Én a következőt állítom: „A magyarság a Föld egyik ősnépe és a mai emberiség jelenkori helyzetének megértése és helyes kiértékelése elképzelhetetlen a magyarság spirituális múltjának valódi feltárása nélkül, mely múlt nem a Földön vette kezdetét.”
Kiemelt kép:
https://hu.wikipedia.org/wiki/K%C3%A9pes_kr%C3%B3nika#/media/File:KepesKronika.jpg
Az őstörténet-kutatás még csak gyerekcipőben jár, mondhatnók, totyog. Ugyanakkor minden megtett kis lépést értékelnünk kell. Addig nagyjából eljutottunk, hogy már nem hisszük mindenhatónak a mai beszűkült és bebeszélt tudományos elméleteket, ha az ősidők feltárására vonatkoznak, hiszen szinte nem telik el úgy év, hogy ne jelenne meg valamilyen tudományosan is értékelhető lelet, áttörés vagy bizonyíték, amely a korábbi elméletek újragondolására, esetenként pedig teljes átszerkesztésére ne sarkallna/kényszerítene bennünket.
Megszokhattuk, hogy a tudósok is csak találgatnak, ha arra a kérdésre kell válaszolniuk, hogy kik, mikor és hogyan indították útjára az emberi történelmet, fejlődést és kultúrát.
Van, aki Egyiptomot, vagy aki a Sumérokat, van, aki Indiát vagy Kínát, illetve ezeket együttvéve jelöli meg forrásként. Akadnak, akik letűnt korok elsüllyedt szigetein látják meg az „ősdombot”: Atlantisz, Lemuria, Mú, vagy Thule, vagy Ataisz képében, hogy csak a legismertebbeket említsük.
Kétségtelen, hogy számos összefüggés kapcsolja egymáshoz ezeket a térben és időben olykor meglehetősen távol fekvő birodalmakat. Miként az is vitán felül áll számomra, hogy van folytonosság közöttük. De a fő forrás estében tévednek, akik egy-egy földrajzi hellyel próbálják azonosítani vagy összeboronálni az ősnép tudásának forrását. Miért?
A Föld történetében számos történelem előtti (ókori kultúrák írásbeliségénél húzhatjuk meg a történelmi határvonalat) magaskultúra létezett már a Földön. Hogy mennyi és mikor, arról csak sejtéseink vannak.
Itt van például Alsótatárlaka, ahol a 20. század hajnalától fogva érdekesebbnél érdekesebb leletek láttak napvilágot. Az agyagleletek közül a legizgalmasabbak az 1961-ben felfedezett agyagkorongoké. Nikolae Vlassa régészcsoportja bányászta elő a három darab, jelekkel ellátott agyagtáblácskát Tărtăria faluban (Alsócsóra község, Fehér megye) mellett, amely új fejezetet nyitott a történelemkutatásban.
A durva becslések szerint 50-100 grammos, vöröses színű, vonalakkal tagolt táblákon írásjeleket láthatunk. A leletek közül kettőt átlyukasztottak a készítői. Az egyik téglalap alakú táblán növény- és állatábrázolás is található.
A két téglalap alakú és egy kör formájú korongokkal kapcsolatos első döbbenetet okozó megállapítás a korukra vonatkozott. Ugyanis a C14-es kormeghatározás szerint 7500 évesek.
Ebből következik, hogy Erdélyben 7500 évvel ezelőtt már volt írás!!
Ez nagyjából ezer évvel megelőzi a sumér agyagtáblákon fellelhető írásokat. A sumér-erdélyi piktográfok (képírások) összevetését azért is érdemes megtenni, mert kétségtelen a hasonlóság a két kultúra, nevezetesen, az erdélyi és a sumér között.
Egyébként Szerbiából is kerültek elő hasonló jeleket tartalmazó kerámiák, ami az írásbeliség elterjedtségére bizonyíték.
Na, de milyen írásmód ez?
Erre is megvan az adekvát válasz: megközelítőleg 80%-ban székely-magyar rovásírással rokon írásfajta lehet. Nem mintha tökéletesen érthető volna a számunkra. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy több lehetséges megfejtés is született. Az egyik legszebb gyöngyszem ezek közül Badiny Jós Ferenc tollából származik:
„Oltalmazónk! Minden titok dicső Nagyasszonya!
Vigyázó két szemed óvjon Nap atyánk fényében!”
Ebből a két sorból még a laikus fülek számára is kiderül a Napisten-kultusz és a Napistennő- vagy Istenanya-kultusz jelenléte a Kárpát-medencében jóval a ma érvényben lévő Biblia történetei előtti korszakból.
Ergo a 7500 éves tatárlakai leletanyag java részét egy olyan nép írhatta, amely gyakorlatilag azonos a székely rovásírást alkalmazó néppel, vagyis a székelyekkel.
Mivel pedig a székelyek és a magyarok testvérnépek, így érthető, hogy miért a nagyfokú hasonlóság, a székely és a magyar rovásírástípusok között.
Testvéri mivoltunkat igazolja közép-ázsiai eredetünkön és turáni származásunkon túlmenően a mai napig fennmaradt hagyományunk is.
Amikor a tatárlakai jelek, a székely rovásírás és a honfoglalás kori magyar rovásírás között folytonosságot látunk, akkor valójában 7500 évet kapcsolunk össze egymással. Sőt, bizonyosan többet, hiszen az írás nem egyik napról a másikra szokott kialakulni!
A következő elgondolkodtató kérdés az írásbeliség terjedési irányára vonatkozik. Ugyanis a sumér-tatárlakai kapcsolatban a dolgok jelen állása szerint az erdélyi az idősebb. Amiből sok kutató egyértelműen azt a következtetést vonta le, hogy a Kárpát-medencéből terjedt el a kultúra Mezopotámiába és nem a sumérek egyik törzse vándorol el Erdélybe.
Itt hadd hívjam fel a figyelmet arra, hogy egyelőre nem ismeretes a sumer kultúra kialakulásának pontos forgatókönyve, miként a magyaroké is vitatott. Álljon itt kiragadott, de jellemző példaként az a tény, hogy a sumér írás váratlanul és kiteljesedett formában jelent meg a ma ismert történelem színpadán. Illetve ide kívánkoznak a több százezer (!) évet felölelő sumér királylisták is.
Mindet egybevetve, nagyon korai volna messzemenő következtetéseket levonni a tekintetben, hogy ki kitől és mit vett át, lesett el, vagy ki kit és mire tanított meg.
A dolgok jelen állása szerint a Kárpát-medencében Tatárlakán kívül más lelőhelyeken is találunk zavarba ejtő bizonyítékokat. Hadd utaljak csak a boszniai piramisokra vagy a bajóti Jankovich-barlangban talált székely-magyar rovásírásos pálcavégre. A szóban forgó piramisok korát 30-34 ezer évesre becsülik, míg az említett pálcavégek 15000-20000 éves teljesen bolygatlan rétegből kerültek elő.
Egyelőre csak két dolgot szűrhetünk le bizonyosan:
az írásbeliség és a szakrális építészet már jóval a ma elismert történelmi korok előtt jelen volt a Kárpát-medencébena több tízezer évre visszanyúló, Kárpát-medencei műveltségek spiritualitás hagyományai rokonságot mutatnak a közel-keleti kultúrákkal írásmódjukat, építészetüket és vallási kultuszokat tekintve (lásd: napvallás)
A további kutatást és továbbgondolást az Olvasóra bízom!
Én úgy gondolom, hogy a magyarság gyökerei valahol a régmúltban keresendőek, amely megismerése és rekonstruálása csakis ősi hitünkhöz való visszatérés által valósulhat meg a Teremtő kinyilatkoztatásai által.
Ha azonosulni tudsz ezzel a gondolkodásmóddal, ha egyetértesz ezzel az életszemlélettel, ha hasonló gondolkodású emberekkel szeretnél tanulni, akkor figyelmedbe ajánlom programjainkat.
Részt vehetsz programjainkon:
Önfejlesztő Műhelyeinken (beszélgetős előadásainkon)Hétvégi töltődéseinken (és Istentiszteleteinken)Bel- és Külföldi zarándoklatainkona Naptemplomunkban és a Pálos kolostorokban tartott IstentiszteleteinkenSzer-napjainkon (szent ünnepnapjainkon)Főnix programunkonÉbresztő Táborunkban
Csatlakozz hozzánk minden elkötelezettség nélkül! Járd velünk együtt önmagunk felszabadításának útját, melynek segítségével egységet teremthetsz önmagadban és a környezetedben, s hozzájárulhatsz a világ rendjének helyre állításához.
Bővebb információ:
Száraz György
Boldog napot!
The post A magyarság a bolygó gyöke appeared first on Boldognapot.hu.
Forrás:boldognapot.hu
Tovább a cikkre »
