Életemben többször szembesültem már a kérdéssel, hogy mit jelent magyarnak lenni. A többség ezt úgy válaszolja meg, hogy magyar az, aki magyarul beszél.
Igen ám, de ismerünk egy csomó írót, költőt, híres embert, akikről köztudott, hogy szüleik még csak nem is voltak magyarok, ők maguk mégis magyarnak vallották magukat, noha volt köztük, aki nem is tudott teljes mértékben magyarul. Lásd Liszt Ferenc. Vagy ott van József Attila, akinek saját bevallása szerint:
„Anyám kún volt, az apám félig székely, félig román, vagy tán egészen az.”
Vagy Petőfi Sándor, akinek köztudott, hogy apja a Petrovics nevet viselte.
Mi határozza meg a nemzeti hovatartozást
Ezek az emberek valahogy mégis magyarnak vallották magukat, és volt olyan köztük, aki a nemzet élére állt a forradalomban.
Nem mondhatjuk azt sem, hogy egy ember nemzeti hovatartozását a személyi igazolványba írt adatok határozzák meg. Hiszen állampolgársága lehet egy embernek több is.
Ha tehát nem a nyelv és nem az állampolgárság a mérvadó, akkor hát mi?
Egy nemzethez való tartozás belülről jövő valami. A természetben egy oroszlánnak mindig oroszlán az utóda. Nem zebra, sem pedig antilop. Így a természet rendjét alapul véve, ha utódaim nem lesznek már magyarok, és a nemzetemet sújtó megpróbáltatások nem fájnak, az azt mutatja, hogy lélekben nem voltam magyar, és nem neveltem jól a gyermekeimet.
Az öntudat szerepe
Ebből pedig az következik, hogy nem is a nyelv, és nem is az állampolgárság, hanem az öntudat az, ami egy ember nemzeti hovatartozását meghatározza. Az öntudat teszi az embert azzá, ami: szerbbé, magyarrá, franciává.
Öntudat nélkül nincs nemzet, csak horda. Aki tud magyarul, de nincs egészséges nemzeti öntudata, annak az unokája könnyebben válik más nemzetiségűvé, elég ha élettársa más nemzetiségű. Így fogy a nemzet, és vele az erőnk és lehetőségünk az önrendelkezésre. Aki ezt nem látja be, annak máris gond van a nemzeti öntudatával. Itt kezdődnek a bajok.
Be kell látnunk tehát, hogy megmaradásunk záloga, vagy alapköve az egészséges nemzeti öntudat. Feladatunk hát egy olyan nemzedék kinevelése, amelyik szilárd és erős nemzeti öntudattal rendelkezik. Akik tudják, hogy mi az, ami igazán a nemzet érdekét szolgálja. Hogy kik azok, akik a nemzet érdekében cselekszenek, hiszen ígéretekkel már tele van a padlás.
A szándék már a változás kezdete
Úgy tűnik, hogy a felvidéki magyarság ébredése elkezdődött. Mutatja ezt a Nélküled című dal heti rendszerességű éneklése, a himnuszunkért való kiállás, a kritikus hozzáállás a magukat magyar képviseletnek mondó, de eredmények nélküli pártokkal szemben, a választásoktól való távolmaradás, és még sorolhatnám.
Észre kell hogy vegyük, hogy a mélyponton túl vagyunk, Öntudatosabbak és kritikusabbak lettünk! Ha megvan a szándék a változásra, az már a változásnak a kezdete. Vegyük észre ebben a lehetőséget! Mert minden nagy változás a szándékkal kezdődik, amely egy folyton táguló csoport lelkében, szívében megszületik. Minden forradalom és minden változás a fejekben kezdődik.
Saját magunkat kell legyőznünk és meggyőznünk elsőként, hogy merjünk hinni a változás lehetőségében! Hogy a simulékonyság és a „merjünk kicsik lenni!” politikája után, merjünk végre nagyok lenni! Ahogy őseink is mertek nagyok lenni és bizony nagyok is lettek. MERT CSAK AZ IGAZI MÉLYEN GYÖKEREDZŐ HIT KÉPES ARRA, HOGY VALÓSÁGOT TEREMTSEN.
Tudatosítanunk kell hát, hogy csak a lehetetlen az, ami lehetetlen! Minden más lehetséges.
Maradjunk hát meg magyarnak, mert csak így lehetnek magyarok gyermekeink, unokáink is!
Befejezés helyett álljon itt nagy költőnk, Reményik Sándor verse:
Ha nem lesz többé iskolánk
Ha egyszer nem lesz többé iskolánk, – Nem lesz üvegház gyönge palántáknak, – Ha nem lesz tanterem, Hol a tanító nyíló ajakán Az ige-virág magyarul terem,
Ha nem lesz többé szentesített mód Oktatni gyermekünk az ősi szóra, Ha minden jussunkból kivettetünk: Egy Iskola lesz egész életünk, S mindenki mindenkinek tanítója.
Bölcsek leszünk, szentek leszünk, Hogy gyermekeink lelkéhez közel, Mindíg közel legyünk. Nem leszünk semmi más: Hitben, hűségben, tisztaságban
Egymásnak folytonos példaadás.
És esküszünk Mindenre, ami szent nekünk: így, iskolátlanul Egymásból olyan nemzedéket nevelünk,
Hogy mind az idők végezetéig Megemlegettetünk.
Végh Tamás
A szerző korábbi cikkei:
Čaputová kijelentései magyar szemszögből
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
