A korábbi feltételezésekkel ellentétben egyáltalán nem csak tanulatlan, szegény muszlimok csatlakoznak külföldiként az Iszlám Állam terrorszervezethez. A Világbank több mint 3800 dzsihadista hátterét vizsgálta meg, s ebből kiderült, hogy a harcosok nagy része iskolázott, gyakran egyetemet végzett ember. Az viszont továbbra is igaznak tűnik, hogy a társadalmi kirekesztettség hozzájárulhat a radikalizációhoz.
Korántsem igaz, hogy a Közel-Keletet feldúló és Európában is számos áldozattal járó terrorcselekmények elkövetéséért felelős Iszlám Állam csak a szegény és kétségbeesett, tanulatlan embereket vonzaná külföldről – derül ki a Világbank tanulmányából. A szervezet ugyanis alaposabban megvizsgálta annak a 3800 külföldről érkező terroristának a hátterét, akiknek az adatait egy dezertőr szivárogtatta ki. Valójában tíz radikálisból hét legalább a középiskolát elvégezte, az összes harcos több mint negyedének pedig felsőfokú végzettsége is van. A tagoknak ezzel szemben mindössze 1,6 százaléka számít írástudatlannak. Az adatokat maguk a terrorállam seregébe jelentkezők adták meg a szervezet számára, mindannyian a 2013–2014-es időszakban kívántak csatlakozni. A terrorszervezet a világ minden részéről „importált” harcosokat, a legtöbben Szaúd-Arábiából, Tunéziából, Marokkóból, Törökországból és Egyiptomból érkeznek, Európából pedig a hatalmas muszlim kisebbségű Oroszországot Franciaország és Németország követi az „ellátók” listáján.
Akik viszont a Közel-Keletről és Afrikából érkeznek – vagyis a legtöbb „idegenlégiós” –, azok elméletileg jóval tanultabbak a hazai átlagnál, de ugyanez igaz a dél-, illetve kelet-ázsiaiakra is. Hozzá kell tenni ugyanakkor, hogy ezek az adatok a jelentkezőktől származnak, többen akár el is túlozhatták saját kvalitásaikat, bár nem valószínű, hogy hosszú távon megéri hazudni az Iszlám Államnak, ezzel pedig ők is tisztában vannak.
A kirekesztettség miatt radikalizálódnak szegények
A Világbank vizsgálatának eredményei ugyanakkor megerősítették azt a feltételezést, hogy a nagyfokú munkanélküliség, illetve a társadalmi kirekesztettség valóban hozzájárulhat az egyén radikalizációjához. Szerintük a nagy muszlim közösségű országok közül leginkább azokban erős a radikalizáció veszélye, ahol a vallásosság szintje alacsony, nem bíznak az emberek a helyi vallási vezetőikben, a kormányban, illetve a hitélet társadalmi szabályozásában. Az is igaz ugyanakkor, hogy a szélsőséges vallási nézetek elsajátításakor, illetve az erőszak eszközének elfogadásakor az egyén a világot feketére és fehérre, „mi”-re és „ők”-re osztja, a másik csoport ellen elkövetett bűnök pedig nem is igazán számítanak bűnnek. Mivel a radikalizáció közben gyakorlatilag minden szélsőséges ezen a folyamaton megy keresztül, ebből a szempontból már kevéssé számít az, hogy ki milyen iskolát végzett.
Hogy a terroristák között jó pár értelmiségi található, még nem is számít hatalmas újdonságnak, inkább ezek aránya az, ami igazán meglepő. A 2005-ös londoni robbantás egyik elkövetője, Mohammed Szidik Khán például gazdasági képzésre járt a Leedsi Egyetemen, majd szociális mentorként dolgozott egy helyi iskolában, de az egyik ismertebb tunéziai dzsihadista, a gazdag családból származó Anvár Bajout is orvosnak tanult. Ezzel szemben a tavaly novemberben több mint száz életet kioltó párizsi terrortámadás-sorozat kitervelőjének, Salah Abdeslamnak az értelmi szintjét belga ügyvédje korábban egy üres hamutáléhoz hasonlította. (Persze az ügyvédje ezzel mentegetni próbálta a "franciát", de talán ezek az egyetlen hihető szavai – a szerk.)
(MNO)
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
