A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Arló Ózd szomszédságában fekszik. A nagyközségben mintegy háromezer-hétszázan élnek, becslések szerint körülbelül hatvan százalék a cigányság aránya. A kistérségben magas a munkanélküliség és a közfoglalkoztatottak száma, sokan a feketegazdaságban dolgoznak. Jellemző az aluliskolázottság, alacsony a szakképzettek száma.
A gyermekek egy része halmozottan hátrányos helyzetű, tanulási, illetve családi problémákkal küzd. Gyönyörű természeti környezetben helyezkedik el a település: az Arlói-tó különleges, suvadással (földcsuszamlással) keletkezett, ami egész Európában is ritkaságszámba megy.
Szent Ferenc Kisnővéreinek közösségét a magyar származású óvónő, Szőllősy Julianna Christophora nővér, az ausztriai Keresztes Nővérek Kongregációjának tagja alapította a rendszerváltás idején. A nővérek 1994-ben érkeztek Arlóra, azzal a szándékkal, hogy a nemcsak gazdasági, de társadalmi szempontból is perifériára szorult térség lakóival közösséget vállaljanak, tevékenyen jelen legyenek a szegények életében. Az Elfogadlak Alapítványon keresztül 2003 óta támogatják a nehéz sorsú családokat és gyermekeket. Az utóbbiakat segítik a tanulásban, sokat játszanak is velük. Jelenleg hat nővér él a településen, zenét tanítanak, dicsőítéseket, imacsoportokat szerveznek.
Az alapítvány központja az Arló közepén épült „Befogadlak” Közösségi Ház. Az udvarban nyolc-tíz éves gyerekek játszanak, labdáznak, miközben mi Janka nővérrel beszélgetünk.
A kedves, mosolygós és szeretet sugárzó nővér felidézte: a Debrecen-Nyíregyházi Egyházmegyéhez tartozó Téglásról származik. Gyakorló katolikus családba született. A Debreceni Agrártudományi Egyetem élelmiszermérnöki szakán szerzett diplomát. Ezt követően Miskolcon tanított, egy élelmiszeripari szakközépiskolában. Éppen az első munkanapján kezdődött Miskolcon a Kárpát-medencei Egyetemi Lelkészségek Találkozója, ahol megismerkedett Szent Ferenc Kisnővéreivel, akik fiatal dolgozóknak tartottak közösségi alkalmakat. Janka nővér elment ezekre a találkozókra, egyre több nővért ismert meg ott, és mind nagyobb vágyat érzett arra, hogy maga is a kisnővérek közé tartozzon. Egyszer Arlóra is eljött, hogy segítsen Judit nővérnek, az Elfogadlak Alapítvány vezetőjének. Hivatástisztázó lelkigyakorlaton is részt vett Bükkszentkereszten. Érezte Isten hívását, több megerősítő jelet is kapott, végül pedig otthonra talált Szent Ferenc Kisnővéreinek közösségében. Jelenleg egyszerű fogadalmas nővér.
Arlóra a fogadalmát követően került. Négy évvel ezelőtt helyezték ide az elöljárói, mert úgy látták, itt van rá szükség, ez az ő karizmája: a hátrányos helyzetű gyerekekkel való törődés. Janka nővér nagyon szereti a gyerekeket, könnyen megtalálja velük a hangot. Sokat játszanak, rolleroznak, felmásznak a közeli dombtetőre. Vallja: a sport jó hatással van az idegrendszerre.
Az idejáró gyerekek közül többen mélyszegénységben élnek, sokuknak nem dolgoznak a szüleik. Janka nővér azt mondja, rengeteg szeretetet kap a gyerekektől. A ferences nővérek és négy munkatársuk kilencven tanulóval foglalkoznak, pontosabban ennyien iratkoztak be, de napi szinten húszan-harmincan vannak itt. Délutánonként általános iskolások jönnek. A legkisebbekért a munkatársak elmennek az iskolába, megkönnyítve ezzel a szülők helyzetét. Az önállóan közlekedő diákok pedig egyedül érkeznek, különböző időpontokban. Délutánonként inkább az alsósok vannak itt, ők a házi feladat megírásával kezdenek. Ebben főleg a munkatársak segítenek nekik. Hetente egyszer fejlesztőpedagógus is jár hozzájuk, aki kettesével foglalkozik a kisebbekkel.
Hétfőnként a nagyobbak, a tizenkét-tizenöt éves korosztály tagjai kiscsoportos foglalkozásokon vesznek részt. Mária nővér zeneórát tart a gyerekeknek, illetve kamasz fiataloknak csoportos foglalkozásokat. A középiskolásoknak havonta egyszer van találkozójuk. Őket ösztöndíjjal is támogatja az Elfogadlak Alapítvány. Filmvetítés is többször szerepel a programban. A szerdai nap a lelki feltöltődés ideje, a munkatársak és a nővérek ilyenkor a gondokról, örömökről beszélgetnek, együtt imádkoznak. A nagyböjtben külön lelkinapokra is sor kerül, segítve ezzel a közelgő húsvét misztériumában való elmélyülést.
Az alapítvány kiemelt programjai közé tartoznak a nyári táborok. Van egy utazós, több napos táboruk, meg egy kéthetes, napközis jellegű nemzetközi sporttábor. Ez utóbbiba különböző országokból érkeznek önkéntesek. A táborozás nagyon motiválja a gyerekeket: ha rendszeresen eljárnak ide évközben, akkor nyáron mehetnek táborozni. Mikuláskor és karácsonykor természetesen külön programokat is rendeznek nekik, húsvétkor viszont nem: nagyhéten a nővérek imádságos lélekkel készülnek Jézus Krisztus passiójára, halálára és dicsőséges feltámadására.
Kérdésünkre, hogy milyen nehézségekkel kell megküzdeniük a szolgálatuk során, Janka nővér azt válaszolta: szomorú számára, amikor veszekednek egymással a gyerekek. Többnyire nem is egymással van bajuk, hanem a szüleik közötti viták a feszültségek kiváltó okai. Csupán azért csúfolják, piszkálják egymást, mert a két család ellenségeskedése közéjük is leszivárog. Előfordul ilyenkor, hogy a nővérek beszélnek a szülőkkel, és közlik velük: itt a Befogadlakban nincs helye egymás bántásának, ők a szeretetre építik a tevékenységüket. A tornateremben ki is van írva: „Amit akarsz, hogy veled tegyenek, azt tedd a másikkal” (Mt 7,12). Igyekeznek békességet teremteni a gyerekek között.
Sajnos ez nem mindig sikerül, de soha nem adják fel. Ha valaki folyton elutasítja a szeretetet, és ellenségesen viselkedik a társaival, akkor néhány napra kitiltják a foglalkozásokról. Előfordult, hogy egy elsős kisgyerek annyira kezelhetetlennek látszott, hogy egy kis időre eltiltották az ittléttől. Többször is sor került erre, de egyre hosszabbodott az az idő, amikor jól viselkedett, és végül egészen ügyesen beilleszkedett a többiek közé.
Arról, hogy mi a szép ebben a szolgálatban, Janka nővér a következőket mondta: a gyerekek mosolya, vagy például az, amikor felmásznak a közeli domboldalra, és elámulnak: milyen gyönyörű a látvány, ami eléjük tárul. Az is felemelő élmény, amikor heti két napon eljönnek a Befogadlakba a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium tizenegyedik osztályos tanulói önkéntes szolgálatra. Egy jezsuita testvérrel együttműködve állomásokat állítanak fel, különböző akadályokkal, játékos feladatokkal. A gimnazisták odaállnak az állomásokhoz, az itteni diákok pedig két-három fős csoportokban igyekeznek átjutni ezeken. Játszva tanulnak ilyenkor a gyerekek.
Havonta egyszer úgynevezett Befogadlak-szombatot is tartanak. Ezeken a napokon elutaznak Arlóra cserkészek, regnumiak vagy diákok a budapesti Szent Angéla Ferences Általános Iskola és Gimnáziumból, és eltöltenek itt egy jókedvű napot a helyi tanulókkal, játszanak velük. Ezeknek a találkozásoknak is köszönhető, hogy a gyerekek nyitottak másokra, hiszen itt mindenki kedves velük, érzik a feléjük sugárzó szeretetet, törődést.
Az arlóiak természetesen jól ismerik a ferences kisnővéreket, vannak olyan szülők, akik diákkorukban maguk is idejártak tanulni, játszani. Szívesen engedik el a gyerekeiket, mert tudják, itt jó helyen vannak. A Befogadlak egyik – most éppen betegállományban lévő – munkatársa is sok időt töltött itt gyermekként. Egy másik munkatárs pedig közösségi szolgálatosként kezdte, s annyira megtetszett neki a légkör, hogy ma már ő is itt dolgozik.
Az Elfogadlak Alapítvány arlói szolgálatát önkéntesek is segítik. Janka nővér felidézte: januárban egy tanítóképzőbe járó lány, Viola, miután letette a vizsgáit, három hétre eljött ide önkéntesnek. Nagyon hálásak neki, és mindenki másnak is, aki önkéntes munkájával segíti a szolgálatukat.
Janka nővér számára természetes: ha a gyerekek igénylik, hogy kitárulkozzanak neki, szívesen meghallgatja őket. Ez gyakran rollerezés közben történik meg. Észreveszi, ha egy kisgyermek azon igyekszik, hogy mellé kerüljön, és elmesélhesse neki, mi bántja. Érdekes módon a gyerekek az otthoni gondokról csak a legritkább esetben ejtenek szót. A Szent Ferenc-i testvériség egyébként közel áll hozzájuk: egymás között „testvéremnek”, „tesómnak” nevezik egymást. Nagyon szívesen kirándulnak, barangolnak, rollereznek, bicikliznek a természetben.
Janka nővért nagyon szeretik a gyerekek. Ez abból is látszik, hogy a Befogadlakon kívül is megtalálják: a közeli hegy tetején van egy kereszt, többször felmennek vele oda. Kifigyelték azt is, hogy a nővér csütörtökönként biciklivel megy Ózdra, szentmisére. Mehetünk mi is? – kérdezték tőle néhányan, és csatlakoztak hozzá. Van, aki már ministrált is.
Janka nővér örömmel teszi a dolgát. Az egyik korábban itt szolgálatot teljesítő rendtársát, Ágnes nővért idézi: „Arló a mennyország kapuja.” Janka nővér folytonosan megtapasztalja ennek igazságát.
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
Az írás nyomtatott változata az Új Ember 2026. április 5–12-i ünnepi számában jelent meg.
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
