A Nagy Háború záróakkordja

Az emberre hirtelen, magas lázzal rátörő influenza már az ókortól időről-időre megjelent. A megbetegedések leírásaival a klasszikus orvosi irodalomban is találkozunk, a betegség neve többféle változatban szerepel (febris, epidemica, grippe, nátha stb.). Az első tömeges megbetegedést okozó nátha-járvány a 12. században, a keresztes háborúk idején söpört végig Európán, 1510-ben Málta szigetéről, 1557-ben Ázsiából érkezett Európába. 1580-ban Ázsia nagy részén és Afrikában, 1647-ben Angliában és Hollandiában, 1688-ban Franciaországban és a német területeken okozott tömeges megbetegedéseket. A 18. században Oroszország és Itália volt egy-egy nagyobb járvány kiindulópontja. A magyarországi járványok történetét feldolgozó munkák is több nagy influenzajárványról emlékeznek meg: 1575-ben és 1580-ban országos méretet öltött, 1675-ben Pozsonyból indult el és a környező régióra is elterjedt, 1788-ban Erdélyt sújtotta. A 19. század folyamán elsődlegesen az amerikai kontinensek jelentkezett a betegség, viszont az 1889-1890-es járvány már a Föld szinte valamennyi régióját elérte, így Magyarországot sem kímélte. Azt viszont hozzá kell fűzni, hogy ezen járvány halálos áldozatainak száma meg sem közelítette az egyéb fertőző betegségben elhunytakét. 1898 és 1918 között mintegy nyolc esetben figyeltek meg tömeges influenzás megbetegedéseket a magyar fővárosban, az utolsót 1918 tavaszán.

Az 1918–19-es spanyolnátha-járvány azonban minden eddigi pandémiát túlszárnyalt a betegség súlyosságát, a megbetegedettek és az áldozatok számát illetően egyaránt. Meglehetősen nehéz a járvány terjedésének menetét, a betegség földrajzi kiindulópontját, az áldozatok valós számát meghatározni, mivel a korabeli híradások is pontatlanok, ellentmondásosak. Már a kór elnevezése is félreértésekre ad okot, hiszen nem Spanyolországban jelentkezett először a betegség, csupán itt adtak először hírt a gyors és vészes terjedésről. A legvalószínűbbnek az tűnik, hogy a Távol-Keletről amerikai katonák hurcolták be hazájukba a kórt, majd a katonai támaszpontokból sugárzott szét a járvány. Egy másik elmélet szerint a Sing-Sing börtönben voltak az első megbetegedések és onnan terjedt át Európára. Az európai kontinensre Franciaországon keresztül érkezett, onnan előbb Észak-Olaszországba húzódott, majd elérte Svájcot és Németországot. Ami bizonyos, hogy nem volt olyan földrész, akár a legkisebb, legtávolibb régió, ahonnan ne jelentettek volna megbetegedéseket. Több beszámoló egyértelműen a katonaságot tette felelőssé a járvány terjedéséért. Az amerikai kontinensen – az egyik feltételezett kiindulóponton – a vezető katonaorvosi szervek ugyan megtették a legszükségesebb intézkedéseket a hajóutakkal való terjedés megakadályozására, de eredménytelenül. Kikötés előtt minden hajónak be kellett volna tartania a kötelező karantén idő leteltét, de a háborús eseményekre hivatkozva a katonai vezetés ezt nem tartotta be.

A földrészeken körbeszáguldó járvány egy éven belül három hullámban érte el a lakosságot, 1918 tavaszán, majd őszén, végül sok helyen 1919-ben is fellépett. 1918 tavaszán nem volt kirívó a mortalitás, ezzel szemben az 1918 őszi, illetve az 1919-es hullám sok halálos áldozattal járt. A szórványos adatok szerint az első hullámban megbetegedettek viszonylagos védelmet élveztek a második hullám idején.