A nap, amikor eldőlt a „harmadik világháború”

A nap, amikor eldőlt a „harmadik világháború”

Múlt év nyarán már mindenkinek úgy tűnt, hogy csak hónapjaik vannak hátra a szíriai kormányerőknek. Az Iszlám Állam már betört Damaszkuszba, a lázadók pedig északon fojtogatták az Aszad-párti erőket. Napra pontosan egy évvel ezelőtt azonban az orosz légierő óriási erejű támadást indított Szíriában, amivel megfordította a napjainkban már csak kis világháborúnak nevezett konfliktus menetét.

Már csak öt kilométerre voltak az Iszlám Állam erői a szíriai főváros központjától, amikor múlt év szeptember 30-án reggel egy Bagdadban tartózkodó orosz illetékes személyesen informálta az Egyesült Államok nagykövetségét, hogy hamarosan megkezdődik a terrorszervezet elleni orosz légi csapás, ezért jobb, ha elkerülik Szíria légterét.

Az orosz hadigépezet már aznap beindult: egyszerre három tartományban is súlyos csapásokat mért a lázadók és az IÁ katonai felszereléseire, kommunikációs berendezéseire, valamint fegyver-, üzemanyag- és lőszerraktárakra, s a későbbiekben sem hagyott alább az oroszok lendülete. Mindennek eredményeként napjainkra a szíriai kormányerők 12 ezer négyzetkilométernyi területet foglaltak vissza a lázadóktól, és egyre valószínűbb, hogy ezúttal óriási erőket mozgatnak meg, hogy bevegyék Aleppó lázadók által ellenőrzött részét.

Harmadik világháborúnak is nevezik

A 2011 óta tartó szíriai háború már az orosz beavatkozás előtt sem volt nevezhető pusztán polgárháborúnak. Ugyan a kormánypárti erők minden erejükkel harcban álltak a lázadókkal és az IÁ-val – a kurdokkal már kevésbé –, az összecsapás egyre inkább regionális konfliktus képét mutatta. Ebben a dimenzióban Bassár el-Aszadot Irán, valamint a libanoni Hezbollah támogatta, a lázadókat pedig Törökország, Szaúd-Arábia és Katar.

Már ekkor körvonalazódott egy magasabb, világhatalmi szint: az Egyesült Államok az általa mérsékeltnek nevezett ellenzékieket támogatta, célkövető páncéltörő rakétákat is juttatott nekik, ezek segítségével fel tudták venni a harcot Aszadék szárazföldi erőivel is. Moszkva viszont már az orosz beavatkozás előtt is aktivizálta magát, katonai eszközökkel támogatta a szíriai kormányt. Majd múlt év augusztusában vadászgépeket, T–90-es tankokat, tüzérségi eszközöket küldtek a Latakia város melletti légibázisra. Ezt egy külön egyezmény tette lehetővé, melynek értelmében az oroszok ingyen, időkorlát nélkül használhatják a hmejmimi repteret.

Ezért már egyre többen beszéltek egy „kis világháborúról”, hiszen akkorra lassan a világ országainak többsége valamilyen módon már jelen volt a Közel-Keleten (Magyarország az IÁ ellen harcoló iraki kurdok kiképzését segíti Kurdisztánban). De olyanok is akadtak, akik szerint Szíriában voltaképpen egy „harmadik világháború” zajlik.

Befagyott nemzetközi kapcsolatok

A tényleges orosz katonai beavatkozásra azonban csak azután került sor, hogy a szíriai kormány hivatalosan is katonai segítséget kért Oroszországtól a lázadók és a dzsihadista csoportok elleni harchoz. Szeptember 30-án aztán beindult az orosz hadigépezet: A hmejmimi bázisról orosz katonai gépek szálltak fel, amelyek teljes erővel bombázni kezdték az IÁ, az al-Nuszra Front, a Szabad Szíriai Hadsereg (SZSZH) és különböző dzsihadista szervezetek állásait.

 

Nem sokkal később Vlagyimir Putyin orosz elnök nyilvánosan is egyértelművé tette, hogy katonai műveleteik célja Bassár el-Aszad elnök hatalmának megerősítése. „A feladatunk, hogy megerősítsük a törvényes kormányt, és hogy megfelelő körülményeket teremtsünk egy politikai kompromisszumhoz” – mondta akkor Putyin, majd hozzátette: félő, hogy Moszkva támogatása nélkül a terrorista csoportok leigázzák egész Szíriát.

Az orosz beavatkozás azonban súlyos nemzetközi konfliktushoz is vezetett. A török légierő F–16-os vadászrepülőgépe ugyanis november 24-én lelőtte az oroszok egyik Szu–24M típusú vadászbombázóját a török–szír határ közelében. Ankara szerint ugyanis a repülőgép a lelövése idején török légtérben volt, Oroszország ezt mindvégig cáfolta. Az eset súlyosságát jelzi, hogy a koreai háború óta ez volt az első olyan orosz vagy szovjet harci repülőgép, melyet egy NATO-tag ország lőtt le.

Az oroszok válasza sem maradt el: vízumszankciókat és számos gazdasági büntetőintézkedést léptettek életbe Törökországgal szemben, a kapcsolatok normalizálását pedig az incidens miatti hivatalos bocsánatkéréshez és kártérítéshez kötötte. Mivel Törökország nem siette ezt el, végül óriási veszteséggel jöttek ki ebből a kalandból: a Törökországi Gazdaságpolitikai Kutatási Alapítvány (TEVAP) márciusban közzétett tanulmánya szerint az orosz szankciók több 2,3 és 8,3 milliárd dollár közötti kárt okoztak a török gazdaságnak.

Beavatkozás a javából

 A szír hadsereg katonái Palmürában Fotó: Mikhail Voskresenskiy / Europress/AFP  

Mindettől függetlenül az orosz légierő egy percig sem tétlenkedett Szíriában. Az egyik legnagyobb hadi siker mindenképpen Palmüra visszavétele volt a terrorkalifátustól, melynek során az orosz harci gépek hathatós légi támogatást adtak a szíriai Tigris Alakulatoknak és a Sivatagi Sólymoknak. Az ország északnyugati részén azonban még ennél is véresebb összetűzésekre került sor, melynek gócpontja ma vitathatatlanul Aleppó városa. A kormányerők júliusra egyszer már ostromzár alá tudták vonni a lázadók fellegvárát, azonban ezek jelentős utánpótlást kaptak Idlib tartományból, és áttörték az Aszad-párti erők vonalait, akik csak nagy vérveszteségek árán, az orosz légierő segítségével tudták újra helyreállítani a gyűrűt a város körül. A jelenlegi helyzetben ha a lázadók elveszítenék Aleppót, már csak Idlib tartomány és néhány szórványos terület maradna a kezükben.

A kormányerők dominanciájának helyreállítása rendkívüli erőfeszítéseket igényelt az oroszoktól: Washington szerint az oroszok a múlt év végén már 4 ezer katonát állomásoztattak az országban. A katonai erőforrások is számottevőek: az orosz haditengerészet hajói és a légierő gépei mellett még S-400-as légvédelmi rakétarendszert is telepítettek az országba.

Mindeközben az Amnesty International, az Orvosok Határok Nélkül és Human Rights Watch már háborús bűnökkel is megvádolta az oroszokat, mert szerintük azok szándékosan civil célpontokat támadtak. A londoni székhelyű, ellenzéki Emberi Jogok Szíriai Megfigyelőközpontja (OSDH) szerint csak idén februárig 1700 civil halt meg az orosz bombázások következtében. De a kazettás bombák és a fehér foszfort tartalmazó gyújtóbombák használatáról is gyakran tudósítanak a lázadók.

Kitörtek a karanténból az oroszok

Mennyire sikerült megváltoztatnia Oroszországnak a szíriai háború menetét? – ezt a kérdést tettük fel Wagner Péternek, a Külügyi és Külgazdasági Intézet elemzőjének, aki szerint ez teljes mértékben sikerült Oroszországnak, melynek a beavatkozás egy siker volt, ami megfordította a hadihelyzetet. Más kérdés azonban, hogy ha így haladnak az események, mikor érhet véget a háború. A szakértő szerint ha nem avatkozik be újabb szereplő a konfliktusba, akkor a szíriai és orosz pozíciók erősödni fognak, különösen ha visszafoglalják Aleppót.

Az egyik alkalommal, amikor egy nyugati hírcsatorna újságírója Damaszkuszba látogatott, megkérdezte Aszadtól, hogy mit kértek tőlük cserébe az oroszok a beavatkozásért. A szíriai elnök akkor azt válaszolta: semmit, mert a szíriai-orosz viszony nem érdekeken, hanem értékeken alapul. Wagner Péter szerint az oroszok legfőbb haszna az volt a beavatkozással, hogy nem veszítették el Szíriát. Továbbá Oroszország az ukrajnai konfliktus után egy karanténba került, a szíriai beavatkozással viszont sikerült kitörnie, sőt megkerülhetetlen szereplővé vált a szíriai konfliktus rendezésében.


Forrás:mno.hu
Tovább a cikkre »