Szentévi audiencián fogadta XIV. Leó pápa november 15-én a mozi és a film nemzetközi világának több mint 160 képviselőjét: színészeket, rendezőket és más szakembereket. Legyenek a béke és a remény építői – kérte tőlük a pápa, hiszen a 130 éve született mozgókép nemcsak szórakoztatni képes, hanem megnyitni az ember lelkét, új szemmel láttatni a valóságot, elgondolkodtatni, és főként reményt adni.
A Kelemen-teremben tartott szombati audiencián a Szentatya hosszan elidőzött a rendezők, színészek, és a filmkészítésben részt vevő számos szakember társaságában. Hozzájuk intézett beszédében megállapította: a mozi fiatal művészet, álmodó és kicsit nyugtalan, még ha már be is töltötte századik életévét. Sőt idén lesz 130 éves, hiszen a Lumière fivérek 1895. december 28-án tartották első nyilvános filmvetítésüket. A mozi kezdetben fény-árnyék játéknak tűnt, azzal a céllal, hogy szórakoztasson és elkápráztasson. Hamar kiderült azonban, hogy ezek a látványelemek képesek sokkal mélyebb valóságokat is megjeleníteni, kifejezni az élet szemlélésének és megértésének a vágyát, nagyságról és törékenységről mesélni, a végtelen utáni nosztalgiát bemutatni.
Segíti a nézőt magába nézni
Leó pápa, aki örömmel üdvözölte a filmvilág képviselőit, és rámutatott: a mozi népi művészetet jelent a szó legnemesebb értelmében, mert mindenkiért születik és mindenkihez szól. Amikor a mozi fénye felviláglik a sötétben, egyből kiélesedik a lélek tekintete, mert a mozi képes a látszólag puszta szórakozást társítani az ember lelki utazásának az elbeszélésével. A mozi egyik legértékesebb hozadéka éppen ez, hogy segíti a nézőt magába nézni, új szemmel tekinteni léte bonyolultságára, olykor pedig újra fölfedezni egy cseppnyi reményt, ami nélkül a létezésünk nem teljes. „Vigasztaló a tudat, hogy a mozi nemcsak mozgókép: hanem a remény mozgósítása” – jegyezte meg a Szentatya.
A mozi és a digitális világ
Amikor belépünk egy moziterembe, akkor átlépünk egy küszöböt. A sötétben és a csöndben a szem újra figyelni kezd, a szív hagyja magát megérinteni, az elme megnyílik az addig el nem képzelt dolgok előtt. Valójában ez a művészet koncentrációt igényel, jól tudják ezt azok, akik a filmvilágban dolgoznak. Műveik révén párbeszédbe lépnek azokkal, akik könnyedségre vágynak, de azokkal is, akiknek a szíve nyugtalan és értelmet, igazságosságot, szépséget keres. Ma a képernyők előtt élünk. Az információáramlás állandó. A mozi azonban több, mint egyszerű képernyő: vágyak, emlékek és kérdésfeltevések kereszteződése. „Érzékeny keresés ott, ahol a fény behatol a sötétbe és a szó találkozik a csenddel. A kibomló történetben a tekintet formálódik, a képzelet kitágul, és még a fájdalom is értelmet nyerhet.”
Veszélyben a mozi
Városainkat a mozi és a színház gazdagítja, mert emberségesebbé teszi. Attól élő a város, ha kulturális tereket biztosít, amelyeket be kell laknunk, ahol kapcsolatokat kell építenünk nap mint nap. Sajnos azonban a mozitermek aggasztó hanyatlásának vagyunk tanúi, és nem kevesek szerint maga a filmművészet és a moziélmény forog veszélyben.
Leó pápa arra szólította a filmipart, hogy ne törődjenek bele ebbe, és működjenek együtt azért, hogy megerősítsék ennek a tevékenységnek a társadalmi és kulturális értékét. Az algoritmus logikája azt ismétli meg, ami „működik”, a művészet azonban megnyit annak, ami lehetséges. Nem kell mindennek azonnalinak és kiszámíthatónak lennie:
Kimondja a bennünk lakozó kérdéseket, és olykor láthatóvá teszi a könnyeket is, amelyekről nem is tudtuk, hogy a lelkünket nyomják.
A világnak szüksége van a szépségre
A szentévben az Egyház arra hív minket, hogy zarándokoljunk a remény felé. A filmvilág képviselőinek jelenléte és mindennapos művészi munkája fényes jel. Mert ahogy a világ minden részéről Rómába érkező zarándokok, úgy ők a képzelet zarándokaiként vándorolnak; értelemkeresők, a remény elbeszélői, az emberség hírvivői. Az általuk megtett utat nem kilométerben mérik, hanem képekben, szavakban, érzésekben, megosztott emlékekben és közös vágyakban. Az emberi tapasztalat misztériumának zarándoklata ez, mely képes fölismerni a szépséget a fájdalom sebeiben is, meglátni a reményt az erőszak és a háború tragédiája közepette.
Az Egyház megbecsüléssel tekint a filmvilág képviselőire, akik a fénnyel és az idővel dolgoznak, arcokkal és tájakkal, szóval és csenddel. Szent VI. Pál azt mondta, hogy ha ők az igazi művészet barátai, akkor az Egyház barátai is. A világnak, amelyben élünk, szüksége van a szépségre, hogy ne zuhanjon kétségbeesésbe. Leó pápa is megújította ezt a barátságot, mert
Legyen a mozi a Lélek művészete – kérte őket a Szentatya.
Adjanak hangot a szívben rejlő érzéseknek!
Korunknak szüksége van a remény, a szépség és az igazság tanúira: művészi munkájukkal képesek lehetnek erre. A kép hitelességéhez visszanyúlva a mozinak hatalmában áll megóvni és megvédeni az emberi méltóságot. Ne féljenek szembenézni a világ sebeivel! Az erőszak, a szegénység, a száműzetés, a magány, a függőségek, az elfeledett háborúk olyan sebek, amik arra várnak, hogy meglássák és elmeséljék őket.
Ezt tette minden nagy rendező. Hangot adni az emberi szívben rejtőző összetett, ellentmondásos, olykor sötét érzéseknek nem más, mint a szeretet gesztusa. A művészetnek nem kell elmenekülnie a törékenység misztériuma elől: meg kell hallgatnia azt, elidőznie előtte. Anélkül, hogy szájbarágós lenne, a mozi a maga hitelesen művészi formáival képes nevelni a látásmódunkat.
Sokak munkája
A filmkészítés közösségi munka, a rendező és a színészek bravúrján túl több száz szakember zsenialitása szükséges hozzá: asszisztensek, futárok, kellékesek, elektrotechnikusok, hangmérnökök, sminkesek, fodrászok, jelmeztervezők, helyszín- és felvételvezetők, fényképészek és zeneszerzők, forgatókönyvírók, vágók, a speciális effektusok felelősei, producerek – remélem, nem hagytam ki senkit, sokan vannak! – tette hozzá mosolyogva Leó pápa. Minden hang, gesztus, szakértelem együtt hozza létre a műalkotást. Testvéri és együttműködő légkörben vessék latba tehetségüket!
Soha ne veszítse el azt a képességét, hogy meglepjen, és továbbra is mutassa föl akár csak egy kis töredékét is Isten misztériumának. Legyetek a remény kézművesei! – búcsúzott a filmvilág képviselőitől XIV. Leó pápa.
Forrás: Vatikáni Rádió
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
