Megtartotta országos kongresszusát a Magyar Szövetség, és aktuálpolitikai szempontból enyhén szólva is kilóg a lóláb. Bár születtek érdekes, némi jóindulattal pozitívumként felfogható döntések is, ahogy azt megjósoltuk, a párt továbbra is politikai meddőhányóként viselkedésik. A Beneš-dekrétumok kapcsán a párt meghátrált. Megmaradt következetesen sehova sem tartozás stratégiája bel- és külpolitikában, tehát Gubík László és pártja se nem szuverenista, sem nem globalista, se nem kormánypárti, se nem ellenzéki. Belpolitika terén maradt a nehezen definiálható lokálpatriotizmus, külpolitika terén pedig a süketeléssel felérő „nemzetek és régiók Európája”. A párt belsőleg megosztott, ideológiailag semleges, politikailag béna, versenyképességben lemaradt, ennek ellenére a pártvezetés végtelen optimizmustól vezérelve kiadott egy 2040-ig, tehát 15 éves távlatban gondolkodó „víziót”. Mikor e sorok írója távlati stratégiai gondolkodást kért számon a párton, nem egészen erre gondolt… Mutatjuk a Magyar Szövetség mai kongresszusának legfontosabb eredményeit és összefüggéseit.
Néhány nappal a kongresszus előtt a progresszív Napunk szellőztette meg, hogy Gubík Lászlóék rendkívül szűk időkeretet hagyva a véleményezésre, megküldték a pártstruktúrának az új alapszabályt. Ennek lényege pedig az, hogy a pártelnök kvázi vétójogot szerez a pártstruktúrák minden szintjén történő választási jelölések kapcsán.
Ez hatalmas váltás a hagyományosan alulról építkező MKP struktúráit öröklő Magyar Szövetség esetében (a Most-Hídnak minimális, az Összefogásnak semmilyen pártstruktúrája nem volt). A mostani központosítás a néhai Most-Hídra jellemző előjogokat biztosít a vezetésnek. Gubík beszédét hallgatva pedig úgy fest, ha a pártelnök úgy ítéli meg, hogy az illető nem tett eleget a párt sikeréért, esélye sem lesz jelölésre helyi vagy megyei választásokkor.
De ez csak a jéghegy csúcsa.
Bemutatásra került az Együttélés 2040 nevű dokumentum, ami a készítők szerint a 2027-es választási program alapja. Első olvasásra azonban kevés új dolgot tartalmaz, még kevesebb konkrétumot találtunk benne. Ami azonban kiolvasható belőle, az egy sor újabb politikai és kommunikációs bukfenc vagy baklövés. A részleteket Király Zsolt cikke mutatja be kíméletlen alapossággal, a politikai illúziókat nem kímélve.
Király Zsolt: Együttélés 2040 – vagy a felvidéki politikai naivitás nagykönyve
„Az egyetlen magyar párt”
Gubík László pártelnök beszédében „az egyetlen magyar pártként” emlegette a Magyar Szövetséget, de ez már csak részben volt hangsúlyos, ugyanis a régiókat és nemzetiségeket, illetve a romákat is felkaroló identitás erőteljesebben érvényesült a beszédben.
Gubík hangsúlyozta, hogy a Magyar Szövetség sem az ellenzéknek, sem a kormánynak nem hódol be. Hogy ez alatt pontosan mit kell érteni, azt nehéz visszafejteni. Érezhető azonban, hogy kommunikáció szintjén a Magyar Szövetség a progresszív ellenzék irányába húz, és mint látni fogjuk, egyre kevesebb nemzetstratégiai kérdés marad terítéken, ahogy haladunk a választások fel. Így nem is nagyon marad mit feladni, mire tárgyalásra kerülne sor.
A pártelnök arról beszélt, hogy felfelé vezető irányba állítaná a pártot, és döntéseivel véget vet a 2020-as pártegyesítés óta tartó „átmeneti időszaknak”.
Gubík elismerte, hogy a választani is hajlandó magyar szavazók mindössze felét tudja megszólítani a párt (ez már évek így van, és egy évvel Gubík pártelnökké választása után sem változott). Az emberek meggyőzéséhez Gubík „pulóveres mozgalmat” indítana, ami gyakorlatilag a közvetlen, aktivisták és párttagok segítségével történő mozgósítást jelenti.
A pártelnök beszédében kijelentette, hogy ha a Komáromi és Dunaszerdahelyi járásban nem sikerül egy hatékony és eredményes aktivistahálózatot létrehozni, akkor „felesleges országos választáson rajtvonalhoz állni”. A választási frontvonal tehát a Csallóközben lesz 2027-ben.
Hangsúlyeltolódás: magyartól a régiók és romák felé
Gubík egy belső felmérésre hivatkozva azt állította beszédében, hogy a felvidéki magyarságot elsősorban a következő témák foglalkoztatják:
Pozitívum, bár konkrétumok nélkül nem sokat ér, hogy a pártelnök a magyar falusi otthonteremtési programot követendő példának nevezte. Érdemes ezt fenntartásokkal fogadni, mert korábban csak a leszakadó régiókban tartotta ezt fontosnak megvalósítani, ráadásul Gubík többször kijelentette, hogy a magyar családtámogatási rendszerek „nem hozták az elvárt számokat”.
A pártelnök még erőteljesebben akarja a párt fókuszát a romákra irányítani. Úgy véli, tekintettel arra, hogy „még a mi életünkben” minden ötödik magyar magyarajkú roma lesz, ezért ez szerinte stratégiai kérdés.
Mi azért hozzátesszük, hogy sokat elárul a párt küzdeni akarásáról az, hogy a fogyó szavazói rétegének stratégiai kérdéseit milyen könnyedséggel szorítja ki egy felemelkedő szavazói réteg igénye…
Külpolitikai irány – közröhej
Mivel a párt olvashatatlansága, különösen, külpolitikai kérdésekben tett semleges kijelentései miatt rengeteg kritikát kapott, most megpróbált ezekre reagálni. Maradjunk annyiban, hogy a hiteltelenség problémáját nem sikerült megoldani.
Gubík kijelentette, hogy minden külpolitikai kérdést a kisebbségi ügyekből vezet le (felfoghatatlan, hogy ez a valódi, gyakorlati politika nyelvén mit is jelenthet), és ezért nem az Európai Egyesült Államok, de nem is a szuverén nemzetállamok Európáját támogatja, hanem a „nemzeti és természetes régiók Európáját”.
Ez a kifejezés visszaköszön az Együttélés 2040 nevű dokumentumban is. Értelmezni ezt a koncepciót felvidéki magyar szempontból lehetetlen. A nincs definiálva, mit jelent a nemzeti régiók és a természetes régiók Európája. Uniós szinten ugyanis a régiók Európája megvalósult, de az egy teljesen más jellegű koncepció, amit lehetetlen adaptálni a felvidéki magyarokra. Ahhoz, hogy ennek értelme legyen, egész megyét vagy megyéket kellene uralnia a magyar politikának. Mire ez megtörténhetne, amire szinte esély sincs, addigra a globalisták és szuverenisták közti csata Európa jövőjéért rég lezárult.
Gubíkék láthatóan egymás mögé raktak olyan kifejezéseket, amelyek mögött nincs kidolgozott koncepció, de a keresztkérdések nélküli baráti sajtóban el lehet adni majd válaszként. A kifejezésbe bele lehet mosni Katalónia és Dél-Tirol esetét – valószínűleg ez is fog történni. De nem ad választ a kérdésre, hogy hogyan viszonyul a párt a háborúhoz, a globalista-szuverenista szembenálláshoz, vagy hogy milyen Európában tartja garantáltnak a felvidéki magyarok jövőjét.
A Magyar Szövetség lemondott a Beneš-dekrétumok rendezéséről
Ahogy azt megjósoltuk, a Magyar Szövetség az elmúlt napok szlovák hisztériakeltését követően kénytelen lemondani a sokat emlegetett „13 stratégiai pont” egyetlen nemzetstratégiai súllyal bíró eleméről, a Beneš-dekrétumok rendezéséről.
„Az elmúlt napok teljesen vállalhatatlan megnyilatkozásai után úgy döntöttünk, a december 8-i hétre egy illemórával is felkérő szakmai párbeszédre hívtuk a parlamenti pártokat, ahol tárgyszerűen szeretnénk rámutatni a most is zajló utólagos vagyonelkobzások jogi és erkölcsi tarthatatlanságára. Ezt kell leállítani, másról most nem szól a történet. „
fogalmazott Gubík, ami azt jelenti, hogy a bocsánatkérés, a kollektív bűnösség és jogi garanciák kiharcolása helyett az egyetlen olyan témát vállalja csak fel a párt, ahol a progresszív PS már jelezte együttműködési szándékát.
Az eurómilliókból fenntartott sajtó, pártkatonák, agytröszt sem elég
Végül kiemeljük, amolyan politikai tragikomikumként, hogy Gubík beszédében elismerte, hogy pártja és a hozzá kötődő mediális tér képtelen eljuttatni a párt üzenetét az emberekhez. Mi azért hozzátesszük, hogy üzenet híján ez nem lehet könnyű az illető médiumok számára sem.
Ugyanakkor ez a kiszólás elég érdekesen hat annak fényében, hogy a Magyar7 Médiacsalád évi 1,5 millióból, a Felvidék.mát fenntartó SZKAC több százezer euróból gazdálkodik, a pirospozsgás trollportál támogatási összegeit pedig hét lakat alatt őrzik. És akkor még nem beszéltünk a párttag-kommentátorok és a haveri körből verbuvált „szakértőkről”, közösségi médiás bérkommentelőkről.
Nem teljesen világos, hogy Gubík szerint mindez azért kevés, mert ezek a médiumok rosszul működnek és nincs rájuk szükség, vagy azért kevés, mert további forrásokat akar beletolni a pártkommunikáció erősítésébe…
Végül, a pártelnök optimizmusát jelzi a beszéde végefelé elejtett magabiztos mondat, hogy majd „amikor” legkésőbb 2027-ben a párt a koalícióalkotásról tárgyal, a prioritási lista élén mi más szerepelne… Nem, nem a Beneš-dekrétumok, nem a családtámogatási rendszer, nem a regionális felzárkóztatás, nem is az infrastruktúra fejlesztés, de még csak nem is világbéke, hanem a választási rendszer reformja, hogy még kevesebb munka is elég legyen a választási „sikerhez”…
Körkép.sk
Nyitókép forrása: Magyar Szövetség hivatalos facebook-oldala
Forrás:korkep.sk
Tovább a cikkre »
