A Wehrmacht parancsnokai nagymértékben építettek a felderítési adatokra a hadműveletek tervezése és végrehajtása során. Ez a cikk a Wehrmacht felderítő egységeit hasonlítja össze a háború korai szakaszában fő ellenfelet jelentő francia és szovjet felderítő egységekkel a szervezés és fegyverzet terén.
A második világháborús német lovasság a világháború elején
A második világháborúban ugyan a Wehrmacht elsősorban a harckocsikkal érte el a sikereit, viszont attól még a hadereje csak részben volt gépesítve. Ennek következtében sok lovat alkalmaztak a felszerelés és az ellátmány szállítására, és voltak lovas egységeik is.
A német lovas egységek úgy harcoltak, mint a gyalogság, aminek következtében a harcászati kézikönyveik is megegyezőek voltak. A lovat alapvetően mozgásra használták, és a csatatér közelében leszálltak róla.
A Wehrmachtnak a háború kitörésekor 13 lovasezrede volt. A harcok kitörésekor ezekből szervezték a felderítő zászlóaljakat.
Járőrökbe szerveződve, a zászlóalj, a hadosztály előtt haladtak. A kerékpáros egységek az utak mentén, míg a lovas egységek azoktól távol haladtak. A páncélautóknak nagyobb távolságra lévő célokat határoztak meg.
Amennyiben egy felderítő művelthez szükség volt a fegyverek erejére, akkor a századokat egységben vették be, a nehézfegyverek támogatásával. A kerékpáros és a páncélautós egységeket arra is használták, hogy éljárőröket alakítsanak belőlük, amely esetben csak a lovas egységek maradtak felderítésre.
Felderítő egységek 1940-ben
1940-ben a francia hadseregnek nagyméretű, felderítésre is használható egységei voltak. Ennek ellenére a felderítésük nem jelezte időben a francia hadvezetésnek, hogy a főerőkifejtés az Ardennekben történik.
A hadjárat során a német felderítők többször is merész, agresszív támadásokat indítottak, ami sikereket eredményezett. Az Ardenneknél az első egység, ami átkelt a Meuse folyón, az 5. páncélos hadosztály felderítő zászlóalja volt. A zászlóalj május 12-én talált egy átkelőt a folyón, amit lerohant, majd amit a hadosztály gyalogsága követett. A gyaloghadosztályok felderítőit szintén használták arra is, hogy hidakat foglaljanak el.
A Meuse folyón átkelve a német erők nyugat-északnyugat felé törtek előre. Ekkor a német felderítő zászlóaljak az előretörő hadosztályok oldalát fedezték.
A hadjárat második szakaszában, amikor már nyílt terepen harcoltak, akkor a felderítők a feladataiknak megfelelően messze a haderő zöme előtt haladtak.
A francia haderő fő felderítő egységei hadosztályszinten a GRDI-egységek voltak. Ezek részben lovas és részben motoros zászlóaljak voltak, amiknek a fegyverzete leginkább könnyűgéppuskákból állt.
A német és a francia haderő között az egyik különbség a felderítés terén az volt, hogy a franciáknak voltak nagyobb méretű felderítő egységeik, a DLM- és a DLC-hadosztályok. Ezek olyan egységek voltak, amik viszonylag sokféle feladatot elláthattak, köztük nagy távolságú felderítést is. Viszont a számuk alapvetően alacsony volt. A német oldalon a legnagyobb felderítő egységek zászlóalj nagyságúak voltak, és hogyha igény volt nagyobb távolságú felderítésre, akkor azokat küldték előre.
A német páncélos hadosztályok páncélos-felderítő zászlóaljai rendelkeztek gyalogsági és páncéltörő lövegekkel. Emellett a német páncélautókról alapvetően lepattant a géppuskatűz, bár a francia felderítő zászlóaljaknak volt néhány páncéltörő lövege is.
A német gyaloghadosztályok nem motorizált felderítő zászlóaljainak szintén voltak gyalogsági lövegei, ami erősebb tűztámogatást jelentett. Emellett a német géppuskák tűzgyorsasága a cserélhető cső révén nagyobb volt, mint a francia géppuskáké, bár egy német felderítő zászlóaljnak kevesebb nehézgéppuskája volt, mint egy francia nem motorizált GRDI-nek.
A francia gyalogezredeknek nem voltak saját felderítő egységei. Ezzel szemben a német gyalogezredeknek volt egy felderítő lovas szakasza. Ezek a lovas szakaszok ugyan nem voltak a legjobban felszerelve, de segítettek az ezred útvonalának a felderítésében és a meglepetések elleni biztosításban.
Gyaloghadosztályok felderítői 1941-ben
A keleti fronton nagy jelentősége volt a felderítésnek, ugyanis hatalmas volt a hadműveleti terület, aminek következtében a hatékony támadó és védekező hadműveletekhez azt fel kellett deríteni. A Szovjetunió primitív infrastruktúrája miatt nemcsak az ellenséges csapatokat, hanem a járható utakat is fel kellett deríteni a hadműveletek tervezéséhez.
A német gyaloghadosztályok és a szovjet gyaloghadosztályok felderítő egységei már a háború elején jelentősen eltérő felszerelést és felépítést mutattak. A szovjet gyaloghadosztályoknak viszonylag kicsi felderítő egységei voltak (323 fő), amivel szemben egy német gyaloghadosztály felderítő egysége közel kétszer akkora volt (623 fő). A német felderítő zászlóaljak nagyon vegyes képet mutattak, ugyanis részben lovas, részben kerékpáros és részben gépesített egységekből álltak.
Viszont a szovjet felderítő zászlóalj több páncélautóval rendelkezett, és volt egy úszó harckocsi százada, bár a háború elején a szovjet páncélautók és úszó harckocsik elavultnak számítottak, mivel csak géppuskáik voltak, amikkel nem tudtak ellenséges páncélos járműveket kilőni. Emellett a szovjet páncélautóknak nagyon gyenge volt a páncélzata. Ezzel szemben a német páncélautóknak jó védettséget biztosító, döntött páncélzata volt. A német felderítő zászlóaljaknak ugyan kevesebb páncélautója volt, viszont voltak páncéltörő lövegei és volt saját tűztámogatása a gyalogsági lövegei révén. Ezzel szemben a szovjet felderítő zászlóaljak legnagyobb támogató fegyverei könnyűaknavetők voltak.
41-ben a szovjet felderítő zászlóaljaknak minimum 3 rádiója volt. Ezzel szemben egy német felderítő zászlóaljnak minimum 5 rádiója volt, amiből az egyik nagy hatósugarú .
Világháborús szovjet rádió: „tipikus korabeli szovjet rádió… rosszul tervezett a karbantartás szempontjából és középszerű teljesítményt nyújtott”. A rendelkezésre álló források alapján a Szovjetúnió rádiógyártása minőségileg és mennyiségileg is elégtelen volt. A Vörös Hadseregnek 41-ben alapvetően azért volt hiánya rádiókból, mivel hatalmas volt, aminek következtében egy rádióra sok ember jutott. A Vörös Hadsereg rádiós egységeinek a rádiók hiánya mellett gyakran az is problémája volt, hogy a standardizálás hiánya miatt egy egységen belül több különböző típusú rádiót használtak, ami hátráltatta az üzemeltetést a különböző hullámhosszak és alkatrészek miatt.
(Olvasónktól)
Források:
– http://france1940.free.fr/armee/gr.html
– Gordon L Rottman: World War 2 Combat Reconnaissance Tactics
– Scouts Out: The Development of Reconaissance Forces of Modern Armies
– Klaus Richter: Weapons and Equipment of the German Cavalry
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
