A szokottnál is jóval nehezebben egyeztek meg az uniós állam- és kormányfők az EU következő vezetőinek személyében. A névsor változatos, és ha a karrierjüket végignézzük, számos kérdőjel is felmerülhet az alkalmasságuk kapcsán. Rövid áttekintés az EU leendő első embereiről.
Meglepetésemberek és régóta élvonalban lévő szakpolitikusok is vannak az Európai Unió új vezetői között. A jelölések ismét a papírformát igazolták, a legfontosabb uniós pozíciókat a legnagyobb vagy legfontosabb tagállamok között osztották szét, de a jelöltek alkalmassága egy-egy esetben legalábbis megkérdőjelezhető.
Mosolyok és kudarcok
Ursula von der Leyen személyében először állhat nő az Európai Unió kormányának is nevezett Európai Bizottság élén. A német védelmi miniszter első ránézésre ideális jelölt is lehetne a „top-jobra”. Több nyelven beszélő, Brüsszelben sem ismeretlen politikus, aki egyben orvos és hétgyermekes anya is. A 60 éves, mindig rendezett és kameraképes külsejű politikusról többen is azt mondták, hogy főnyeremény a Spitzenkandidat-vita közepén – de a Politico című brüsszeli lap is jogosan kételkedik, hogy mindez túl szép ahhoz, hogy igaz legyen.
Berlinben azonban nagyon is tudják, hogy von der Leyen komoly rizikófaktor. Martin Schulz, az Európai Parlament és a német szociáldemokrata SPD volt elnöke július 2-án a Twitteren azt írta ironikusan: „Von der Leyen a leggyengébb miniszterünk. Ez pedig nyilvánvalóan elég ahhoz, hogy az Európai Bizottság elnöke legyen”. Nem csak az ellenzék, de néhány kereszténydemokrata német politikus is osztja ezt a véleményt, ők azonban nem a személyre, inkább a tárcára mutogatnak, azaz a német hadsereg, a Bundeswehr állapotára. Amikor von der Leyen neve először került szóba, Helmut Kohl korábbi védelmi minisztere úgy fogalmazott: „A Bundeswehr állapota katasztrofális. A szövetségi kormány védelmi képessége gyengélkedik, ami hatalmas felelőtlenség”. Abban gyakorlatilag kormánypárt és ellenzék egyaránt egyetért, hogy hiba volt von der Leyen kezébe adni a védelmi tárcát 2013-ban.
A hajdan közmondásos erejű német hadsereg a hivatalos felmérések és jelentések szerint is rettenetes állapotban van, sem az emberi állomány létszáma, sem a műszaki felszerelés állapota nem elégséges egy Németország-méretű hatalom védelmére és – ami talán még ennél is fontosabb a geopolitikában – nemzetközi kötelezettségeinek ellátására. Illusztrációként példa a hadsereg standard lőfegyvere, amit nemrég le kellett selejtezni, mert – a jelentések szerint – felhevült állapotban könnyen célt téveszt, de az is elég sokatmondó, hogy a Litvániában – Oroszország szomszédságában – NATO-parancsnokság alatt állomásozó német katonák egyszerű, nem biztonságos mobiltelefonokkal kommunikáltak. A német védelmi tárcán belül tavasszal vizsgálat indult amiatt, hogy a minisztérium miért és hogyan költhetett több százmillió eurót különböző tanácsadó cégeknek a hiányosságok elfedéséért. Egy ilyen botrány pedig nyilván nem jó belépő az EU hatalmas hivatalnokrendszerének irányításához.
Von der Leyennek azonban miniszteri feladata miatt kell szembenéznie a közvéleménnyel, doktori fokozatának megszerzése kapcsán plágiumbotrányba is keveredett. Amikor pedig a botrány kirobbant, az egyetem nem tett lépéseket, azzal védték meg, hogy nem tudta, mi a különbség plágium és idézet között. Mivel azonban a politikusnak nem csak kritikusai, hanem befolyásos támogatói is vannak, ha csak a legfontosabbakat nézzük, ott van Wolfgang Schäuble, a német parlament elnöke, na és persze Angela Merkel is. A politikuscsaládba született – apja Brüsszelben az EU elődszervezeteiben, az Európai Szén- és Acél Közösségben és az Európai Gazdasági Közösségben dolgozott, majd Németországba visszatérve Alsó-Szászország miniszterelnöke lett– Ursula von der Leyen viszonylag későn, orvosi tanulmányai és egy családos amerikai kitérő után lépett politikai pályára, és egyre feljebb lépdelve a CDU ranglétráján, Merkel több kormányában is miniszterként dolgozott. Karrierje láttán sokan gondolták, hogy Merkel saját utódjának szánja – a hadsereget övező botrányok után azonban ma már az a többség véleménye, hogy
Berlin inkább „felfelé buktatja”, ezzel megmarad az „arca” is, és a Bundeswehr is lehetőséghez jut egy új vezetővel a rendbetételre.
Lagarde lovag
Az Európai Tanács leköszönő elnöke többször is hangsúlyozta, milyen fontosnak tartja, hogy még több nő kerüljön vezető tisztségbe, mind helyi, mind uniós szinten. Donald Tusk elégedett lehet, a Bizottsági elnökség mellett egy másik top pozíció, az Európai Központi Bank elnökének posztjára is nőt jelöltek, a nemzetközi pénzügyek egyik legnagyobb nevét, Christine Lagarde-ot.
A francia gazdasági jogász végzettségű szakember a Forbes szerint a világ harmadik legbefolyásosabb asszonya, aki 2011 óta a Nemzetközi Valutaalap igazgató-elnöke, korábban a Baker and MacKenzie elnöke, a francia kormány többszörös volt minisztere – logikus választás lenne. A jegybanki elnökség azonban pénzügyi szakértelmet kíván, állami szinten is, uniós léptékben pedig hatványozottan. Míg az EKB eddigi vezetője, Mario Draghi az Olasz Nemzeti Bank éléről, több évtizedes pénzügyi és befektetési tapasztalattal érkezett az uniós főbankári posztra, Lagarde inkább vezető, mint szakértő, és inkább a politikában és a kommunikációban erős. Sokan azt mondják, kiválóan tudja mások pénzügyi ötleteit promotálni és összehangolni az érdekeket.
Márpedig megoldandó pénzügyi feladat lesz az Unió előtt bőven a következő hónapokban, elég csak Donald Trump kereskedelmi háborújára és az egyébként is kiforratlan, számtalan kérdőjelet felvető Brexitre gondolni, amihez – Lagarde kritikusai szerint – mindenképpen több szakértelem kell, mint amennyivel a tagadhatatlanul karizmatikus, de mégiscsak pénzügyi végzettség híján lévő 64 éves politikus rendelkezik. Az pedig már csak hab a tortán, hogy Christine Lagarde-ot nem kerülték el a botrányok sem, 2016-ban egy több mint 400 millió eurós sikkasztási ügy miatt egy francia bíróság megállapította hanyagságát, ám büntetést nem szabtak ki rá.
Hazai pályán
A már említett Donald Tusk utódja az uniós állam- és kormányfőket tömörítő Európai Tanács élére a jelenlegi belga miniszterelnök, Charles Michel kerül. Michel – von der Leyenhez hasonlóan – szintén politikussarj, apja uniós biztos és EP-képviselő is volt, ma egy pártban, a liberális Reformista Mozgalomban (MR) politizálnak.
2018-ban Michel belebukott az úgynevezett „migrációs botrányba”. Kormánykoalíciójából ugyanis a flamand konzervatívok nem voltak hajlandók aláírni az ENSZ Migrációs Paktumát és kiléptek a szövetségből, ami után Michel először a megmaradt pártokkal kisebbségi kormányt alakított, végül lemondott.
Michel mostantól az európai állam- és kormányfők állandó, forrongó vitáktól hangos Tanácsát igazgathatja majd, nem csekély új kihívásként Belgium szintén nem könnyű vezetése után.
Az agresszív külügyér
A leköszönő uniós vezérkar egyetlen női tagja a külügyi és biztonsági főképviselő, Federica Mogherini volt, helyére a spanyol szocialista kormány külügyminisztere, Josep Borrell Fontelles kerülhet.
Borrellnek már van tapasztalata az uniós törvényhozásban, 2004 és 2007 között az Európai Parlament elnökeként dolgozott. A 72 éves politikus a legidősebb az új vezető ötösfogatban, politikai karrierje csaknem fél évszázadra tekint vissza. Ahhoz képest, hogy az uniós diplomácia vezetőjeként 28 tagállam érdekeit fogja képviselni, Borrell nem éppen a klasszikus diplomáciai érzékéről ismert. Többször is nyíltan ellenségnek nevezte Oroszországot és az Egyesült Államokat, barátnak Iránt, és – katalán születése ellenére – elítélte Katalónia függetlenségi törekvéseit is. Többször sürgette, hogy az EU és az Egyesült Államok is avatkozzon be Venezuelában. Mivel a Juan Guaido vezette átmeneti, demokratikus kormány többször hangoztatta, hogy elégedetlenek az EU – és Mogherini – Venezuela-politikájával, most minden bizonnyal pozitív és tevőleges fejleményekre számítanak
Josep Borrell jelölésének hírére egész tiltakozó hullám indult el a közösségi médiában, a StopBorrell-hashtag rövid idő alatt elterjedt a Twitteren.
Kritikusai szerint teljesen romba fogja dönteni az Európai Unió diplomáciai megítélését, és szemére vetik pénzügyi botrányait is. 2015-ben gyanús pénzügyi ügyletek miatt lemondatták egy zöldenergia-vállalat igazgatótanácsi tagságáról, 2018-ban pedig bennfentes kereskedelem miatt szabtak ki rá 30 ezer eurós büntetést. Mindez nem akadályozza abban, hogy már-már udvariatlanságba hajló nyerseséggel bánjon akár az újságírókkal, akár a hatóságokkal. Egyszer például egyszerűen kisétált a Deutsche Welle német tévécsatorna stúdiójából, amikor a bebörtönzött katalán politikusokról kérdezték. Több szakértő szerint Borrell politikai tapasztalata és az, hogy az utóbbi években spanyol külügyminiszterként dolgozott, talán mérsékelheti hangvételét, de ez nagyban függ attól, hogy milyen csapatot épít maga köré.
A meglepetés
Akire majdhogynem senki sem számított, az Európai Parlament elnöke, David-Maria Sassoli. A szociáldemokrata olasz politikus tíz éve, egy sikeres újságírói pálya után lépett az uniós politika területére, képviselőként. 2014-ben már az EP egyik alelnöke lett.
Az őt ismerők visszahúzódónak írták le, olyannak, akit noszogatni kell, hogy nyilvánosság előtt beszéljen – halk szavú, udvarias, visszafogott, és talán épp ez is lehetett sikerének titka, olyannyira, hogy még a tőle teljesen eltérő Silvio Berlusconi is tisztelettel beszél róla. Hamarosan kiderülhet, mire lesz képes egy nemzetközi vezető pozícióban a kevéssé ismert politikus.
Az Európai Tanács által javasolt jelöltekről július közepén szavaz az Európai Parlament, az új Bizottság pedig novemberben kezdheti meg munkáját.
Matsuzaki Diána Sayuri
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
