A mozi fényes csillagai voltak Juhász Katalin2024. 09. 04., sze – 08:08
Egy rég letűnt világ harminc felejthetetlen színésznőjének izgalmas életútját idézi meg Szárnyak és bilincsek című könyvében Kurucz Adrienn. Pár kivételtől eltekintve már nem is nagyon emlegetjük őket, ám ha szembejönnek velünk egy filmmúzeumi alkotásban, újra és újra felfedezzük ma is megejtő varázsukat.
Szenvedélyes sors ez mind. Fordulatokkal teli, nagy ívű pályák. Magyar színésznők, akik magyar színházakban, magyar filmekben lettek kivételes művészek, vagy külföldön sokat foglalkoztatott sztárok. De vannak köztük kevésbé szerencsések is, akiknek vakvágányra futott a magán-életük, vagy egy ponton megrekedt a pályájuk. Egyvalamiben azonban nagyon is hasonlatosak: bárhol, bármilyen alkotásban léptek is közönség elé, szenvedéllyel játszottak. Magán-életük azonban a színpadi és filmes sikereik függvénye volt.
Ahogy a szerző írja: „Színházban már réges-rég nem láthatjuk ezeket a különleges nőket, a filmjeiket pedig – főként némafilmekben játszottak, amelyeknek jelentős része megsemmisült – már csak egy szűk réteg nézi, lassan egészen elfelejtkezik róluk a világ. Pedig itt voltak egykor, és emberek százezreire voltak a művészetük (és a sorsuk, példamutatásuk) által hatással. Élettörténetük pedig olykor sokkal, de sokkal izgalmasabb, mint bármelyik forgatókönyv.”
Hogy honnan ered Kurucz Andrienn rajongása a kötetbeli színésznők iránt? 1906-ban született Tántijától (dédanyja húgától), akivel fahéjas-porcukros almás pitét falatozva nézegették a televízióban a Lila ákácot, a Meseautót, a Hyppolit, a lakájt, a Halálos tavaszt és más régi filmeket, amelyek meghatározó élményeivé váltak. Ezekkel az emlékekkel indult el később azon az úton, amely korszakokat átfogó, ma már színészmúzeumi arcokhoz és e tartalmas, színesen megírt könyvhöz vezette.
Jászai Mari és Blaha Lujza nevét nem fedi még a feledés homálya. Főleg, hogy mindkettőjükről teret neveztek el Budapesten. Korszakalkotó színésznők voltak mindketten.
De kinek mit mond, egyáltalán mond-e valamit Apraxin Júlia vagy Putty Lia neve? Előbbi 1830-ban született, s bár anyanyelve az orosz volt, a magyar nyelv és kultúra szószólójává és mecénásává vált, magyarul szavalt és magyarul publikált. Huszártiszt apja révén az utóbbi félig olasz volt és arisztokrata. A Tőketerebesi járásban fekvő Vécsén született, és ott is nevelkedett. Lya De Putti művésznéven előbb Bukarest, majd Berlin és London, végül Hollywood sztárja lett.
Volt egy világhírű némafilmsztárunk is. Bánky Vilma, akit tizennyolc évesen már Berlinben ünnepeltek. 1925-ben Samuel Goldwyn (a Metro-Goldwyn-Mayer filmstúdió egyik alapító tagja) hívására Hollywoodba ment, és az ottani filmesek mellett a Broadway rendezői is felfedezték.
Többen egészen más irányt vettek. Vaszary Piroska 1944-ben intett búcsút Magyarországnak. Két évet töltött egy bajor menekülttáborban, majd Argentínában telepedett le, ahol Szeleczky Zitával együtt a Magyar Színjátszó Társaság tagja lett.
Biller Irén (1897–1989) neve Kassa őslakosainak lehet ismerős. Faragó Ödön, az ottani társulat egykori direktora szerződtette, majd feleségül is vette a húszéves operettcsillagot. Tizennégy évvel később – négynapi ismeretség után – már egy dúsgazdag amerikai gyáros felesége, akivel áthajózott az óceánon. Házasságuk nem volt hosszú életű. Két év elteltével a primadonna már boldog arája egy nála jóval fiatalabb férfiembernek, akivel diadalittasan vonult be Hollywoodba.
S akiknek a neve már ismerősen cseng a közelebbi múltból: Muráti Lili, Perczel Zita, Darvas Lili, Krencsey Marianne, és az igazán közelik, Gobbi Hilda, Makay Margit, Patkós Irma, Temessy Hédi, Honthy Hanna, Bulla Elma, Turay Ida. Mindegyiküknek négy-öt oldal jut a könyvben, ám a szerző jól sáfárkodik a történeteikkel. Színészetük és emberi jellemük egyaránt árnyaltan kirajzolódik a lapokon. Muráti a színésznő, akitől elvették az állampolgárságát. A Meseautó ünnepelt és nagyon magányos sztárja Perczel Zita. A színésznő, akinek Amerikában is sikerült befutnia, Darvas Lili. A másik, aki Amerikában már csak alkalmi fellépéseket vállalt: Krencsey Marianne. A mindig, mindenkinek segítő Gobbi munkát, lakást, s ha kellett, még ennivalót is szerzett nehéz sorsú kollégáinak. Makay Margit 94 évesen zárta le színészi pályáját a Bösendorfer című darabbal, de az életét csak négy évvel később adta fel. Ugyanilyen hosszú életű volt Patkós Irma, akinek 96 esztendő adatott, és hetvenéves volt, amikor a filmesek felfedezték. Hat évtizednyi színpadi diadalúttal büszkélkedhetett Honthy Hanna, az örök primadonna. Bulla Elma Selmecbányán született, előbb Pozsonyban és Bécsben játszott, utána szerződött Budapestre. Németül, angolul, franciául és szlovákul is remekül beszélt. Turay Ida, a csacsogó komika Dürrenmatt és Remarque társaságában érezte igazán jól magát. Férjével együtt 1957-ben hagyták el az országot, és Németországban telepedtek le. Temessy Hédit a származása tette osztályidegenné, de volt egy másik „bűne” is. Gobbi Hilda élettársa lett, amiért Major Tamás kirúgta a Nemzeti Színházból.
A könyv utolsó két fejezetének hőse két kivételes tehetségű, tragikus sorsú színésznő: Domján Edit, aki az öregségtől való félelmében lett öngyilkos és Schütz Ila, akit depressziója és a szerencsétlen magánélete vitt sírba.
Harminc színésznő, harminc pályakép. Ha színpadi és filmes megjelenésüket vesszük, szárnyalásnak tűnik az egész életük. De ha belelátunk a magánéletükbe is, kiderül, a felhőtlen boldogságot talán egyikük sem ismerhette.
A szerző a Vasárnap munkatársa
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
