Zsúfolásig megtelt a Dunakanyar egyik legkedveltebb települése, Kisoroszi barokk műemléktemploma március 19-én, nagyböjt negyedik vasárnapján, hiszen Erdő Péter bíboros, prímás hálaadó szentmise keretében áldotta meg a külsőleg felújított Szentolvasó Királynéja-templomot.
Lancendorfer István plébános, aki 2019 nyara óta áll a dunabogdányi és a kisoroszi katolikus közösség szolgálatában, örömét fejezte ki, hogy megújult „köntösben” fogadhatja a híveket abban a kis ékszerdobozban, amelyet 1755-ben építettek a birtokos Stahremberg gróf adományából.
Köszöntőjében elmondta, hogy míg Nagy Konstantin császárnak a kereszt, a lepantói csatában harcolóknak a rózsafüzér, addig a mai világban a kisebb-nagyobb csodák segítenek abban, hogy Isten titkait minél jobban megismerje, megértse és megélje az emberiség. Lancendorfer István szerint a Dunakanyarban élőknek egy templom külső felújítása kellett ahhoz, hogy mindezt látni és megtapasztalni lehessen.
Erdő Péter bíboros emlékeztetett, hogy nagyböjt negyedik vasárnapján Jézus Krisztus nevében jöttek össze a hívek a közös összefogással felújított templom megáldására. „Kérjük a mindenható Istent, fogadja kegyesen az elvégzett munkát, mint az emberi hódolat jelét, és amiként gondjainkban is mellettünk állt, legyen örömünkben is” – imádkozott a főpásztor.
*
Erdő Péter bíboros homíliáját teljes terjedelmében közöljük:
Krisztusban Kedves Testvérek!
A vakon született evangéliumi története szinte előkészíti Jézus szenvedésének és halálának elbeszélését. Felvonulnak benne azok az erők, amelyeknek az összecsapása a kereszt drámáját okozza. Sötétség és világosság, vakság és látás nem pusztán fizikai értelemben áll itt az evangéliumban, hanem képe a hitnek, és képe annak a sötétségnek, amely az emberre borul, ha nem tudja, ha nem akarja elfogadni hittel Isten üzenetét. Jézus az, aki nemcsak a világ világossága, ahogyan a János-evangéliumban többször is találkozunk vele, hanem a világosság megadója is. Ő az, aki az embert látni tanítja, aki az embernek a belső szemét is megnyitja a hitre. Ő a Küldött.
A vakon születettnek a meggyógyítása első hallásra kicsit körülményesnek tűnik. Jézus, aki távolból, puszta szavával halottat tudott feltámasztani, most arra szorulna, hogy sarat készítsen, azzal kenje meg az ember szemét? Utána is még mosakodni küldje? Sokkal inkább arról van szó, hogy maga ez a gyógyítási sorrend, maga ez a mód csodálatos utalást tartalmaz egy ószövetségi esetre. Emlékszünk arra, hogy hogyan gyógyul meg a szíriai Námán, hogyan kell neki megmosakodnia a Jordánban, Elizeus próféta szavára. Itt a párhuzam, itt a mélyebb utalás. Annak idején a próféta odaküldte a hitetlenkedő és ellenkező pogány embert a Jordán folyóhoz mosakodni, s az a mosdás után megtisztult, mert bizalommal vállalta, hogy megteszi, amit a próféta mond neki, és utána elismerte, hogy Izrael Istene az igaz Isten. A hitre is megnyílt a szeme. Hasonlóképpen a vakon született ember a Siloe tavában mosakszik meg, és látni kezd. Meri vállalni, hogy megteszi, amit Jézus mond neki, rábízza magát, és Isten megajándékozza őt a hittel. Megnyílik a szeme, de megnyílik a lelke is. Ezt a mai evangélium végén található gyönyörű hitvallás foglalja össze. „Hiszek, Uram!” – mondja a vakon született, és leborul Jézus előtt.
Ugyanakkor van ennek a történetnek egy másik párhuzamos vonala is, amelyhez megint ez az ószövetségi hasonlóság adja meg a kulcsot. Ez pedig a hitetlenség. Mert a hit világossága és Jézus, a Küldött áll az egyik oldalán, a másik oldalon pedig ott áll az elutasítás, a hinni nem akarás ereje. Többször is faggatják a vakon születettet, csak hogy más magyarázatot találjanak a gyógyulására, hogy ne kelljen elismerni Jézus küldetését igazoló csodának a meggyógyulását. És ebben az összefüggésben a hitetlenség oldalán megint csak párhuzam van Námán történetével. Hiszen Námántól eltávozik a poklosság, meggyógyul. De a próféta szolgája, aki ezen nyerészkedni akar, aki nem az Isten erejére figyel ebben a csodában sem, hanem a saját földi hasznát nézi, ő lesz leprássá, amikor elkéri tőle az ajándékot. És Jézus azt mondja, hogy „ítélkezni jöttem e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, megvakuljanak”. Ugye furcsán hangzik ez a jézusi mondás, ugye nehéz megérteni? De talán az Ószövetségnek a párhuzamából éppen ez látszik meg. Krisztussal eljött az Isten üzenete, az Isten szava hozzánk. És ez választás elé állítja az embert. Aki azt hiszi magáról, hogy már a teljes igazságnak a birtokában van, aki azt hiszi, hogy lát, az megvakul, mert elutasítja az Isten igazi és végső üzenetét, ami Jézusban jön el. Tehát aki lát, aki azt hiszi magáról, hogy mindent lát, az veszíti el a világosságát, s aki elismeri, hogy eddig sötétségben volt, és ráhagyatkozik Jézusra, annak megnyílik a szeme a hitre és az üdvösségre.
Ezt üzeni nekünk a mai evangélium a nagyböjti készület idejére. Ismerjük el, hogy nem vagyunk birtokon belül, hogy van mit megbánnunk, hogy van miért megváltoznunk, hogy másképpen kell látnunk magunkat és környezetünket, az egész életünket, mint eddig. Ha ezt elismertük, akkor hallgassunk Jézus szavára, s az ő akarata szerint induljunk el egy megújult úton. Ha ezt megtesszük, akkor megkapjuk azt a kegyelmet, ami a húsvéttal mindenkinek az osztályrésze lehet.
Ha pedig elutasítjuk, akkor bezárkózunk, és akkor hogyan lehetne segíteni rajtunk? Kérjük tehát a mai szentmisében ennek a látásnak, ennek a hitnek, ennek az erőnek a kegyelmét. Ámen.
Szerző: Zsuffa Tünde/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Fotó: Profusz Ádám/Esztergom-Budapesti Főegyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
