Felkavaró hírrel kezdődött az év Magyarországon. Az egyik neoliberális (értsd: újmarxista) sajtótermék halált megvető bátorsággal kinyomozta (értsd: átvette egy olasz zuglap hírét), hogy Orbán Viktor és felesége, miután lerótták kegyeletüket az elhunyt pápa ravatalánál, alaposan kirúgtak a hámból, és a La Bussola nevű római luxusétteremben „homároztak” egy nagyot. A hír szerint nyolcvanezer forintnak megfelelő eurót költhettek el „a mi adóforintjainkból”.
Feltételezem, hogy a magyar adófizetők a döbbenettől azóta sem tudnak felocsúdni, hiszen ez a hír legalább egy hétig elhomályosít mindent. Különösen azokat a neoliberális agyakat, amelyeken enélkül is sűrű a köd a gyűlölettől.
Talán ettől a ködfátyoltól nem tudják megítélni, milyen viszonyban áll a nyolcvanezer forintos roppant éttermi számla azzal a hárommilliárddal, amit az ellenzéki moslékkoalíció és sajtója kapott tavaly „mikroadományként” Amerikából.
Dehát az nem hír, hiszen nincs annál rendjén levőbb dolog, mint hogy egy politikai rendszer megdöntésére táskányi pénzt küld az a háttérhatalom, amely az ukrajnai háborút előkészítő Majdant is támogatta annak idején. Csak hogy ne menjünk messzire a példáért. De azért felfoghatatlan, miért nem elégedett meg Orbán Viktor egy harmadosztályú csehóval.
A dőzsölő miniszterelnökről szóló megdöbbentő hírt természetesen az összes elnyomott, földbe taposott, megszüntetett, vagy a hatalom által megszüntetés előtt álló ellenzéki sajtótermék napokig nyomta az igazságra éhes magyar olvasó orra alá, aki van olyan hülye, hogy ilyet olvas, és még ezek után sem ábrándul ki a miniszterelnökből, aki kieszi a vagyonából az országot, és jobbágysorba dönt mindenkit, aki nem Fidesz-szavazó.
Miközben azon morfondíroztam, hogy a mintegy nyolcvanezer forintos cech (amelyet a kormányfő természetesen maga fizetett) vajon mennyire csigázta fel az Orbán-gyűlölő „magyarok” egy rétegét, eszembe jutott, hogy a minap a Szigetköz egyik remek csárdájában magam is kifizettem ötvenvalahány ezer forintot egy ebédért, amit öten költöttünk el. Ennyit a luxusról és a homárról, ami Olaszországban (lévén tengermelléki ország) a luxusnak körülbelül azt a szintjét képviseli, amit nálunk a borjúpaprikás vagy a harcsapörkölt. A La Bussola nevű étteremből pedig az olasz fővárosban van vagy féltucatnyi, nyilván több, mint Hiltonból.
Kis pénz, kis foci, mondhatnánk. Kis ország, kisstílű ellenzéki sajtó.
Bezzeg Brüsszelben! Ott aztán megadják a módját! Ott egy egyszerű parlamenti alelnök pusztán azért, hogy néhány jó szót elejt egy arab országról, milliókat dughat a matraca alá. Természetesen euróban.
És ezek aggódnak a magyar demokrácia állapotáért, gyártanak lejárató, hazug jelentéseket a magyar kormányról, rúgnak fel minden jogszabályt, egyezséget. Hazudnak éjjel és nappal. És nem szakad rájuk a mennyezet! Ezeknek a becsületbajnokoknak szállítja a magyarországi neoliberális (értsd: újmarxista) sajtó szorgalmas csapata az érveket. Például arról, hogyan urizál a magyar miniszterelnök az adófizetők pénzén Rómában. Mit lehet erre mondani? Szánalmas.
Megjelent a Magyar7 2023/2. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
