A magyar próza csápjai elérnek Pozsonyig Juhász Katalin2025. 10. 10., p – 20:58
Krasznahorkai László prózája hatalmas kihívás a műfordítóknak, de szerencsére sokan vannak, akik nem futamodnak meg előle. A szlovák olvasók egyelőre három kötetével találkozhattak anyanyelvükön, mindhárom a BRaK kiadó gondozásában jelent meg az elmúlt öt évben.
A Sátántangó Beck Tímea fordításában jelent meg 2023-ban, Az ellenállás melankóliáját, valamint a Megy a világ című elbeszélés-gyűjteményt pedig Gabriela Magová fordította szlovákra. Őt kérdeztük a munkafolyamatról, a fogadtatásról és Krasznahorkai „végtelen“ mondataihoz fűződő viszonyáról.
„Ha nem ismertem volna a szerző munkásságát, bele sem kezdtem volna. Nem intellektuális szempontból, inkább a mesterség szempontjából volt rendkívül igényes feladat ez a fordítás. Sokak szerint létezik egy úgynevezett krasznahorkais mondat, amely amely rendkívül bonyolult, hosszú, de ugyanakkor nagyon pontos, nincs benne egy felesleges szó sem. Ezek olyan mondatok, mintha több irányba is mutatnának, mintha elöl, hátul és oldalt is lenne szemük, mintha mindent magukba akarnának szívni, ami a hatókörükben van, hogy amikor véget érnek, helyet adjanak a következő mondatnak. Ez egy kísérlet arra, hogy mindent tökéletesen megragadjanak, nemcsak a környezet megfigyelésével, hanem az emlékekkel is, visszatekintve arra, ami történt, de előre is jelezve, mi fog történni. Ezek a mondatok olyanok, mint a csápok. Ugyanakkor nagyon harmonikusak.”
Ez volt Krasznahorkai második kötete a Sátántangó után, 1989-ben, 35 éves korában látott napvilágot.
„A nagy hazai és külföldi hírnév még csak várt rá, de már az első, folyóiratokban megjelent novelláival fokozatosan elnyerte az elismerést. Írni akkor kezdett, amikor a magyar irodalomban nagy változások zajlottak: az írók elfordultak a realista, lineáris ábrázolástól, és közösen keresték a próza új lehetőségeit. És ő, bár nem volt sziget, kialakította saját stílusát“- mondja Gabriela Magová.
A kötet 2015-re érett be igazán, amikor Krasznahorkai Man Booker díjat kapott érte. A szlovák fordítás egyébként mind egy szálig elkelt, csak nagyritkán bukkan fel belőle egy-egy példány az antikváriumokban.
„Már maga az írói stílus és az egyszerű, de mégis vonzó történet elegendő lenne ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődést, de az, amivel a szerző az egész világot magával ragadta, nyilvánvalóan ennél is több. A feszültség a könyv legegyszerűbb felépítése között – bevezetés, központi rész és befejezés – és a hosszú, idegtépő mondatok között, amelyekben a mindentudó narrátor néha szinte gonoszul kommentál, idézi a szereplőket és előrevetíti a történéseket. A feszültség, amelyet a tomboló, ostoba horda agresszivitása kelt, és amelynek tetteit egy ugyanolyan ostoba opportunistákból álló csoport kihasználja egy új diktatúra létrehozására. És elvezet minket a fő gondolatához, ahhoz a kérdéshez, hogy a világ, amelyben élünk, teljes és egységes-e, vagy benne a mozgás, ellenállás ugyanolyan tünetmentes-e, mint a mozdulatlanság. És néhányunkat talán a válaszhoz is elvezet“- véli a szlovák fordító.
A kötetet, amelyből Tarr Béla filmje, a Werckmeister harmóniák készült (együttműködésükről itt írtunk) idén a nagyszombati Ján Palárik Színházban adaptálták színpadra Roman Polák rendezésében. Az előadásról szóló kritikánk itt olvasható.
Gabriela Magovának egyébként sokat köszönhetnek a magyar irodalom iránt érdeklődő szlovák olvasók. Fordított regényeket többek közt Dragomán Györgytől, Márai Sándortól, Szerb Antaltól, verseket Tóth Krisztinától, és két hazai magyar szerző, Száz Pál és Gazdag József köteteit is átültette szlovákra.
Forrás:ujszo.com
Tovább a cikkre »
