A veszprémi Boldog Gizella Liturgikus Varrodában készültek az egyedi miseruhák Bódi Mária Magdolna boldoggá avatására. Írásunkban, mely az Új Ember a boldoggá avatás Ferenc pápa halála miatt elhalasztott, áprilisi időpontjára készült tematikus számában jelent meg, bemutatjuk a műhelyt.
A veszprémi Boldog Gizella Liturgikus Varrodában a katolikus liturgiában használatos textíliák, ruhák készülnek.
Nagy hagyománya van Veszprémben az egyházi ruhák készítésének. A veszprémvölgyi görög apácák kolostorában az ottani szerzetesnők liturgikus ruhákat hímeztek, s a hagyomány szerint Gizella királyné is varrt ilyen ruhákat. A koronázási palást, amely az ő keze munkájának nyomait is őrzi, tulajdonképpen miseruhának készült Székesfehérvárra, és csak később, az 1200-as években alakították át koronázási palásttá. „Gizella királynénak feladata volt, hogy a templomokat liturgikus paramentumokkal (textíliából készült liturgikus felszerelési tárgyakkal), ruhákkal, terítőkkel lássa el. A királyné nem csak intézkedett arról, hogy ezek a tárgyak rendelkezésre álljanak, hanem a király hitveseként maga is tevékeny részt vállalt az elkészítésükben. Veszprémben tehát mindig is foglalkoztak liturgikus ruhák varrásával” – mondja Tornavölgyi Krisztián veszprémi érseki irodaigazgató, esperes, plébános.
A második világháború során nagyon sok templomban megrongálódtak vagy elpusztultak liturgikus felszerelések, miseruhák. Ezeket helyre kellett állítani, megjavítani, sok helyen újakat készíteni. Ezért Kögl Lénárd számvevő – aki a háborúban tönkrement vagy megsemmisült ruhákat pótolni kívánta – megkérte az akkori ipari leányiskolában tanító kedvesnővéreket, hogy hozzanak létre egy varrodát ezzel a céllal. Vezetésével megkezdődtek a munkálatok, és 1948-ban megalapították a Veszprémi Boldog Gizella Liturgikus Művet, a liturgikus varrodát, amelyet a püspöki számvevőség működtetett.
A nővérek nagyon magas színvonalon végezték a varrást és a hímzést, s ennek hamar híre ment az egész országban. Rövidesen egyre több megrendelés érkezett hozzájuk. A rend feloszlatása után a munkát civil varrónők vették át. A nővérek, mielőtt elmentek a városból, megtanították a világi munkatársakat egyebek mellett a reverenda készítésének fortélyaira is.
A reverenda szerkesztését az egyik nővér egy szegedi úri szabótól tanulta, s a mai napig ezzel a technikával dolgoznak. „A liturgikus ruhák készítése nagy szakértelmet igényel. Magyarországon, de az országhatáron túl – például a gyulafehérvári főegyházmegyében – is nagy híre van a varrodának, sok megrendelés érkezik püspököktől, papoktól. Reverendákat, oltárterítőket, miseruhákat, minden fajta egyházi textíliát készítenek itt” – meséli az irodaigazgató.
Bár a liturgikus varroda fő tevékenysége a reverendák, miseruhák előállítása, illetve felújítása, átalakítása, még az Alkotmánybíróság számára is varrnak itt talárokat.
A műhelyben jelenleg heten dogoznak, manufakturális jelleggel.
A mindennapok során a miseruhákhoz különféle kelméket használnak. Mivel e ruhadarabok legtöbbje folyamatos használatban van, fontos szempont, hogy kevésbé gyűrődjenek. A reverenda anyaga általában gyapjú-műszál keverék, az albáé lehet műszál, pamut, esetleg ezek keveréke, igény szerint.
A liturgikus ruhadaraboknak nem csak a fazonjuk egyedi, hanem a színük is. A színhasználatról az Egyház által meghatározott szabályrendszer rendelkezik. Az évközi időben zöld ruházatot viselnek az atyák, a lila a nagyböjt és advent ünnepének színe, de gyászmisén is felvehető. A piros a vértanúk színe, így vértanú ünnepekor, illetve pünkösdkor viselik.
A miseruhákat különféle motívumokkal ékesíthetik. Ilyen lehet egyebek mellett a kereszt, a szőlőlevél, a kehely vagy a liliom. Azokat a varrási-hímzési munkálatokat, melyeket a kedvesnővérek még kézzel végeztek, ma már modern automata hímzőgépekkel készítik, csupán néhány óra alatt. Ha még ma is kézzel alakítanák ki ezeket a díszítéseket, a munka több napig is eltarthatna.
A veszprémi Boldog Gizella Liturgikus Varroda Magyarország egyetlen egyházi fenntartású liturgikus varróműhelye. Az érsekség oldalán ez olvasható: „Ezekről a ruhaneműkről elmondhatjuk, hogy tulajdonképpen a Jóistennek készülnek, hogy örömét lelje bennük.”
Fotó: Lambert Attila
Ujváry-Radics Gabriella/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2025. április 27-i számában, a Mértékadó kulturális mellékletben jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
