Hideg téli napokon nem lehet bográcsban pacalt főzni és eljátszani a "nagy magyart", így Németh Szilárd úgy gondolta, hogy a szakácsmesterség mellett felcsap történésznek is. A főztjét nem ismerem, utóbbit meg bár ne tette volna.
Úgy gondolom, egyre kevesebbeknek kell magyarázni, hogy a Fidesz áljobboldaliságának egyik alappillére a sok közül a népbutító, hamis történelmi párhuzamokra való támaszkodás, amely hibás narratívák segítségével jelenkori politikai események értelmezését akarja lenyomni a választópolgárok torkán. Mind ismerjük már a bolsevizmus=nemzetiszocializmus, nyilasok=Jobbik nevű hazugságokat, nem beszélve az "öltözőszekrény-hasonlatról" amely leegyszerűsítve annyit jelent, hogy a nyilasok a kommunista hatalomátvételt követően ávósokká vedlettek át (utóbbi esetében amúgy nem kell messzire mennünk, még baloldali történészek is cáfolták ennek az elméletnek a létjogosultságát). A sort még folytathatnánk, de ezt tegye meg helyettünk inkább Németh Szilárd, aki az új német kormány létrejöttének alkalmából merészkedett történelmi vizekre. Az esetről több magyarországi médium is beszámolt, több részletet kihagyva, így mi az MTI-s verziót vesszük alapul.
 Kiss János a szovjetekkel együttműködve kívánta „megmenteni” hazánkat a „gonosz fasisztáktól”. Németh szerint rá kellene büszkének lennünk (fotó: Wikipédia) |
A történészkedés apropóját egy esemény adta, Kőszegen ugyanis – valamiért ez "eszméletlen fontos" volt – kegyeleti megemlékezést szerveztek Kiss János altábornagy halálának 77. évfordulójának alkalmából. Kiss leginkább arról ismeretes, hogy 1939-ben a "túlzott német orientáció" miatt nem folytatta katonai pályáját, és nyugdíjba vonult. Ezt követően költözött Kőszegre, ám annak rendje és módja szerint nem vonult ki teljesen sem a katonai pályáról, sem pedig a politikából. Kiss a Bajcsy-féle németellenes köröknek volt egyfajta mentsvára, de tagja volt annak a hadbíróságnak is, amely az "újvidéki vérengzés" elkövetőinek ügyét tárgyalta. 1944-ben aztán odáig jutott, amely törvényszerű volt a hozzá hasonlóknál: a német "megszállás" után javasolta, hogy a magyar csapatok csatlakozzanak a jugoszláv ellenállási mozgalomhoz, amelynek fő motorja a magyargyűlölő Tito-féle kommunista brigád volt. 1944. október 15-e után Bajcsy-Zsilinszky Endre kérésére csatlakozott a Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottsága nevű szervezethez, a Katonai Vezérkar vezetője lett. Az ellenállási mozgalom fő tevékenysége a szovjetek ellen való háború szabotálásában, a szövetségeseink elleni uszításokban, az ellenséggel való kapcsolatkeresésben és kisebb szabotázsakciókban merült ki, de működött egy civil szárnya is. A mozgalmat azonban leleplezték, az árulókat pedig elfogták és kivégezték. Így végezte be Kiss János altábornagy is, 1944. december 8-án, Budapesten, a Margit körúti katonai fegyházban. Ma Kőszegen nyugszik, innen a rendezvény helyszínének apropója.
Németh persze nem részletezte ennyire a tevékenységét – még a végén behomályosítaná az eufóriát – csupán több, egyéb tőmondat kíséretében ennyit mondott róla: "A mostani küzdelemben Kiss János hősiessége, bátor kiállása, erkölcsi helytállása, mai honvédeink és minden hazaszerető magyar számára zsinórmértékül szolgálhat – tette hozzá." Hát, lehet, hogy egy prominens fideszesnek az árulás, destrukció és – modernebb szóval élve – sz*rkavarás "hősies, bátor kiállás", de köszi, én inkább kihagynám, s ezzel bizonyára nem vagyok egyedül.
De mit értett "mostani küzdelem" alatt? Itt jön képbe jelen írás eleje, a szokásos erőltetett párhuzam, ahol a friss német vezetés céljait igyekszik megfeleltetni a Harmadik Birodalom céljaival. Természetesen az új baloldali kormány (nem mintha a papíron "jobboldali" Merkel bármiben jobb lett volna) célkitűzései a nacionalisták számára sem épp kecsegtetőek, de Németh Szilárd bizonyára zavarban lenne, ha a politikai puffogtatásokon túl konkrét példákat is fel kellene hoznia a párhuzamot illetően. Ugyanis én egyik olvasmányomból – még a baloldaliakból – sem emlékszem olyanra (a személyes beszélgetésekről nem is beszélve), hogy Hitlerék az "LMBTQ-lobbit népszerűsítették volna", bevándorlókat akartak volna betelepíteni Európába, "szét akarták volna zilálni nemzettudatunkat és családjainkat", vagy, hogy "el akarták volna venni saját gyermekeink nevelési jogát".
Németh – és az egész Fidesz – ködösítő kommunikációja persze nagyon is érthető az egyre nehezebb helyzetük szempontjából. A történelemhamisítás tényét félredobva görcsösen keresnek bármiféle önigazolást, amely az egyre inkább recsegő-ropogó álszabadságharcukat "támasztja alá", miközben egyre több helyen lóg ki a lóláb a kormánypártok "nemzeti elköteleződésével" kapcsolatban. Németh egyébként beszédében elmondta azt is, hogy Kisst 1945. március 15-én az Ideiglenes Nemzetgyűlés posztumusz vezérezredessé léptette elő. Az árulók jutalma.
Egyébként arról az Ideiglenes Nemzetgyűlésről van szó, amely 1944. december 21-től kezdve a vörösök által elfoglalt Debrecenben székelt (másnap kineveztek egy Ideiglenes Kormányt is), s amely kifejezetten Sztálin parancsára jött létre egyfajta "fasisztaellenes" koalícióként. Ennek egyik agytrösztje és megalkotója a "mártír" Nagy Imre volt, akiről jelenleg is fut egy sorozatom a Kuruc.info hasábjain (a nemzetgyűléssel is foglalkozó rész itt található).
Kétség sem férhet hozzá, hogy a minden valóságot nélkülöző, opportunista álhasonlatok és a Fidesz áljobboldali politikája semmivel nem kecsegtetőbb számunkra, mint az a kultúrmarxista narratíva, amely a Nyugatot tartja rabláncon. Mindkettő a vegytiszta nacionalista, őszinte nemzeti és szocialista gondolatok ellensége, csupán a módszerekben találhatunk eltéréseket (az egyik a gyors nemzethalált, míg másik a lassabbat hozza el számunkra). Ezt igazolja az a tény is, hogy hiába a Fidesz papíron "Brüsszel-ellenes" politikája, valódi, téttel is rendelkező összeütközésekre nem került sor, Orbánék vígan járják az egyszer már megbukott "Kállay-kettőst". Ugyanezt persze levetíthetjük hazai szintre is, ahol baloldali oligarchák, milliárdosok vígan evickélnek a NER berkein belül.
Végül pedig idézzük fel Básthy Bélának, Kőszeg fideszes polgármesterének szavait, amelyek Kiss kegyeleti megemlékezésén hangzottak el: "a város mindig példaképként tekint azokra a férfiakra és nőkre, akik mindig készen álltak a haza szolgálatára. Különösen büszke azokra, akik az életüket is készek voltak feláldozni." Gondolom, a polgármester úr itt nem azokra gondol, akik az utolsó töltényig védték a nyugati határt – köztük Kőszeget is – a betörő vörös hordától. Pedig kegyeleti megemlékezést pontosan ők érdemelnek, nem Kiss János altábornagy.
Ábrahám Barnabás – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
