Úgy tűnik, Puzsér Róbert publicista reménybeli politikai karrierjének egyengetése mellett sem hanyagolja egy fontos témáját, a férfiak esélyegyenlőségének ügyét. „A nemi háború manifesztuma” címmel nem régen megjelent publicisztikában az Isztambuli Egyezmény rendkívül fontos ügyét járja újfent körbe.
A radikálisan feminista, súlyosan elfogult, férfigyűlölő Isztambuli Egyezménnyel kapcsolatban az egyik legnagyobb rejtély, hogy miért írta azt alá a FIDESZ és aztán miért jelentette ki több képviselőjük is, hogy azt soha nem fogja a kormányzat ratifikálni. Puzsér Róbert azt a megoldóképletet kínálja számunkra, hogy a kormányzat “szavazatok tömegét szimatolta a nemek közti háborúban és az antifeminizmusban”. Ha az írás további részeivel nem is, de ezzel az egy vélelemmel vitába érdemes szállni. Ha a kormányzat egy pillanatig is tekintettel lenne az antifemminista szavazókra, akkor nem építgetne töretlen lendülettel – ha nem is genderista, helyette viszont kommunista mintákon alapuló -, államfeminista rendszert.
A cikk már a harmadik bekezdéseiben jól ragad meg egyszerre két lényegi problémát is az egyezménnyel kapcsolatban, jelesül, hogy egy férfigyűlölő feminista társadalomszemléleten alapul és ezzel összefüggésben és általában is megkérdőjelezhető a szakszerűsége.
Megállapíthatjuk, Puzsér Róbert felvetései egybecsengenek azzal, amit Tamási Erzsébet kriminológus hiteles szakmai érvekkel vetett szembe a családon belüli erőszak kezelésének feminista modelljével. Lássuk át, az Isztambuli Egyezmény egy téves, radikális feminista történelemszemlélet talaján állva, női áldozati szerepkörből kíván durva revansot venni a férfiakon. Ami azért is súlyos probléma, mert az ostor végül vétlen áldozatokon csattanhatna: a közéleti vita feminista díszletei mögött reménytelenül szenvedő kiskorú fiú és idős férfiáldozatain, akik tömegesen maradnának segítség nélkül, miközben a törvény vasszigora akár bemondás alapján is “vérpadra vonhatna” ártatlan férfiakat is. A Férfihang.hu egyik cikkében korábban részletesen bemutattuk Spanyolország, mint mintaállam esetével, hogy miképpen legalizálhatja a férfiak elleni nemi gyűlöletet és diszrkriminációt és rombolhatja le a társadalmat az Isztambuli Egyezmény. (Lásd erre a linkre kattinva.) Puzsér Róbert is erre a példára hivatkozik publicisztikájának egyik fontos bekezdésében:
Sokan, sokféleképpen fejtegették már a férfijogi mozgalom és a jogász szakma berkein belül is Puszér Róberthez hasonlóan, hogy az egyezmény egyes célkitűzéseivel akár még egyet is lehetne érteni, ha azok megfelelő szakszerűséggel és ideológiai elfogultság nélkül valósulhatnának meg.
Ne feledkezzünk meg róla, hogy az Isztambuli Egyezmény ratifikálásnak lehetősége Damoklész kardjaként függ fejünk felett. Magyarországnak minél előbb ki kellene lépni ebből a súlyosan diszkriminatív, a modern jogelveket megcsúfoló, nagyon komoly, potenciális társadalmi kockázatokat hordozó egyezményből. Mindezt nem téveszthetjük szem elől már azért sem, mert a nőnap alkalmából is láthattuk, hogy ellenzéki politikusok és radikális feminista civil szervezetek képesek feminista egységfrontba tömörülni, hogy a férfigyűlölő Isztambuli Egyezmény ratifikálását követeljék. Az egyezményből történő kilépés érdekében fel kell lépnie mindenkinek, aki nem szeretné, hogy a posztkommunista örökségként ránk maradt és aztán uniós pénzen is tovább hizlalt államfeminizmus egy még durvább férfigyűlölő rendszerré fejlődjön tovább.
Forrás: A Magyar Hangon közreadott publicisztika
Forrás:ferfihang.hu
Tovább a cikkre »
