A niggert jogosan száműzték, a feketét nem

A niggert jogosan száműzték, a feketét nem

Véget ért az Egyesült Államok első fekete elnökének mandátuma. Kevesen számítottak arra, hogy erre az egyenjogúságra különösen érzékeny időszakra számos faji hátterű erőszakos incidens, demonstráció, zavargás nyomja majd rá a bélyegét. A megbékélés terén nem ért el igazi sikereket az Obama-adminisztráció, de legalább a nyelvet megkímélte az eltúlzott politikai korrektség őrületétől, a civil élet vadhajtásait nem emelte politikai szintre.

A latin niger szó már a 16. században feltűnt angol szövegekben a fekete bőrű emberek megnevezéseként, egy a következő század elején keletkezett feljegyzés pedig már a közismert, két g-vel írt változatának létezéséről tanúskodik. Az évszázadok során az Atlanti-óceán túlpartján számos formája kialakult a szónak: negar, neger, neggar, nigra, niggur, és a szlengben ezeket nem is csak a négerekre használták.

A nigger sokáig semleges jelentéssel bírt, pejoratív értelemben csak a 18. századtól használták. Idővel persze egy olyan rendszerben, amely nem embereknek, hanem csupán anyagi javaknak tekintette a „nigger”-öket, a megnevezés teljesen természetes módon nőtt össze a kizsákmányolással, az embertelenséggel. Így aztán már a 19. század közepén megjelent a tapintatosabb colored, amely a magyarban a színes bőrűnek felel meg. Közben a spanyolból és portugálból átvett negro is egyre jobban elterjedt, ez egy másik alternatívája volt a mind szalonképtelenebbé váló, a 20. század elején már egyértelműen ellenséges hozzáállást közvetítő nigger szónak.

Néhány évvel ezelőtt nagy felzúdulást keltett, amikor a Huckleberry Finn kalandjait cenzúrázva adták ki az Egyesült Államokban. A kiadó szerint hiába telt el egy és negyed évszázad a regény születése óta, a nigger szó sértheti a feketéket. A módosítás ellenzői a mű és a történelem meghamisítása ellen tiltakoztak, és arra hívták fel a figyelmet, hogy Mark Twain már a Huckleberry Finn kalandjai előtt egy évvel megjelent Élet a Mississippin című önéletrajzi művében is következetesen a negro szót használja, a nigger csak egyes szereplők megszólalásaiban fordul elő.

 Trump támogatói a floridai Miamiban 2016. szeptember 16-án. A feketék szerint nem sértő a black szó Fotó: Mandel Ngan / Europress/AFP  

A múlt század közepén az egyre kevésbé barátságos negro, illetve a megkopott colored helyett találtak egy újabb kifejezést, ez lett a black, azaz a fekete. Elvétve már a 18. században használták a négerek megnevezéseként, a felerősödő polgárjogi mozgalmak pedig kvázi hivatalossá tették. Igaz, az idősebbeknek eleinte nem tetszett, ők semlegesebbnek érezték a negrót, a későbbi nemzedékek viszont épp utóbbit tartják sértőnek. Emlékezetes, hogy néhány éve egy színes bőrű amerikai előadó magyarországi üzletben járva lefényképezett egy Negro cukorkákat kínáló polcot, és a felvételt megosztó bejegyzést azonnal ellepték a dühös kommentek. Egyesek a „nagyon rasszista” európai fehérekről írtak, mások a kéményseprőt nézték akasztott fekete férfinak, és olyan is volt, aki azt írta, nem érdekli, mire utal a termék elnevezése, de nem akarja, hogy ezt a szót bárki is használja – a cukorka egyébként valószínűleg megalkotójáról, az olasz édességgyárosról, Pietro Negróról kapta a nevét.

Hírdetés

Ahhoz, hogy a negro pejoratív jelentést kapott, minden bizonnyal nagyban hozzájárult, hogy a rabszolgaság eltörlése után még egy évszázadon keresztül fennállt a faji megkülönböztetés. Igaz, a kifejezés sosem vált annyira durvává, mint a nigger, még hatvanas évek végi liberális hangvételű írásokban is feltűnt, sőt a 2010-es amerikai népszámlálás dokumentumain a „Black (Negro)” megfogalmazás szerepelt.

Szó szerintAz infó vagy az info a helyes írásmód? A -stul/-stül vagy a -stól/-stől használandó? Hogyan mondjuk a csuklik igét felszólító módban? Dőlhet-e jobbra az eredetileg balra dőlő ékezet? A bratyiszlavázásról, a mozgószabályról, a szerb nevek írásmódjáról, a kisbetűs brexitről és hévről, továbbá sok egyéb helyesírási-nyelvhelyességi témáról olvashat rovatunkban. Megírtuk véleményünket az új helyesírási szabályzatról, Water Willyről, és bemutattuk, miért van szükség a hasznos „nyelvtannácikra”. Ajánljuk korábbi írásainkat.

A blackkel szemben időről időre felbukkantak olyan érvek, amelyek a fekete előtaggal kezdődő negatív jelentésű kifejezéseket – például black market (feketepiac), black money (feketepénz), blackmail (zsarolás) – összefüggésbe hozzák a rasszokkal, ezek azonban teljesen alaptalanok, hiszen ezek a kifejezések már jóval azelőtt léteztek, hogy a blacket a bőrszínre kezdték volna használni. Ennek ellenére a neten több olyan történetet is lehet olvasni, hogy egyes kávézók tulajdonosai önszántukból vagy külső nyomásra elhagyták a „rasszista” feketekávé kifejezést, holott a feketék ma is általánosan használják a black szót, sőt a vélt vagy valós faji sérelmek ellen tüntető csoportok egyike a Black Lives Matter nevet viseli. Az elnevezésekről szóló viták a 20. század utolsó negyedében ismét újítási kísérlethez vezettek: a hetvenes években divatossá vált az Afro-American (afroamerikai), majd a kilencvenesekben elkezdték erőltetni az African-Americant (afrikai amerikai).

Örömteli, hogy az Obama-kormányzat polkorrekt hadjárata, amely a magukat a hagyományos nemi keretek közé be nem sorolók számára bevezetett semleges vécékben csúcsosodott ki, legalább a nyelvet elkerülte. Mikor, ha nem egy színes bőrű elnök idején lehetett volna partvonalon kívülre küldeni egyes szavakat, és helyettük újakat intézményesíteni? A történelem folyamán nyilván az Asian és a Latino is előfordult már negatív szövegösszefüggésben, így „joggal” lehetett volna találni helyettük szofisztikáltabb, nyakatekertebb változatokat. De talán a szakértők is tisztában voltak azzal, hogy a kifejezések erőltetése nem mindig éri el a célját, sőt olykor visszafelé sül el. Az valószínűleg semmilyen ügyet nem mozdítana előre, ha tiltólistára tennék a blacket, ráadásul az amerikai fekete közösségben a kilencvenes évek óta ismét jelen van a nigger, nigga, niggah szó, elsősorban haver, tesó jelentéssel.

Az angolban általánossá vált afroamerikai, pláne afrikai amerikai a magyarban idegenül, mesterkélten hangzik: nálunk sem a feketének, sem a négernek nincs negatív jelentéstartalma; a Négercsók nevének megváltoztatásából is közröhej lett. Arról nem is beszélve, hogy ha a néger és a fekete szalonképtelen, egyszerűen nincs szavunk az Afrika nagy részét benépesítő emberekre: éppúgy afrikai az egyiptomi arab és a dél-afrikai búr, mint a néger közép-afrikai. És vajon minek nevezzük a holland labdarúgó-válogatott egykori sztárját, a suriname-i származású, fekete bőrű Edgar Davidsot? Vagy a francia nemzeti tizenegy volt játékosát, a guadeloupe-i születésű, szintén fekete Lilian Thuramot? Az „afroamerikai európai” vagy az „afrikai-karibi európai” kifejezés annyira frappáns, hogy valószínűleg nem találnánk embert, aki hajlandó lenne használni.

Ennek a cikknek a nyomtatott változata a Magyar Nemzetben jelent meg. A megjelenés időpontja: 2017. 01. 21.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »