A Nemzetközi Együttműködés Rendszere I.

2025-ben századunk negyede eltelik, miközben a nemzetközi helyzet egyre csak fokozódik, elegendő a közelmúlt külpolitikai híreire tekinteni: háború Ukrajnában, Dél-Libanonban és a Gázai övezetben, Szíria felosztása, romániai alkotmánypuccs, fél év alatt két kormányválság Franciaországban, előrehozott választások Németországban, Kína további erősödése és a hivatalba lépett Trump-adminisztráció azonnali drasztikus intézkedései. Csak ez utóbbiak egy sor viszonyt újranyitnak Grönlandtól Panamáig, az európai kapcsolatoktól az online térig, sőt a hagyományos jogrendszer határait sem hagyják érintetlenül. Változik és forr a világ, ideje felvázolni egy kis magyar nagystratégiát, amelyik közép- és hosszútávon képes célokat kijelölni és eszközöket is rendelni hozzá. Mindennek elébe vágva, ez a javaslat az idegenül hangzó konnektivitás és a negatívan csengő puszta semlegesség helyett a 2010 óta működő belpolitikai rendszer jellegadó tényezőinek külügyi megfogalmazását jelenti, amelyet az egyszerűség kedvéért a Nemzetközi Együttműködés Rendszerének nevezünk. Kiindulópontunk kombinálja egymással a geopolitikai, a történetpolitikai és az energiapolitikai nézőpontot, fókuszunk magyar, perspektívánk közép-európai, horizontunk globális.

STRATÉGIAI HORIZONT

Egy olyan magyar nemzeti nagystratégia számára, ami legalább a 21. század derekáig érvényes, először is ki kell jelölnünk Magyarország külső-belső környezetét, amelyben végrehajtandó. A nemzeti prioritások adottak: befelé szabadság, kifelé függetlenség. A fő kérdések, mint minden stratégia felállításánál, történjék az futballmeccs, külpolitikai lépés vagy hadműveleti tervezés érdekében, a következők: mit akarunk, mikor akarjuk és hol akarjuk.

Az első kérdésre igen könnyen megfelelhetünk, mégpedig a magyarság ezeregyszáz éves állami jelenléte, a Trianon óta eltelt évszázad és a mögöttünk hagyott tizenöt év alapján egyaránt. Nagy célunk manapság sem lehet más, mint ami mindig is jellemezte a belülről vezérelt hazai politikai erőket: a magyarság megmaradása Közép-Európában, annak Duna-menti, kárpát-medencei szállásterületén (beleértve az államhatárainkon belüli territóriumot és a rajta kívül élő magyarságot), mégpedig szervezett állami keretek között, amelynek külső és belső viszonyait is saját magunk, önrendelkező módon alakítjuk ki, rendezzük be.