„A Nobel-díjasok tiszteletkört futnak“ – szerb egyetemisták több mint 1900 kilométert futnak Brüsszelig Vataščin Péter2025. 04. 25., p – 15:39 Újvidék |
Péntek reggel Belgrádból indultak el az első egyetemista futók. A csoport Újvidéken 21 fősre bővült. Május 12-ére szeretnének Brüsszelbe érni, hogy így hívják fel a figyelmet a szerbiai közállapotokra.
Nagyjából másfél héttel ezelőtt ért célba Strastbourgban a szerbiai politikai és társadalmi állapotok miatt tiltakozó kerékpáros csapat. Már ekkor lehetett tudni, hogy más hallgatók futva szeretnének eljutni az Európai Unió másik központi városába, Brüsszelbe.
Kapcsolódó cikkünk Strasbourg |
A Budapest és Győr között másfél hete általunk is kísért csoport ma az Európai Unió tiszviselőivel tárgyalt, miután kedd este megérkeztek a „Túra Strasbourgba” elnevezésű út végállomására.
A tervezettnél ugyan néhány órával később, de kedd este végül rendben megérkezett Strasbourgba mind a 80 szerbiai egyetemista – köztük néhány tanárral. A francia városban már délutántól kezdve gyülekeztek fogadásukra a szimpatizánsok, zömmel a szerb diaszpóra tagjai. Rajtuk kívül a nap során több más kisebb, nemcsak szerbek alkotta kerékpáros csoport is megérkezett a városba – ki egészen Dániából, mások pedig „csak“ a közeli Freiburgból.
A magyarországi szakasz volt a legkeményebb
A 80-as csoportból a strasbourg-i élő közvetítés során többen is azt mondták, hogy a főváros utáni magyarországi szakaszok volt a legkellemetlenebbek. Nemcsak a rendőrség nem volt velük együttműködő, de sok helyen rossz állapotban voltak az utak, ill. Budapest után a hirtelen hidegre forduló idő is nehezítette a dolgukat. Erről helyszíni riportban mi is beszámoltunk, hiszen csatlakoztunk a bringásokhoz a Budapest és Győr közti szakaszon. Kisebb sérülések és betegségek ugyan nehezítették az útjukat, ám végül egy csapattagjuknak sem kellett feladnia a tekerést.
Kapcsolódó cikkünk Komárom/Győr |
Egészen Strasbourgig teker 80 szerbiai egyetemista, így tiltakozván a szerbiai belpolitikai és társadalmi helyzet miatt. Bő 60 kilométeres távon mi is két keréken követtük őket, miközben a 12 napos útjuk során Dél-Komáromon, Győrön és Mosonmagyaróváron is áthaladtak. Ma délután Pozsonyba érnek.
Miközben Ács mellett az északi szél újra és újra meglök minket az országúton (s nem mellesleg igyekszik a ruhánkon is keresztülhatolni, minimalizálva a hőérzetet), belgrádi egyetemista társam sorolja, milyen konteókat terjeszt otthon róluk a hatalom. Ezek közt az is rendszeresen elhangzik, hogy a szakaszokat valójában buszon ülve teszik meg, a kerékpárokat pedig furgon viszi utánuk. A metsző északi szélben küzdve különösen jót röhögünk ezen.
Ahogy azon is, hogy valamiféle titokzatos donorok a fene tudja milyen csúcsminőségű kerékpárokat vettek nekik. Szerencsére a karaktergyilkolászás észrevétlenül pattan le róluk.
Az útjuk első három napján még kedvező, meleg tavaszi időjárás fogadta a szerbiai egyetemista kerékpárosokat. Habár jobbára szikrázó napsütésben tekerhettek vasárnap is, a szél és a sarkvidéki eredetű hideg levegő már jobban próbára tette a kitartásukat. Annál is inkább, mivel 134 kilométert kellett megtenniük Budapest és Győr között.
Aki rendszeres hírfogyasztó, az legkésőbb szombaton olvashatott a 80 szerbiai bringás útjáról. Aznap este ugyanis a Hősök terén fogadta őket egy kisebb lelkes tömeg, akik között még Karácsony Gergely főpolgármester is felbukkant. Ezt másnap is emlegetik páran, ám hozzáteszik: a politikus önként érkezett, eléjük az jön ki, aki csak akar.
Közélet a közös tekerésben
Magam Neszmélynél csatlakoztam az „áramláshoz“. Ahogyan elcsíptem az egyik csoport végét a református templomnál, a falu végére a hátsó biztosítást végző két sráccal már össze is barátkoztunk. Dušan a nyugat-szerbiai Užice, Milan pedig a montenegrói Nikšić környékéről származik. Nemcsak az nem volt kérdés, hogy nekivágnak-e az 1300 kilométeres útnak, de gyakorlatilag a szerbiai tüntetések kezdete óta részt vesznek a tiltakozásokban és a szervezkedésekben is. A kakukktojás mivoltom gyorsan kiderül minden bringás számára, akiknek a közelébe kerülök. „Várj, te nem diák vagy?” – hangzott el például, amit aztán azonnali jóindulat és barátkozás követett. Nemcsak a közéleti „ügy”, de a két kerék is összekötött minket
Az egyetemistákkal csak annyira politizálunk akár menet közben, akár a pihenőknél, amennyire szükséges: vagyis eléggé. Ám nem holmi érdektelen ideológiai vitát kell itt elképzelni.
Noha magam is pontosan tudom és tapasztaltam, mit jelent helyi szinten érezni Szerbiában a hatalom klientelisztikus működését, még mindig döbbenetes hosszú évek után változatlanul és ugyanazt hallani az ország más pontjairól. Sőt, még Montenegróból is. Pártkönyv és kapcsolatok nélkül csak beszűkült munka- és karrierlehetőségek állnak az emberek előtt, s a mindennapi életet átszövi a korrupció. „Ez így nem mehet tovább” – hangzik a bringások konszenzusa.
A semmiből felbukkanó és magától értetődő támogatás
Ám annak ellenére, hogy ez egy „politikai/közéleti” bringatúra, a sport- és közösségi élmény mégiscsak az első helyen van. Aki rendszeresen szokott hosszabb távokon és az önkínzást sem mellőzve kerékpározni, az pontosan tudja, hogy ez mit jelent.
Csatlakozásom után 10 perccel jött a táv első pihenője Dunaalmásnál. Itt a leállás után pár percen belül osztrák és szlovák rendszámú autók jelennek meg, amiből szinte kirobbantak a bent ülők: a szerb diaszpóra tagjai és vendégmunkássok. Az egyik társaság pusztán támogatni és szurkolni jött, míg a másik kocsiból azonnal gyümölcsök és más élelmiszer kerül elő. Önkéntes támogatás, instant testvériség-érzet.
„Adj a radikálisnak” – áll az utóbbi kocsiból előhúzott transzparensen. Ezzel nem másra, mint arra utalnak, hogy a most kárhoztatott Szerb Haladó Párt voltaképpen a hírhedt Vojislav Šešelj által vezetett szélsőségesen nacionalista Szerb Radikális Pártból szakadt ki, vagyis a „haladók” igazából radikálisok.
A diaszpóráról még le kell írni, hogy láthatóan Komáromban és Győrben is kiáll az út mellé egy-egy helyben (alighanem az ipari parkokban dolgozó) szerb, hogy üdvözölje a menetoszlopot. Mi több, Budapesten a helyben élő és munkát vállaló szerbek lakásaiban kaptak szállást. Milan és Dušan is nagyra tartja a segítőkészségüket, s egyben büszke is arra, hogy ilyen segítséget kapnak a „sajátjaiktól”.
A közösségérzet egyébként a (tervezettnél másfél órával későbbi) győri érkezésen is megvan. A Dunakapu téren várakozó fogadó csoport között a helyi magyarok mellett néhány szerb is meglapul. Az egyik járókelőt, egy középkorú hölgyet pedig rendkívül kellemes meglepetésként éri a bringás csoport érkezése, s nagy elismeréssel hordozza végig a tekintetét a gyülekezeten.
Érdekes
Szerbiában 2024. november 1-én 16 emberéletet követelő baleset történt, miután összeroskadt az újvidéki vasúti pályaudvar előteteje. A tragikus incidens nyomán az egész országra kiterjedő tüntetéssorozat fejlődött ki, s gyakorlatilag ötödik hónapja tartanak a demonstrációk.
A tiltakozók a Szerb Haladó Párt, ill. Aleksandar Vučić államfő országvezetését illetik éles kritikával, amelynek a távozását szeretnék elérni. A kormányt és az elnököt okolják az újvidéki tragédiáért, mivel az állomásépület előtetejét szerintük nem az előírásoknak megfelelően újították fel.
„A szerencsétlenség megmutatta a rendszer valódi arcát, ahol az életek puszta számmá váltak a korrupció és gondatlanság láncolatában“
– közölték a „Tour de Strasbourg” munkacímet viselő kerékpártúra hivatalos honlapján.
A túraleírás szerint a kerékpárosok nemcsak egy egyszerű 1300 kilométeres túrát tesznek, hanem „a remény, az ellenállás útja“ most az övék. Strasbourgba pedig azért mennek, hogy a „világ hallja Szerbia hangját“. Egyúttal az Európai Unió képviselőivel akarnak majd ott találkozni – ill. el szeretnék érni, hogy az európai intézmények gyakoroljanak nyomást a szerbiai hatalomra, s hogy védelmezzék mindazok jogait, akik hangját elnyomja a hatalom.
A túra április 3-án indult Újvidékről. Köztes megállóként azóta Szabadkán, Dunaújvárosban és Budapesten álltak meg. Ma, vagyis hétfőn Bécsbe tartva Pozsonyon is keresztülhaladnak majd. A tervek szerint április 15-én érnek el Strasbourgig, majd autóbuszokkal térnek vissza Szerbiába. Útjuk a hivatalos honlapjukon nyomon követhető.
Miért tekernek? Sportélmény és szervezettség
Noha magam is ilyen tempóban szoktam tekerni, kissé meglepett, hogy a bringás csoportok 25 km/h-val, de akár annál gyorsabb is haladtak. Ez kétségtelenül adott némi drámaiságot az egésznek, különösen azokon a szakaszokon (például Ácsnál vagy Almásfüzitőnél), ahol a nyílt terepen semmi sem állja útját az északi szélnek.
A „peloton” vagyis a boly élő organizmus, ugyanúgy, mint a kerékpáros versenyeken. Ám itt nem feszült taktikázás folyik, sokkal egyenlőbbek a résztvevők, s rendszeres a skandálás, rövidebb dalok éneklése, ill. a bolyban többeknél hangszóró is van.
Cserélődnek az emberek, hol ezzel, hol azzal lehet beszélgetni. A fő jelszó a metaforikus értelmű „pumpaj!”, vagyis „pumpálj!”. Milanék szerint egyébként sokan most kezdtek közülük kerékpározni, noha vannak versenyszerűen sportolók is köztük. Négy nap után éreznek már némi fáradtságot, de senkin sem érződik, hogy megfordulna a fejében a feladás gondolata. Épp ellenkezőleg.
Érdekesek a sofőrök reakciói. A dudálás mellett több magyar rendszámú autóból is integetnek nekünk, ám nem mindenki. Akár még meg is lehet érteni a frusztrációt, ha valaki nehezen viseli a torlódást a sofőrök közül, de egyrészt nem minden nap fog ezeken az utakon 80 szerb bringás végigkerekezni. Kizárólag az országúton haladunk, a kerékpáros utat nem használjuk, ami miatt tekintélyes autósorok torlódnak fel mögöttünk. A választásnak praktikus okai is vannak, hiszen így könnyebb egyben tartani ennyi embert, ráadásul idegen terepen senki sem lehet biztos abban (pláne a mi országainkban), hogy oda és úgy vezet a kerékpárút, ahogy arra nekünk szükségünk van. Senki sem akar zsákutcába rohanni valami akácosban vagy bányatónál.
Egyébként impresszív a szervezettség és az egymásra való figyelem. A 10-15 fős csoportok végének biztosítására a két hátsó bringás próbál figyelni, betartatják a párban való haladást, a lemaradóknak pedig egy-egy lökéssel lendületet adnak. Ha valaki műszaki probléma miatt leáll, többen tüstént megkérdezik, hogy minden rendben van-e. Akár gödör, akár más akadály merül fel, mindenki azonnal figyelmeztetni a mögötte haladókat a veszélyre. A menetet ráadásul egészégügyi és műszaki személyzet is kíséri, nem beszélve a „kajás” furgonról, ami egy-egy pihenőpontnál mozgóbüféként működik.
A kerékpáros csapat hat országot átszelve összesen 1476 kilométert tett meg két keréken 13 nap alatt Újvidék és Strasbourg között.
Céljuk egyrészt a szimbolikus figyelemfelkeltés volt, ill. tiltakozás a Szerbiában uralkodó rossz belpolitikai és társadalmi helyzet ellen, amiért elsődlegesen Aleksandar Vučič államfőt és annak pártját, a Szerb Haladó Pártot teszik felelőssé.
Mint ismeretes, az országban hónapok óta kormányellenes tüntetések zajlanak. Ezek kiváltó oka a 2024. november 1-i újvidéki tragédia volt, amely során 16 ember hunyt el. A tiltakozók szerint a halálesetek az állam minden szegletét átszövő korrupciónak köszönhetőek, mivel az állam valójában nem megfelelően újíttatta fel a vasútállomás előtetejét.
Macront is megszólították
A szerbiai bringások szerdán az EU tisztségviselőivel találkoztak Strasbourgban.
Elsőként az Európa Tanács épülete előtt jelentek meg, ahol felolvasták az Emmanuel Macronnak írt nyílt levelüket, amelyben „rámutattak a demokratikus értékek mind mélyebb eróziójára Szerbiában”. Arra kérték a francia elnököt, hogy támogassa a küzdelmüket.
Ezt követően felkeresték az Európai Parlamentet is, ahol Irena Joveva szlovén, Gordan Bosanac horvát és egy francia EP-képviselőkkel egyeztettek. Ők a tanácskozás végén megígérték az egyetemistáknak, hogy az EP ülésén beszélni fognak a Szerbia-szerte tiltakozó diákság követeléseiről. Joveva pedig azt mondta, „Urusla von der Leyen ajtaján fog kopogtatni”.
A nap végén a bringásokat fogadta még Bjørn Berge, az Európa Tanács főtitkár-helyettese. Megígérte: továbbítja az egyetemisták üzenetét a Tanács illetékes szerveinek.
A futás végül péntek délelőtt indult el Belgrádból. A tartományi székvárosban tartottak pihenőt, ahol újabb egyetemisták csatlakoztak a csoporthoz. Újvidékről végül 21-en indultak útnak, köztük hat lánnyal. Mindannyian foglalkoznak valamilyen mozgásformával, úgy gondolják, bírni fogják a terhelést.
Lara Tomin, az Újvidéki Egyetem műszaki karának másodéves hallgatója rendszeres futónak számít. A Danas napilapnak úgy fogalmazott, azért érkezett, hogy „Szerbiáért fusson“.
Az európai intézményektől azt várom, hogy meghallgassanak, támogassanak minket, s hogy elfogadják a tényt, miszerint valaminek változnia kell Szerbiában
– fogalmazott.
Első állomásuk a horvátországi Eszék városa lesz ma este. A kerékpárosokkal szemben útjuk során kihagyják Magyarország és Szlovákia területét is. Ausztria, Németország, Franciaország és Luxemburg érintésével érkeznek majd Belgiumba. Megállnak Strasbourgban is, ahol majd pihenőnapot tartanak. Hozzávetőlegesen napi 100 kilométert fognak lefutni. Hogy a távot mindenki be tudja fejezni, ezért egyszerre nem fut mindenki, csak néhányan. Pihenő társaik eközben furgonból követik majd őket.
Pólóikon a „Nobel-díjasok tiszteletkört futnak” felirat olvasható, amellyel Dušan Kovačević 1982-es kultikus filmjére (Maratonci trče počasni krug; magyarul: Lopják a koporsómat) utalnak.
Az ütemterv szerint május 12-én érnek Brüsszelbe. Ekkor már ülésezni fog az Európai Parlment, amelynek vezetőivel szeretnének találkozni. Különféle leveleket szeretnének nekik átnyújtani, amelyekben a szerbiai helyzetről közölnek majd velük információkat.
A jelképes akció szervesen kapcsolódik ahhoz a tiltakozáshullámhoz, amely már tavaly november óta tart Szerbiában. A demonstrációk a Szerb Haladó Párt vezette jelenlegi kormány és Aleksandar Vučić államfő ellen zajlanak, akiket felelősnek tartanak a szerbiai közállapotokért, ill. az újvidéki vasútállomásnál történt tragédiáért. A 2024. november 1-én bekövetkezett incidens nyomán 16 civil halt meg.
Kapcsolódó cikkünk
Vizsgálat indult Szerbiában az újvidéki vasútállomáson történt pénteki baleset ügyében, amelynek során tizennégy ember vesztette életét és több mint harmincan megsérültek.
Az újvidéki vasútállomás szerkezetének egy része pénteken dél előtt néhány perccel szakadt le, maga alá temetve az épület bejáratánál tartózkodókat. Az áldozatok és sérültek felkutatása pénteken késő estig tartott, a tizennégy halott között négy fiatalkorú is volt, a legfiatalabb áldozat egy 6, illetve 10 éves testvérpár volt.
A vasútállomás 1964-ben átadott épületét 2021 és 2022 során több hullámban újították fel, a munkálatok azonban 2024-ben is folytak. Goran Vesić építésügyi miniszter az idei év júliusában jelentette be, hogy befejezték a felújítást, az egész épület használhatóvá vált. Akkor azt is elmondta, hogy a felújítás 16 millió euróba került.
A tárcavezető pénteken közölte: az elkövetkező napok során felkutatják a felelősöket, és kiderítik, miért nem újították fel a most leomlott előtetőt az épület többi részével együtt, és ki nyilvánította biztonságosnak a szerkezetet.
Mint mondta, válaszokat várnak a közlekedési intézettől, a Szerbiai Vasúti Infrastruktúra állami vállalattól és a rekonstrukciós munkálatokat végző kínai kivitelezőktől. A kínai fél pénteken azt közölte, az előtető felújítása nem szerepelt a tervek között.
Az újvidéki műemlékvédelmi intézet szombaton közleményben tagadta, hogy köze lenne a katasztrófához. A közlemény szerint a műemlékvédelmi intézet nem tiltotta meg az előtető felújítását, csak azt kérte, hogy a felújítás során ne sérüljön az épület hagyományos megjelenése.
Ivica Dačić belügyminiszter szombaton bejelentette, húsz embert hallgatnak meg az ügyben, és a felújítási munkálatokra vonatkozó dokumentumokat is átvizsgálják. A helyszín vizsgálata pénteken lezárult.
Aleksandar Vučić szerb köztársasági elnök péntek este a nemzethez intézett, televízióban is közvetített beszédében az ügy politikai és büntetőjogi felelőseinek a felkutatását követelte.
Szerbiában szombatra nemzeti gyászt hirdettek, Újvidéken és a Vajdaságban pedig háromnapos gyász van érvényben.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
