Európa és Amerika stratégia céljai egymással szembemennek ugyan, de Európa uralmi struktúrái kisszerű kollaboránsként akár öngyilkosságig hajlandók támogatni az amerikai birodalmi célokat – írja Bogár László.
„Mi a nagyobb történet: a Nyugat a Többiek ellen, vagy a Nyugat Önmaga ellen?” – islamtimes.org
Az orosz elnök több mint fél évvel a világháború kirobbantása után kijelentette, hogy a Nyugat (the West) vesztett, a globális hatalmi rendszer gyökeresen átalakulóban van. Ez így önmagában inkább csak drámai fordulat, de érdemes eltöprengeni azon, hogy miként változik meg a globális hatalom szerkezete a most zajló világháború után, már feltéve persze, hogy lesz még egyáltalán világ e világháború után.
A kérdés azért bonyolult, mert a világ Nyugaton kívüli része (the Rest) társadalmi-gazdasági szerveződési módját illetően szintén „Nyugat”, így elég nehéz pontosan meghatározni, hogy vajon mit is jelent az, hogy a Nyugat vesztett. Ez a bizonyos „Rest” vagyis a nem-Nyugat egy igen heterogén struktúra, amit csak az tart egyben, hogy az Amerikai Birodalom arrogáns globális hatalmi diktátumát elutasítják. Vagyis abban viszonylag egységesek, hogy „mit nem”, de azt nem lehet tudni, hogy „mit és hogyan igen”.
Ahhoz, hogy közelebb kerüljünk a válaszhoz, előbb tisztázni kellene a West és a Rest önazonosságát egyaránt. A Nyugat, pontosabban a modern Nyugat egy eleve kudarcra ítélt kísérlet az emberiség univerzális civilizációvá szervezésére. Egyelőre nehéz tisztázni, hogy bármilyen létértelmezésre is épült volna ez a kísérlet per definitionem „ab start” kudarc vagy a kudarc nem önmagában az egységes civilizációra mint olyanra vonatkozik, tehát ami megbukik az a nyugatias modernitás, és nem maga az univerzális civilizáció mint alapgondolat. Erre ma azért nehéz választ adni, mert lévén a modern Nyugat deszakrális civilizáció, így a világ nyugatosítása eleve deszakrálissá tette a Rest minden országát és népét. Vagyis a jelenlegi világhelyzetben nem áll készen szakrális létértelmezési logika, illetve erre építhető létszerveződési mód, sőt egyelőre elméletileg is tisztázatlan, hogy egyáltalán el tudna-e kezdődni ma egy ilyen létszerveződési mód kialakulása.
A világ, az „emberiség” létminősége ma a világ minden részén a nyugatos mintákra épül, még akkor is, ha a helyi kultúra hagyományrétegei különböző módon ugyan, de áttörnek ezen a nyugatos meghatározottságon, mert ez legfeljebb couleur local lehet. A Rest tehát ma legfeljebb a Nyugat hat évszázados globális uralmát az elmúlt évszázad során megtestesítő Amerikai Birodalom arrogáns diktátuma ellen szerveződő globális nagykoalícióként értelmezhető, amely ennek tagadásában egyetért, de az emberiség mint hipotézis megítélésében és ennek jövőjét illető alapvető kérdésekben legfeljebb az ünnepélyes deklarációk szintjéig jut el. Ez a nagykoalíció egyelőre az Amerikai Birodalom tagadására vagy inkább minden létező eszközzel és módon való technikai „kikerülésére” épül, valamiféle véd- és dacszövetségként. Vagyis ez önmagában még nem alternatívája az Amerikai Birodalomnak és még kevésbé alternatívája a Nyugat hatszáz éves univerzális civilizációs kísérletének.
Ami tehát zajlik, az inkább egyfajta lázadási kísérlet, amelynek kimenetele egyelőre teljesen bizonytalan. E globális nagykoalíciónak és lázadási kísérletének első nagy erőpróbája maga a háború, feltehetőleg éppen azért robbantotta ki Oroszország, hogy ezzel először tegye próbára a Rest szerveződési elveinek energiaszintjét, belső összetartó erejét. Ez egyelőre ugyan működni látszik, de mivel a háború eszkalációját és végkimenetelét illetően semmit sem tudunk, így elég nehéz bármit mondani a jövőjét illetően. Már csak azért is, mert egyelőre minden részvevő nyugatos létmódban él, és e nyugatos létmódja határozza meg rövid és hosszabb távú érdekeit is.
Az egész történet másik fontos dimenziója, ami akár döntő is lehet, hogy a háború drámai módon éppen azt mutatja meg, hogy a Nyugat nemcsak hogy nem egységes, de alapvető stratégiai eltérés van Európa és Amerika között. Pontosabban inkább az derült ki, hogy Európa és Amerika stratégia céljai egymással szembemennek ugyan, de Európa uralmi struktúrái kisszerű kollaboránsként akár öngyilkosságig hajlandók támogatni az amerikai birodalmi célokat. Mindez azonban egyre nagyobb tektonikai feszültséget generál legfőképpen az európai uralmi rendszert meghatározó Németországban, hisz a háború a világ egyik meghatározó tőkestruktúráját létalapjától fosztja meg az olcsó és biztonságos orosz energiától és nyersanyagtól való brutális elszakítással. Ezen feszültség egyelőre kezeletlen felhalmozódása kiszámíthatatlan, robbanásszerű változásokat hozhat a Nyugat szerkezetén belül, vagyis Európa és Amerika nyílt stratégiai szembefordulása a Nyugat újradefiniálását követelheti meg a Rest meghatározó országainak uralmi struktúráitól.
Arról már nem is beszélve, pontosabban nagyon is beszélve, hogy ez a most zajló világháború kimenetelét is döntő módon határozza meg. Az orosz elnök kijelentése, vagyis hogy a Nyugat vesztett, ennek nyomán egészen más megvilágításba kerülhet. Ma tehát sem maga a Nyugat (West) sem a Nyugathoz képest alternatív létszerveződési módként feltűnni kívánó nem-Nyugat (Rest) nem igazán definiálható drámai átalakulás, illetve formálódás alatt álló képződmény, így ebben a sorsdöntő világháborúban még korai lenne győztest hirdetni.
Egyelőre kiszámíthatatlan örvénylések formálják a világ sorsát, nincs egyetlen olyan szellemienergia-központ sem, amelynek akárcsak hozzávetőleges képe lehetne arról, hogy miként dől el az emberiség sorsa. A ma létező és uralkodó elbeszélési módok egyike sem képes nem hogy válaszokra, hanem a megválaszolandó kérdések megfogalmazására sem.
De a kialakuló helyzet talán ebben is változást hoz majd.
Bogár László közgazdász
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
