A menekültek nyilván nem az ellenség, se kollektíve, se egyenként — azt viszont, hogy ki a menekült, hogyan dönti ezt el, és mit kezd vele az Unió, azt rögzíteni kellene végre. A harmincas évekre emlékeztet ez az aggasztó cselekvésképtelenség, ami a professzionális politikusok körében mutatkozik.
A terrorizmus és a vallás összefüggései viszont más tészta. Azt, hogy az iszlám vallás a tiszta olvasatában támogatja-e a terrorizmust, nem szeretném megvitatni: nem is értek hozzá, nem is érdekel, sőt irreleváns. Amíg azonban az iszlám (akármelyik ága) NEVÉBEN lehet öldökölni, addig a hívőknek — menekülteknek és régóta itt élőknek — ki kell állniuk a vallás békés szándékai mellett nyilvánosan is, a jelenleginél összehasonlíthatatlanul nagyobb számban, intenzitással és felelősséggel. Vagy vállalniuk végre a vallás viszonylagos szekularizálását, a világi törvényeknek való megfelelését, ahogy a kereszténységgel megtörtént, és ami lehetővé tette az együttélést a későbbi liberális demokráciákban.
A muszlim vallás híveinek is kötelességei vannak a terrorizmussal szemben. Azt az agyrém ötletet, hogy őket kellene besorozni, és „hazaküldeni” rendet tenni, persze annyira támogathatja egy jobboldali, mint azt, hogy a magyar kivándorlókat kell visszaküldeni Magyarországra „rendet tenni” — a logika hasonló, legfeljebb a tétek mások. Ugyanakkor a vallás és a terror (perverz) kapcsolata rámutat arra is, hogy egy csipetnyi sóval kell kezelni Európa itthon sokat emlegetett keresztény voltát: mi sem azt a kereszténységet szeretnénk érvényre juttatni, amelyik a szeretet nevében milliószámra ölte halomra az embereket néhány száz éven át. A vallás maga probléma, ha a fanatikusok veszik a szájukra. A vallás maga probléma, amíg bármit igazolni lehet vele. Persze igaz a másik véglet is: a vallás maga probléma, ha már teljesen kiürül, elveszti a normativitását, kulturális és transzcendens erejét. A középút nehéz és kacskaringós: az egyetlen szabály vele kapcsolatban a humanitás tisztelete. És ebben az esetben jól megfér a liberális demokráciával, illetve egyik vallás a másikkal.
Az iszlám és a kereszténység egyformán akkor szolgálja ennek a kontinensnek a prosperitását és kultúráját, ha szigorúan aláveti magát a világi törvényeknek, a hívei elsősorban emberek, másodsorban állampolgárok, és csak harmadsorban elkötelezett hívei bárminek. De vonatkozik ez bármilyen e világi hitre, így a nacionalizmusokra és etnicizmusokra is. Az nem megy, hogy a magyar etnicizmus vagy a radikális feminizmus nevében lehet intoleránsnak lenni, az iszlám nevében pedig nem — a nem értőknek mondom: leszámítva a türelmetlenségek mai megnyilvánulásaiban lévő különbségeket. Egyik nevében sem szabad. Ellenben jelentősen erősíteni kell a liberális-polgári demokráciák legitimitását, hatékonyságát és erkölcsi erejét. Ezen áll vagy bukik az együttélés és Európa. Nem azon, hogy egyik vagy másik intolerancia kerül ki győztesen a folyamatos ideológiai háborúból és vérontásból. (Ja, és a miheztartás végett: Európa jó hely. Leginkább megőrizni kéne, nem temetni. Aki temetné, és radikálisan „javítaná”, előbb nézzen szét a világban.)
Forrás:hafr.blog.hu
Tovább a cikkre »
