Mivel a tavalyi évet egy NER előtti listával indítottuk, így idén sem lesz ez másképpen. Mivel az emberek memóriája igencsak rövidtávú tud lenni, illetve rengetem zoomer cseperedett már fel, akiknek a magyar közéletet és politikát maga Orbán Viktor és rendszere jelenti, így ideje megnézni milyen is volt a világ előtte. Igencsak sokat kritizálják a NER felállása óta a médiaviszonyokat, amelyek tagadhatatlanul nagyrészt átalakultak. Így első körben nézzük is, milyen volt a 2010 előtti média és annak hatása a társadalomra. Nem a tulajdonviszonyok érdekelnek, nekem édesmindegy, hogy Mészáros, vagy Soros tartaná a kezében az egészet is. A lényeg, hogy milyen hatást gyakorolt tömegek mindennapjaira, közgondolkodására, lelkületére.
1. Mónika show és Balázs show
Muszáj volt Mónikával indítani, hiszen olyannyira meghatározta a 2000-es évek mindennapjait, hogy a mai napig is keringenek a neten részletei, sőt, beépültek a társadalom nyelvi eszköztárába kifejezések az adásokból. A mémek és coubok formájában fennmaradt részletek, azonban soha nem fogják átadni azt az érzést, milyen haza érni iskolából, munkából délután, és meghallani a Mónika show intróját ( ami eredetileg a Venus-Élem az életem c. dalának instrumentális részlete. Maga a dal egyébként legalább annyira prosztó és proli, mint maga a műsor volt). Egyébiránt megmerem kockáztatni, hogy a magyar televíziózás történetének legkártékonyabb hatású darabjával állunk szemben. A műsor alapötlete eleve az, hogy behívnak a stúdióba szerencsétlen sorsú embereket, akik nyilvánvalóan körülményeik, szocializációjuk és rengeteg tényező végett rettentő alávaló minőségű életet folytatnak. A lényeg, hogy ő magukat, a problémáikat, hőzöngéseiket, vitáikat, verekedéseiket nézze az átlagember. Az átlagember, akiről tudni kell, hogy szintén nem valami nívós életet él szintén, de legalább a legalját, minden délután, munkából hazaérve látva azt érezhető, hogy ő valaki. Valaki fölött áll. Kollektívan nyugtatott meg milliókat a Mónika show által nap, mint nap bemutatott színvonal arról, hogy a helyzete úgy jó ahogy van. Az átlagembernek változni szellemileg, lelkileg, életvitelében nem kell. Közösen nevetni szerencsétleneken, akik nálunk is alávalóbbak, annál inkább. Oroszlánrésze van ennek a műsornak ( és a Balázs shownak), hogy a magyar társadalom zöme abba a posványba kényelmesen elringatta magát, amiben volt. Ráadásul nem csak elringatta, hanem még lejjebb is csúszott. Azokhoz, aljasodott, akiken nevet. Addig mondogatták rengetegen mémből a Mónika és Balázs show szállóigévé lett magyartalan buta mondatait, míg szépen, lassan, tudattalanul beépült a köznyelvbe. A züllés spiráljának ékes példája ez a két műsor. A NER előtti Magyarország leghatékonyabban kártékony elemei, amik még a NER után is éreztetni fogják a hatásukat emberek sokaságán.
2. Big Brother és Való Világ
Ugyan a Való Világnak még most is vannak szériái, de közel sem olyan társadalmi hatást váltanak ki, mint 2002-ben a Big Brother, majd nem sokkal utána az első Való Világ. Magyarország első országos valóságshowit tényleg túlzás nélkül egy ország nézte. Rémisztő visszagondolva, hogy milyen katartikus lázban úszott esténként a társadalom. Az egymáshoz fűzött viszonyunkat még nem a pártpolitikai törzsiség szabta meg igazán, hanem, hogy BB-t nézel, vagy VV-t. Aztán Pongo-s vagy, vagy Renátós, vagy Évis. Avagy Majkás vagy Okis. Bár lényegét tekintve ugyanaz a fertelmes törzsiség. Abban szánalmasabb, hogy még a világról alkotott képünket, országról gondolt jövőképünket sem tudjuk hozzá társítani. Csak esténként képernyőn látott random idegenek bálványozásában merült ki. A lényege ugyanaz volt, mint egyébként a Mónika shownak és társainak. Nézz idegen embereket, szánalmasabb gondokkal és a magad fejlődésével ne foglalkozz cserébe. Azt persze meg kell jegyezni, hogy minden ezek után következő Való Világ mélységes sötét zuhanás volt ezekhez képest. Rideg egymás mellé rakni 2002 és 2020 valóságshow-ját. Ne feledjük, ezt az igénybeli zuhanást a Mónika showban ordibáló prolikon való szórakozás termelte ki lassan. Persze nem kell ezeket sem mentegetnünk, ez is a pokol aljassága volt nívóban. Csak, mint tudjuk, a „pokolban a zuhanás örök” Ezek is sötét, aljas lelkületű műsorok voltak, sőt ez az első kettő, fényévekkel nagyobb behatást gyakorolt a magyar társadalomra.
3. Heti Hetes
Nincs még egy műsor, amivel leírható lenne az egész NER előtti közállapot, mint a Heti Hetes. Minden, ami ellen az Orbán-rendszer és általánosságban a magyar jobboldal kikel, ellenez és, mikor arra a szent küldetésre gondol, hogy „ezek nem jöhetnek vissza többé”, akkor valami olyasmi hangulatra gondol, mint ez a műsor. A belpesti balliberális értelmiség illusztrációja volt ez a szélsőjobboldali körökben a menóra hét ágának is gúnyolt közszereplő. Abban pár évben, mikor még az első-Orbán-kormány alatt futott kíméletlenül kritizálták (egyébként joggal), az akkori hatalmat. Majd a műsor fennállásának további éveiben a szocialista-liberális kormányok alatt, már kevésbé, vagy egyáltalán nem mutatta ennek nyomát. Sokszor inkább a baloldal szószólóinak szerepét játszották el. Természetesen voltak viták a résztvevők között, olyan mértékben, ami manapság egy fideszes sajtóban elképzelhetetlen. Az is tény, hogy egy kereskedelmi televízión futott és nem volt célja a politikai pluralizmus a műsornak. Önmagát teljesen objektívnak és függetlennek tartotta világnézetileg, de hangsúlyosan írja le, milyen balliberális zsongás volt a valamire való magyar közéletben és közösségi szereplők körében, akik magukat függetlennek tartották. Volt valami mérhetetlen arrogancia, ami az egészet körbelengte és nem csoda, ha „kinyílt a bicska” a vidéki, konzervatív érzelmű emberek zsebében. A műsor tematikája egyébként jó volt, azóta is azt próbálja utánozni minden Szabadfogás, Kötöttfogás és Öt. Azonban világnézetileg sokkal sokszínűbb társaságokkal, holott szinte mind NER-ellenes. Ez pedig pozitív, reménykeltő a NER utáni jövőre nézve.
4. Legyen ön is Milliomos!
Egy műsor, ami azért valljuk be, kicsit hiányzik. Nem csak azért mert, akkor még abba a kényelmes illúzióba ringathattuk magunkat, hogy Vágó István egy kultúrember, aki soha nem állna például egy DK nevű baloldali szűk látókörű szekta élvonalába, hanem mert üde színfolt volt, a mai vetélkedők színvonalához képest. Hiába rombolta az RTL azzal a pár talkshow-val a tömegek szellemi nívóját, ezzel talán, valamennyit ellensúlyozott. A későbbi vetélkedőket elnézve, grandiózusan magasabb színvonalon állt. Nem kellett semmin ugrálni, habos süteményt az arcba nyomni és hasonlók, hogy vetélkedőnek minősüljön valami, ahogyan napjainkra ide süllyedt. Egyszerű kérdések és válaszlehetőségek. Pusztán attól, hogy az emberek nézték otthonaikban ülve, akkor is ragadt rájuk valami információ. Esetleg maguk is törték a fejüket jó páron. Ami, tagadhatatlanul jobb program, mint gumiruhába öltöztetett celebek szánalmas vergődését nézni, vagy az „tudás központú” kvízműsor mai verzióját az Észbontót, ahol szándékosan sötét embereket, hívnak be, hogy kiröhögd, mennyire alap kérdéseket sem tudnak. Hasonló tematikában a rivális csatornán is futott Multimilliomos és társai. Egy olyan tendenciát indított be, ami pozitív volt. Ez a műsorfajta határozottan szomorú, hogy eltűnt.
5. Esti Showder Fábry Sándorral
Az egyszemélyes Showder Klub, még a Showder Klub előtti időkből, mikor gyerekek tömegei várták otthon, hogy a számukra érthetetlen politikai poénok után még megnézhessék a dizájncentert lefekvés előtt. Az RTL mivel rideg piaci alapokon működött – és ez most pozitívumára van értve-, képes volt egyszerre népszerűvé tenni, az egyértelműen balliberális Heti Hetes bagázst és a nem titkoltan jobber Fábry műsorát. Fábry legalább annyira nem rejtette véka alá merre húz a szíve világnézetileg, mint a Heti Hetes, csak éppen az ellenkező oldal irányába. S, ahogyan az előbbi műsornak, úgy Fábrynak is megvoltak a maga ízléstelen pillanatai, mikor ordított róla, hogy a Fidesznek drukkol. Az egész NER előtti közélet pozitívumának legyen mindemellett mondva, hogy egyszerre tudott Fábry és a Heti Hetes is sikeres lenni. És, sokak számára mindkettő követendő műsor volt, még ha egyiken, vagy másikon néha húzta is a száját. De hát ilyen a világ, ki erre, ki arra húz inkább. Ellenben ma végletesen széthúzott a társadalom és humoristából is Bödőcsön kell nevetni, ha ellenzéki vagy, ha pedig kormánypárti, akkor nem szabad nevetni sem. Maximum gúnyosan Bayer Zsolt alázó, vállalhatatlan kijelentésein.
6. Irigy Hónaljmirigy Show
Szívem szerint egy fájdalmas sóhajjal kezdeném, bármit is akarok írni erről. Utólag belegondolva szinte hihetetlen, hogy mekkora hatást gyakoroltak az emberek mindennapjaira ezek. Gyakorlatilag pedig semmi más nem történt, mint az aktuális populáris rádiós dalokat vették és ráírtak valami paródia szöveget. Zömét egy komplett stáb írta, ők csak elripacskodták a műsorukba pár hetente. Gyerekként ezeken az éppen aktuális témakörű adásokon jót vigadott jót lehetett vigadni. Meg akkor nagyon viccesek voltak a dalbetétek is. Csak ahogy cseperedik az ember és visszanézi/hallgatja ezeket, hát lefagy a vigyor az arcáról. Akkoriban a secunderszégyen fogalma nem dívott, de pontosan ez illik arra a tényleges szó szerinti infantilis ripacskodásra, ami ezekben zajlott. Riasztó belegondolni, hogy a felnőttek emlékeim szerint legalább ugyanolyan jól mulattak ezeken. Iskolákban és munkahelyeken első téma volt másnap, hogy mi volt a tegnapi „mirigyben”. Rettenetesen alávaló humornak szánt valamit testesített meg és terjesztett olyan sikeresen, ami generációkat rontott meg azzal, hogy a humor és a paródia kifejezések, számára egyet jelentenek a középsulis nagyszünetben összedobott, rögtönzött vicceskedések színvonalával.
7. Banánhéj, avagy túlélni Bagi-Nacsát
Ha már humor, meg kell említeni még a Bagi-Nacsa duót is. Műsorukban egyesített a Fábry Show, az Irigy hónaljmirigy és értelmesebb paródiák és talkshow-k elemeit. Mindegyiket szerény emlékeim szerint, valamivel nívósabban. Fő attrakciójuk mégis minden esetben a híres közéleti szereplők utánzása volt. Mondani sem kell, hogy manapság a TV2 ilyesmit nem engedne a képernyőre. Egyrészt mert fideszest parodizálni bűn, ellenzékit meg azért, mert még ismertté teszik ezáltal is. Ekkoriban azonban oldalaktól függetlenül, politikusok, színészek, énekesek, bemondók, mindenki sorra kerülhetett egytől egyig, akit kilehetett parodizálni. Akkoriban még (az alább látható videón is) az aktuális miniszterelnök Medgyessy Péter is elment egy adásra. Orbán Viktor hogy elmenne e hasonlóra, az költői kérdés. Persze miután elfogytak a közszereplők, így a parodizálni valók is és még pár műsoros próbálkozás után eltűnt a páros a nagy reflektorfényből. Azóta pedig Fábryval karöltve lettek a NER csatlósai, így bebiztosított humoros műsoruk van állami adókon, amit alig néz valaki. Így van pár műsor amiben szerepelnek, de sem politikai objektivitással, sem humorral, sem nézettséggel nem vádolhatók.
8. Frei Dosszié
A humortól elkanyarodunk, mert a Frei Dossziénál nyomasztóbb egy gyerek számára, talán csak az Akták c. műsor főcíme volt ijesztőbb. Az viszont nem volt akkora hatással a társadalomra, hogy itt megemlítsük, így maradt Frei és az ő hihetetlen történetei. Olyannyira hihetetlen, hogy ki is derült, valóban kamu interjút forgatott egyszeriben legalábbis biztosan. Nevezetesen éppen az akkor első kormányával regnáló Orbán Viktor miniszterelnökre kérdezett rá egy „bérgyilkosnál”, hogy mennyiért és hogyan ölné meg. A tény önmagában botrányt keltett. Aztán végül kiderült, hogy a bérgyilkos nem is bérgyilkos, hanem egy fizetett statiszta volt. Frei hitelén ez sokat koptatott, de a műsora nem állt le és inkább messzebbi országokat utazott körbe, hogy ott folytassa az oknyomozást. Ugye messziről jött ember azt mond, amit akar szokták mondani. Lehet itt is ez volt a megfontolás. Mindenesetre valamiért a fél országot továbbra is feszülten érdekelték azok, a minden esetben grandiózusnak beállított történetek, amiket Frei tolmácsolt. És valahogy a történetben mindig volt egy magyar, aki éppen arab felhőkarcolókat épített, buddhista kolostorban meditált, vagy Che Guevara rokona volt szegről végről Kubában. Minden hülyeségével együtt, inkább ez is negatív, ez a műfaj is kikopott. Oknyomozó újságírás, még ha nem is feltétlen a hazai ügyeket feszegeti, úgy igazán a nyilvánosság előtt nincs. A Direct36-ot is csak nagyon elvetemült ellenzékiek ismerik csak. Meg persze ismét ott van, hogy ha a távoli történeteknek is csak a fele igaz volt, már értelmesebb és ismeretekben gazdagítóbb műsor volt, mint bármi napjainkban.
9. Napló
Hasonló a helyzet a Napló esetében is. Ez már zömében magyar közéleti eseményekkel és témákkal, személyekkel foglalkozott. Nem ásott a dolgoknak igazán mélyére, a célja mindössze egy 10 percben összefoglalható, tömör, velős bemutatása volt egy témának, eseménynek. Aki kicsit is olvasottabb volt, annak sok újdonságot nem jelentett a műsor, mégis azoknak a tömegeknek, akik a munka után csak a verekedős showműsorokra számíthattak, az esti hírek után egy remek gyorstalpaló volt, hogy legalább tisztában legyen az őket körülvevő országgal és világgal. Olyan tekintetben hiánypótló volt, hogy még a Magyar Gárda és egy cigány vajda között is összehozott egy találkozót. Az, hogy világnézetileg két ellentétes oldalon álló, konfliktusoktól terhelt viszonyú felet egy kereskedelmi televízió leültessen beszélgetni, pedig mostanság lehetetlen. Pláne, ha a TV2-ről van szó.
10. Napkelte
Némiképpen kakukktojás, mert töredéke nézte csak a lakosságnak ezt a műsort, mint az előzőek bármelyikét. Ellenben a nyugdíjas korosztályban hasított. Márpedig a választásokon már akkor is ez a réteg volt a mérleg nyelve. Másrészt tűpontosan írja le, mi volt a probléma a NER előtti kulturális és médiaközeggel. Tökéletesen festette le a rendszerváltás után és 2010 előtt, milyen volt a magyar közmédia, államapparátus helyzete. Tömören: egy rakat exkommunista funkcionárius és szimpatizáns, a ’80-as évek retorikájába és szellemiségébe beragadva arrogánsan néz le és burkoltan gúnyolódik minden, ami az ő világnézetükbe nem fér bele. Ékesen mutatja, hogy a köztévé, már akkor sem volt független, objektív és a közé volt a legkevésbé. Exkomcsi és balliberális (itt komoly átfedés van) emberek hesszelő platformja volt, ahol az ember, a díszletekkel, az arcokkal, a fogalmazásokkal, a tartalommal együtt, abszolút úgy érezhette, mintha nem is lett volna rendszerváltás. Nem kis alapot adva annak a jobboldali nézetnek, hogy gyakorlatilag nem is történt rendszerváltás és a kulcspozícióban ugyanazok maradtak és a háttérből óriási befolyásuk van, valamint, hogy a liberálisok ezekkel összefonódott, szellemi örökösök. Ezek pedig sajnálatos módon nem voltak légből kapott gondolatok, kicsit sem. Drasztikusan fogalmazva, a Napkelte ágyazott meg a NER kulturális bosszújának és adott alapot annak, hogy a közmédiát úgy darálják be ahogy, és irtsák ki az írmagját is nem csak a rég befészkelt baloldaliaknak onnan, hanem még a kicsit is objektív embereket is.
r
Forrás:disszidensblog.blogspot.com
Tovább a cikkre »
