Sorsát számtalan tragédia árnyékolta be, de Szendrey Júliáról az is kevésbé ismert, hogy első férjéhez hasonlóan ő maga is írt verseket, és azt talán még kevesebben tudják, hogy Petőfi Sándor egykori felesége igen komoly műfordítói tevékenységgel is dicsekedhet. Szendrey Júliáról az erdélyi Barót városában működő Tortoma Kiadónál hiánypótló könyv jelent meg. Erről nyilatkozott az Erdély.ma portálnak Raffay Andrea irodalomtörténész, a könyv szerzője.
Az Ön első könyve 2016-ban jelent meg, ez egy életrajzi nagymonográfia volt Ady Endre feleségéről, Csinszkáról. Az egy évvel későbbi, második kötete a költő és művész Csinszka összes verseit, rajzait tartalmazza. Ehhez kiegészítésül irodalomtörténeti tanulmányokat is írt. Ezt követően miért Szendrey Júlia életét kezdte el kutatni?
Mivel korábban nem született egy Csinszka, azaz Boncza Berta életét teljes körűen bemutató életrajz, valamint, ami kevés szakirodalom élete első, vagy épp második feléről készült, nem az emberi lélek szemszögéből, ráadásul nagyrészt erősen negatív értelemben elfogultan ábrázolta őt, hozzávetőleg négyévnyi kutatómunkát követően elkészítettem róla szóló életrajzi nagymonográfiámat, 400 oldalon, tudományos apparátussal, 20 fejezettel és képanyaggal, melyet lehetőségeimhez mérten igyekeztem többségében addig nem közölt fényképekkel megtölteni. E kötet Csinszkát, mint embert mutatta be az Olvasónak, s már e könyvem munkálatai során megismerkedtem a költőként és művészként ugyancsak elhanyagolt Csinszka verseivel és egyéb művészeti alkotásaival, melyek hatására úgy döntöttem, külön kötetbe gyűjtöm össze és elemző tanulmányokkal látom el őket, melynek címe: „Szivem véresre szétzúzott játék…” – Csinszka összes verse elemző tanulmányokkal.
Boncza Bertáról szóló életrajzi nagymonográfiám címe Csinszka – a „Halálraszánt, kivételes virág”. Üzenet Juliának című, 1930. június 15-én keletkezett, Szendrey Júliához szóló versében Csinszka szólította „könnytől megszentelt testvéri jogon” Petőfi Sándor feleségét „Halálraszánt, kivételes virág”-nak, s e két költőfeleség szomorú sorsa valóban több ponton összeköthető. Szendrey Júliához tehát Csinszka vezetett el engem, két Csinszka-kötetem megjelenése után kezdtem el életével és irodalmi munkásságával – azon belül is főként verseivel – foglalkozni.
Szendrey Júlia több verse már életében is megjelent különböző folyóiratokban (Napkelet, Magyar Nők Évkönyve, Anyák Hetilapja stb.), majd pedig a halála után megjelent életrajzaiban, naplókiadásaiban szintén közölték egyes verseit függelék gyanánt. Három verse olvasható például a Naplóját és Térey Marihoz írt leveleit tartalmazó, Jókai Mór előszavával kiadott kötetben. Szana Tamás Petőfiné Szendrey Júlia című, Horvát Árpád megrendelésére elkészített életrajzában függelék gyanánt közölt verseket Szendrey Júliától – szám szerint húszat –, ám ebben az életrajzi kötetben Szendrey Júlia összes versét – s a versek kéziratait – nem találjuk meg.
Bihari Mór, aki egyébként Szendrey Júlia Eredeti elbeszéléseit is összegyűjtötte és kiadta, 1909-ben kiadta Szendrey Júlia 26 versét, de az ő Szendrey-verskiadása – mely ugyancsak tartalmazta a Naplót és egyéb naplóféléket – sem tekinthető teljesnek. E Szendrey-verskiadás további érdekessége, hogy Bihari korabeli folyóiratokból – szépirodalmi és divatlapokból – gyűjtötte össze Szendrey verseit, tehát ő – hasonlóan a korábban felsorolt szerzőkhöz – nem az eredeti kéziratok alapján állította össze ezt a kötetet. Már Csinszka-köteteim munkálatai folyamán is ismertem az MTA Kézirattárában található, „K 524” jelzetű, „Szendrey Julia költeményei” címet viselő füzetet, mely Szendrey Júliának 1854 és 1865 között született, saját kézírásával olvasható költeményeit tartalmazza.
Mivel egy Szendrey Júlia összes, addig kiadatlan versét, ráadásul eredeti kéziratok alapján magába foglaló kötet addig nem jelent meg, arra gondoltam, összegyűjtöm ezeket a verseket. Az MTA Kézirattárában található Szendrey Júlia-kéziratanyagot az OSZK Kézirattárában található, nagyrészt töredékben fennmaradt Szendrey-versekkel egészítettem ki, valamint a Petőfi Irodalmi Múzeum Kézirattárából is bekerült a kötetbe egy verstöredék, valamint egy ifj. Horvát Árpádtól származó gyermekkori vers. E kötet értékét az említett verseknek a kéziratok alapján, betűhíven, nyomtatott formában történő közlése mellett az adja, hogy minden vers nyomtatott változata mellett a Szendrey Júlia eredeti kézírását magukon viselő kéziratok másolata szintén megtalálható. A verskézirat-másolatok mellett a kötet Szendrey Júlia virágcsokrot ábrázoló rajzát is tartalmazza, mely a Petőfi Irodalmi Múzeum Művészeti Tárában található (raktári száma: 81. 120. 1.), s melyet Szendrey Júlia verseskötetem első kiadásának megjelenése előtt ugyancsak nem közöltek sehol. Ez a rajz azt is bizonyítja, hogy Szendrey Júlia – akárcsak Csinszka – nem csupán kiváló költő volt, hanem a művészet egyéb ágait tekintve is komoly tehetséggel rendelkezett. E Szendrey Júlia lírai életművét magába foglaló kötetet hat irodalomtörténeti elemző tanulmánnyal láttam el.
Így született meg a Szendrey Júlia összes versét tartalmazó kötet 2018 augusztusában megjelent „Megérdemelve vagy ártatlanul…”: Szendrey Júlia összes költeményei elemző tanulmányokkal című első kiadása, melynek megjelenéséig nem született egy Szendrey Júlia összes versét tartalmazó kötet. Az első kiadás óta számos új ismeretanyag került elő a kutatásaim során, melyeket publikálni szerettem volna. Így 2020. november 10-én megjelent fönt említett kötet második, bővített, átdolgozott kiadása Megérdemelve vagy ártatlanul: Szendrey Júlia összes költeménye elemző tanulmányokkal címmel. A könyv érdekessége, hogy az erdélyi Barót városában működő, Demeter László által vezetett Tortoma Könyvkiadónál jelent meg. E kötet, amely majdnem félezer oldal, s amely tíz elemző tanulmányt tartalmaz (az első kiadás hat irodalomtörténeti tanulmánya bővítve, átdolgozva bekerült e második kiadásba, amit további négy tanulmánnyal egészítettem ki), Prof. Dr. Kásler Miklós EMMI-miniszter támogatásával jelent meg.
Mik azok a legfontosabb tudnivalók, amelyeket ismernünk kell Szendrey Júlia életéről?
A 40. életévét halála előtt néhány hónappal betöltő Csinszkához hasonlóan ő sem volt hosszú életű: 39 évesen hunyt el méhrákban.1847-től Petőfi Sándor, majd 1850-től Horvát Árpád felesége. Életének gyakorlatilag egyetlen örömforrása volt, mégpedig gyermekei. Petőfi Sándortól 1848. december 15-én, Debrecenben született Petőfi Zoltán nevű fia. Horvát Árpádtól 1851. szeptember 6-án, Budapesten született Attila nevű gyermeke. 1855. július 18-án adott életet harmadik gyermekének, ifj. Horvát Árpádnak. 1857. július 2-án született első kislányáról, Violáról – aki igen korán meghalt – feltűnően hallgat írásaiban: a kislány korai elvesztése nyilván mélyen megrázta az édesanyát, ez lehetett az oka, hogy e tragédiáról még verseiben sem található utalás. Egy verstöredéke maradt fenn, melyben szó szerint említi a kis Violát, s ebből következtetve e töredék valószínűleg még a kislány rövid életében, esetleg születését várva keletkezhetett. Külön érdekessége ennek a töredéknek, hogy második leánya, az 1859. július 26-án született Ilona születése után, 1861. szeptember 4-én kelt verse, Az én kis leányom (mely A „Három rózsabimbó” folytatása címen is fennmaradt [OSZK Kézirattár Fond VII/206.]) sorai kísértetiesen emlékeztetnek erre a töredékre, ebből pedig arra lehet következtetni, hogy Szendrey a Viola születésekor elkezdett töredéket fejezte be Ilona születése után.
Ilona felnőtt koráról nem sokat tudunk: 1887-ben dr. Hamvas Károly aradi ügyvédhez ment feleségül, azonban férje másfél év múlva meghalt. Ilona ezután újra férjhez ment, Machek Gusztáv m. kir. honvéd főhadnagy felesége lett, aki mellett boldog élete volt, s egy gyönyörű gyermeknek adott életet. Szendrey Júlia első versei már bőven Petőfi halála (vagy eltűnése – e kérdést nem tisztünk eldönteni) után, 1857-ben jelentek meg, legelőször a Napkeletben. Már halálos betegen elköltözött Horvát Árpádtól, s viszonzott szerelemre talált ápolója és kéziratainak majdani gondozója, a később magyar királyi tanfelügyelővé lett Tóth József személyében. Halála előtt át akart térni a református hitre, hogy elválhasson Horvát Árpádtól, s feleségül mehessen Tóth Józsefhez. Mindezt már nem tudta megtenni: borzalmas kínok között, 1868. szeptember 6-án elhunyt.
Hogyan értékeli Szendrey Júlia költészetét?
Versein belül hat nagyobb – gyakran egymást átfedő – csoportot lehet megkülönböztetni. Az első csoportot költészetében a melankolikus, szentimentális, világfájdalmas alaphangulatú, a szerelmi bánat fájdalmával keveredő, elvágyódó, a halált kívánó versei alkotják. Ide tartoznak például Nyugalomvágy, Keserű kín és gyötrelem…, El, messze innen!, Boldogtalan vagyok… című versei. A földi életnek egyfajta byroni világfájdalommal átitatott, siralomvölgyként történő felfogása, a földi szenvedések után következő, boldog túlvilági élet utáni vágyakozás Szendrey Júlia költészetében szintén megjelenik.
A római katolikus Szendrey Júliához hasonlóan keresztény, református vallású írónő, Árva Bethlen Kata grófnő Önéletírásában is találhatók a siralomvölgy gondolatával rokon jellegű vonásokat mutató sorok. Bethlen Kata grófnő Önéletírásával kapcsolatban Sükösd Mihály korábban leírta, hogy a grófnő önéletírását bármelyik oldalon lapozzuk is fel, annak szinte minden betűjéből kiérződik, hogy életének történetét ennek az asszonynak a személyében olyan valaki hagyományozza az utókorra, akinek ez a földi élet mindössze egy köztes állapotot jelentett a születést megelőző időszak, a halált követő öröklét, továbbá az üdvözülés állapotai között.
„Születtem ez nyomorúsággal teljes világra, az én Istenemnek jó tetszéséből, Bonyhán, 1700-ik esztendőben…” – indítja élete történetének elbeszélését Bethlen Kata grófnő, aki második férje és gyermekei elvesztése után maga alkalmazta neve elé írva az „Árva” jelzőt, s aki írása mottójaként a következő szavakat választotta: „Micsoda az élet? – enyésző füst és pára.” Ugyanez a felfogás van jelen a rövid élete során hasonló csapásokat megélt Szendrey Júlia költészetében is.
A Szendrey Júlia verseskötet most megjelent, második kiadásának egyik tanulmányában Szendrey Júlia verseiből vett példákkal bizonyítom, Szendrey Júliának a halállal elérhető boldogság és nyugalom kérdésével foglalkozó, erre a földi életre mintegy siralomvölgyként tekintő versei Bethlen Kata grófnő gondolataival egyértelmű hasonlóságot mutatnak, valamint, hogy Szendrey Júlia költészetének – főként Byron, Shelley és Keats alkotásaihoz hasonlóan – a világfájdalom egyik meghatározó gondolatköre, életműve ezáltal pedig több ponton köthető az angol romantika második nemzedékének költészetéhez is.
Kiemelt csoportot alkotnak Szendrey költészetén belül hazafias versei, melyekben az utókor elé nemzeti hőseinket példaként állítva a dicső magyar történelmi múltat énekli meg, eleveníti fel, mint például a Magyar gyermekek éneke: Zoltán fiamnak, a Zrinyi Ilona, a Magyar vagyok! című, vagy épp a [Csapj fől pajtás önkéntesnek…] kezdetű költeményei. Verseinek harmadik nagy csoportját a gyermekeivel, az anyaság örömével, az anya-gyermek közötti örök kötődéssel, az anyai szeretettel kapcsolatos darabok alkotják, ide tartoznak például a Három rózsabimbó, Az én kis leányom, Bölcső mellett, Attila fiam című versei.
A negyedik, Szendreyre jellemző, már formai jellegű típus a verstöredék: töredékesen fennmaradt verseiben a fent említett témák közül valamennyi megtalálható ([A rózsás hajnal föltárta előttem…], [Illatozó ibolya-bokréta…], s még feltűnően sok, hasonlóan töredékben maradt vers). Az ötödik csoportot különböző népdalok nótájára megírt, énekelhető versei teszik ki, melyek a következők: Népdal: („Káka tövén költ a ruca” nótájára), Népdal: („Magosan repül a daru, szépen szól” nótájára), Népdal: Mizsey Marinak a „Nem nézek én, minek néznék” dal nótájára. A hatodik kategóriát Szendrey Júlia versein belül a versfordítások (Heine-kísérletek, A madár és a gyermekek című francia gyermekvers magyar változata) képezik. Szendrey Júliáról kevésbé ismeretes, hogy első férjéhez hasonlóan ő maga is írt verseket, de azt talán még kevesebben tudják, hogy Petőfi Sándor egykori felesége igen komoly műfordítói tevékenységgel is dicsekedhet.
A mai gyermekek és felnőttek többsége már nem ismeri mesefordításait, pedig a nagy meseíró, Hans Christian Andersen meséit is ő fordította németből, s e munkájának első kiadását fiainak, Zoltánnak, Attilának és Árpádnak ajánlotta. Andersen-fordításainak jelentőségét mutatja, hogy azok adták az ötletet a ma élő egyik legnagyobb magyar szobrászművésznek, Kligl Sándornak egy, a jobb kezében bronzból készült kéziratlapokat tartó, Szendrey Júliát ábrázoló, egészalakos bronz szobor elkészítéséhez, melyet 2018-ban állítottak föl Koppenhágában.
Az MTA Kézirattárának „K 526” jelzetű kéziratkötege is Szendrey-fordításokat tartalmaz, méghozzá – Szendrey szavaival – „Heine kisérletek”-et, valamint egy francia gyermekvers fordítását, A madár és a gyermekek címmel. Ugyanez a Szendrey kéziratait tartalmazó iratanyag magában foglal egy német nyelven megírt Szendrey Júlia-verset, mely nem fordítás ugyan, hiszen Szendrey saját költeménye, de mivel Szendrey azt német nyelven írta meg, ez a vers is ebben a Szendrey-műfordításokat tartalmazó mappában található.
A Magyarországon ismert és több kiadványban idézett Heine-műfordítók között több nagy magyar költő szerepel, mint például Áprily Lajos, Babits Mihály, Szabó Lőrinc, Weöres Sándor, még maga Petőfi Sándor is, s még sorolhatnánk bőven jeles költőinket a Heine-fordítók sorában. Szendrey Júlia Heine-kísérleteit azonban a 2018-as verseskötet megjelenéséig nem közölték sehol, s azt megelőzően teljesen ismeretlenek voltak a nagy nyilvánosság előtt. E Szendrey Júlia összes verseit tartalmazó kötetben s annak második kiadásában Szendrey ismeretlen Heine-fordításai teljes terjedelmükben olvashatók, az eredeti, Szendrey keze nyomát magán viselő kéziratok másolataival együtt.
Milyen volt Szendrey Júlia megítélése az elmúlt másfél évszázadban?
A magyar sajtóban Szendrey Júliáról, mint feleségről, asszonyról és emberről többnyire sajnálatos módon igen egyoldalúan és nem megfelelő kritikával emlékeztek meg életében, majd pedig jóval halála után is. Vachott Sándorné, született Csapó Mária írónő, Szendrey Júlia egykori barátnője például a Figyelő című folyóirat köteteiben jóval Szendrey Júlia halála után megjelent Rajzok a multból című, az egykori Petőfinét negatív színben feltüntető, annak későbbi megítélése szempontjából igen kártékony írásának egyes soraiban azt a benyomást kelti, hogy Júlia nagyravágyásból hajszolta bele a csatákba férjét, s ezzel voltaképpen annak haláláért is ő a felelős. Fontos azonban tisztázni, hogy e megállapítás csak részben igaz, hiszen tény, hogy a forradalmi hevület ugyanúgy hatalmába kerítette őt, mint férjét, s Bihari Mór szerint nejében a szenvedélyt tulajdonképpen éppen maga Petőfi szította fel.
Vachott Sándor Vahot (született Vachott) Imre lapszerkesztő, író, színműíró bátyja és Petőfi Sándor barátja volt. A Júliával való találkozása előtt Vachotték házához sokat járt Petőfi Sándor, aki ebben az időszakban szerette meg Vachottné húgát, Csapó Etelkét, aki mindössze 16 évesen meghalt. Petőfit mélyen megrendítette a fiatal lány hirtelen bekövetkezett halála, kinek emlékét a költő több költeményben örökítette meg Czipruslombok Etelke sírjáról című versciklusában. Véleményem szerint ide, e személyes okokra vezethető vissza Vachottné Szendrey Júliával szemben megnyilvánuló mindenkori elfogultsága.
Elítélőleg írt Szendrey Júliáról Dekáni Ernőné, született Vadadi Berta, aki az 1889-ben, Kolozsvárott megjelent Petőfiána című évkönyvben azokat a Szendrey Júliáról szerzett benyomásait részletezte, melyeket még 13 éves kislányként szerzett róla 1849-ben (a segesvári csatát követő téli hónapokban Szendrey Kolozsvárott az ő házuknál lakott Petőfi Sándortól született első gyermekével, Petőfi Zoltánnal, akihez később több verset írt, akárcsak többi, már második férjétől, Horvát Árpádtól született gyermekeihez). Ezen írást a Fővárosi Lapok is átvette, melyre Szendrey Júlia Horvát Árpádtól született leánya, Horvát Ilona is reagált, s arra kérte az olvasóközönséget, hogy ne higgyen a rágalmazásoknak, még akkor se, hogyha azok mindjárt a sajtóban jelennek is meg.
Dekániné mondatai egybecsengenek a Szendrey második házasságkötését ironikusan kommentáló korabeli lapok teljesen megalapozatlan gyalázkodásaival, melyek alapján különféle rosszindulatú pletykák indultak meg arról, hogy Júlia nem átallott intim kapcsolatokba lépni magasrangú osztrák tisztekkel, mi több, már alig néhány nappal férje eltűnése után is orosz tisztekkel mulatott Kolozsváron. A rágalmak terjesztői között jelentős szerepet töltött be az egykori barátnő, Vachott Sándorné is, de Kempen altábornagy titkos ügynökségei Petőfi Sándor családi életét ugyanúgy be akarták mocskolni, amint ugyanez az iroda próbált Görgei Artúr hírnevén is csorbát ejteni. Szendrey Júlia esetében a fő „terhelő bizonyítékot” a fönt említett, Erdélyben élő Dekániné három oldalas „Emlékirata” jelentette, mely sokat ártott Szendrey Júlia emlékének, s melyet aztán egy Farnos Dezső nevű kolozsvári születésű nagyenyedi író és tanár, a Petőfiána szerkesztője az évkönyvben gyanútlanul meg is jelentetett. A Keleti Ujság 1930. szeptember 8-i számának hasábjain egy Dekániné szavait cáfoló cikk jelent meg, melyből kiderült, hogy 13 éves süldő leány korában hallotta a minden alapot nélkülöző hazugságokat, amiket negyven esztendő múlva emlékiratként adott át közlésre Farnosnak. Éppen a Szendrey Júliáról másfél évszázada keringő rágalmak miatt tartottam fontosnak, hogy a második kiadásba külön tanulmányt írjak megítéléseiről és az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban nőként való részvételéről is. A dicső tavaszi hadjáratot megelőzően, feltehetőleg a Petőfi Zoltán születése után, az 1848. december 15-e és 1849. február 20-a közötti időszakban készíthette el Testvéri szózat Magyarország hölgyeihez című írását, mely a Közlöny 1849. április 8-i számában jelent meg. A kormány e hivatalos közlönyében Petőfiné aláírással a magyar nőkhöz intézett proklamációját utóbbi tanulmány szintén tartalmazza. Jelentősen átdolgoztam az előző kiadásban olvasható korábbi tanulmányokat is, ami helyenként új tanulmánycímeket indokolt, például az egyik a Szendrey Júlia élete és költészete a nővédelem tükrében címet kapta.
E második kiadást kibővítettem a Szendrey Júlia életében Petőfi Sándor és édesapja, Szendrey Ignác mellett meghatározó szerepet betöltő, hozzá hasonlóan szomorú sorsú két személyről, húgáról, Gyulai Pál feleségéről, Szendrey Máriáról, és Petőfi Sándortól született fiáról, Petőfi Zoltánról készített további tanulmányokkal. Szendrey Júlia élete magában hordozza a Tormay Cécile-től származó gondolatot, miszerint: „Hordozom azt is, ami másoknak fáj”, s ezáltal azt is, hogy gyakran áldozatot kell hoznunk családunkért és hazánkért. Mindez pedig azt a következtetést erősíti, hogy Szendrey Júlia egy szerető anya és feleség volt, akinek családja és hazája voltak a legfontosabbak.
Mik a további tervei?
A Magyarságkutató Intézet tudományos kutatója vagyok, s ebben az intézetben mindenkinek szigorúan végrehajtandó kutatási tervvel kell rendelkeznie. A több, 2021. évi tervem közül emelem ki legelső könyvem, a már említett Csinszka-életrajzi nagymonográfia átdolgozásának megvalósítását, az azóta végrehajtott új kutatásaim alapján. Egyik legfontosabb célkitűzésem ezekkel a kutatásaimmal és megjelenő könyveimmel az, hogy a magyar szépirodalom nemzeti és keresztény gondolkodású női alkotóinak életművét és munkásságát földerítsem és nyilvánosságra hozzam.
Forrás:erdely.ma
Tovább a cikkre »
