erre az időhúzó, kilátástalan, mozdulatlannak látszó helyzetre unt rá a Hamász Iszlám Ellenállási Szervezet, s kívánta a 2023. október 7-én izraeli célpontok, beleértve katonai táborok és rendőrőrsök elleni támadással ráirányítani a világ közvéleményét a palesztin nép helyzetére.
De miért „botrányos” az, hogy a hágai főügyész „egy platformra emelte az izraeli vezetőket és az arab terroristákat”? Egyáltalán nem botrányos, mert az izraeli vezetők, történetesen Binjámin Netanjáhu miniszterelnök és Joáv Galant védelmi miniszter utasítására a 2023. október 7. óta folyó Gázai övezetbeli népirtás során az izraeli hadsereg eddig közel 34 ezer palesztin polgári személyt, főleg gyermekeket és nőket gyilkolt meg, az élelmiszer- és gyógyszerszállítmányok bejuttatásának megakadályozásával éhínséget idéz elő, otthonából a lakosságot bombázásokkal űzi el a Gázai övezet egyik részéből a másikba. Kissé, vagy talán nem is kissé szarkasztikusan szólva azt is mondhatnánk: az izraeli vezetők emberiesség elleni bűncselekménye azért jóval „megbocsáthatóbb”, mert az általuk másvilágra küldött nagyszámú palesztin áldozattal együtt egyes vezető izraeli politikusok követelésére sem vetették be az atombombát a Gázai övezetben…
Időközben Gulyás Gergely miniszterelnökséget vezető miniszter a legutóbbi kormányzati sajtótájékoztatón bejelentette, hogy Magyarország nem tartóztatja le az esetleg hazánk területére érkező Binjámin Netanjáhu izraeli miniszterelnököt és Joáv Galant védelmi minisztert. Ebből az következtethető, hogy a Hamász két katonai, illetve egyik politikai vezetőjét viszont habozás nélkül megbilincselnék a Liszt Ferenc repülőtéren.
Hering József – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
