Jeff Nicholson 2012-es filmje a Mud, melyben a főbb szerepeket Matthew McConaughey és Tye Sheridan valamint Reese Witherspoon alakítják. Mud egy férfi neve, aki szerelméért gyilkosságot követett el, és két tinédzser segítségével akarja megszöktetni, új életet kezdeni vele. Mud egyébként azt is jelenti, hogy: sár. Ingoványos, hátráltató és lehúzó, miként a film párkapcsolat ábrázolása is.
Mud és Juniper, Ellis (az egyik kamasz) és Pearl, Ellis apja és anyja, Tom (Mud nevelőapja) és a szülésbe belehalt felesége és gyermeke. Fájdalmas csalódások, égő vágy, tábolyító helyzetek. Mud, hogy bosszút álljon Juniperért megöli egy befolyásos ember fiát, aki viszontbosszúért liheg. Juniper nem először hagyta ott másért Mudot és Mud nem először vett revansot a lányt bántó férfiakon, de ezúttal ölt is… Ellis az egyik kamasz fiú, lenyűgözi a nálánál idősebb Pearl-t, aki egy randin megcsókolja, hogy aztán azonnal ejtse is, hisz Ellis szerinte kisfiú hozzá képest. Bárcsak ne hitette volna el a fiúval, hogy férfiszámba veszi… Ellis anyja kalandosabb, szabadabb életre vágyik, mint amit az apa tud nyújtani neki, így válik, és mivel tőle függ a férje és fia lakhatása is (nevén van a hajó, amiben élnek) borítja mindannyiuk addigi életét, a lakhatást is beleértve… Tom megkeseredésének okáról már írtam.
Igazi férfifilm a Mud, amit férfiközösségben beszélgetés elindítójaként vetítenék le, ami után őszintén ki lehet tárgyalni: te mikor csalódtál a nőkben? Anyádban, szerelmedben, lányodban? Néha ki kell adni a keserűt, és ebben a témában gyakran a legjobb egy megértő férfi. Akinek az ösztön és érzésviléga hasonló, és lényegében ugyanazokon a tapasztalatokon ment át.
Megcsalt, megalázott, lekicsinyelt, visszautasított, démonizált, lejáratott, kirúgatott, álmatlanságba szekált, gyerekétől távol tartott, gyermekét ellene nevelt és lehetne sorolni. Akár társadalmi szinten is. Nem rinyálás kiadni a gőzt. Nem gyengeség őszintén elmondani, mi van, vagy mi volt. Erőt adni egymásnak, mint a film végén, mikor a sebesült Mud-ot Tom kihívja a csónakukból, hogy lássa, ahogyan megérkeznek az óceánhoz. Szabadság van Mud szemében, és ez kell minden férfi tekintetébe: szabadság, belső összeszedettség és stabilitás a nőkkel szemben. Nem ellenük: velük vagy nélkülük, de érzelmi önállóság. Nem mindenkinek a sorsa a nőkkel kialakítandó közös élet.
Nőgyúlölő a Mud? Nem, nem az. Őszintén megmutatja, hogy a nőknek sem könnyú. Nem erről szól, de utal rá. Most én is ezt teszem. Megvertek és megalázottak, kihasználtak és lenézettek, összetörtek és magukra hagyottak – tudnának ők is mesélni. De ez a cikk most nem erről szól.
Én elégtételt, érzelmi elégtételt éreztem, mindazon esetekért, mikor nőktől akartam valamit, háborogtam, viccelődtem, könyörögtem és megbocsátottam mégsem kaptam meg. Nem csak szexre gondolok, sőt főleg nem arra. A feminizmus férfidémonizálásáért, és a kemény házasságomért, melynek immár majd tíz éve – hála Istennek – vége. Állítólag velem sem volt könnyú, ezt ideszúrom.
Köszönöm, hogy férfihanyagoló (és még finom voltam) korunkban a belső sebeket a film egy időre kitisztította és kötést tett rá. Holnap úgyis jön egy Mérő Vera, egy Papp Réka Kinga, egy Nógrádi Noá, aki letépi a kötést és homokot szór a sebbe, sőt bele is köp. A férfiak trónfosztásának sebébe, melyből még nincs se kívül, se belül új egyensúly. Így nem jó – se nekem, se sok ezer férfitársamnak.
Amikor nővé akarnak nevelni fiúkat, amikor ami klasszikusan férfias az félremagyarázott, -értett és toxikussá nyilvánított, amikor a nők oly sokszor bizonygatják, hogy férfibbak a férfinál, akkor tényleg elég, és tenni kell, ha nem is a régi trónra kerülésért, de egy mindenkinek jó, valódi külső és belső egyensúly eléréséért.
Ámen – így legyen.
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
