Ünnepélyes keretek közt emlékeztek meg a Légi Benyovszky Rudolf Alapiskolában június 30-án a helyi magyar nyelvű oktatás 230., valamint az ún. új iskola épületében zajló magyar nyelvű alapiskolai oktatás 60. évfordulójáról.
Az ünnepi műsor során elhangzott köszöntő beszédek után az ez alkalomból meghirdetett rajzverseny kiértékelésére került sor, és egy emlékkiállítás is fogadta a meghívott vendégeket: nyugdíjas tanítókat, hozzátartozóikat, volt diákokat, szülőket, az iskola jelenlegi tanulóit, a falu iskolát fenntartó önkormányzatának képviselőit és nem utolsósorban a falu polgármesterét, Szitási Ferencet, aki maga is ebben az iskolában végezte általános iskolai tanulmányait.
A polgármester úr szülei is tanítottak ebben az iskolában, ahogy több nyugdíjas pedagógus, például Nagy László szülei is: Nagy János volt iskolaigazgató és a felesége, Nagy Erzsébet vagy akár az édesapám, Molnár Géza, aki a leghosszabb ideig, 27 évig volt az iskola igazgatója. Akkoriban még több mint 250 magyar gyerek látogatta a magyar tanítási nyelvű iskolát a 90 gyerekes szlovák tanítási nyelvű iskolával szemben.
Az akkori magyar iskolából több volt a továbbtanuló, ezekből a gyerekekből sokan tanítók, tanárok, mérnökök, orvosok, mezőgazdászok, újságírók, polgármesterek lettek.
Többükből pedig olyan kiváló szakmunkások, egészségügyi dolgozók, akikre méltán büszke a légi magyar alapiskola, a pedagógusai és persze a szüleik is.
Molnár Géza után Janák Gyula lett az iskola igazgatója, aki majdnem egészen a nyugdíjaztatásáig vezette az intézményt. 2012-ben pedig Csiba Lídia került az iskola élére, aki jelenleg is szívvel-lékkel vezeti az iskolát.
Ma már sajnos sokkal kevesebb gyerek jár a magyar alapiskolába, jelenleg 90 feletti az első osztályba beiratkozottakkal együtt a létszám.
A magyar gyerekeket elszívja a szlovák tanítási nyelvű iskola, melynek több mint 300 tanulója van. Ez egyrészt a faluba betelepült nagy számú szlovák lakossággal magyarázható, és persze az egyre növekvő számú vegyes házasságokkal is. De kiveszi a részét ebből az asszimiláció és a fiatalok, illetve középkorúak elvándorlása is a faluból.
Így aztán a magyar iskola megmaradásának egyetlen esélye a minőségi oktatás, ahol fontosnak tartják az anyanyelven szerzett tudást. Hiszen több magyar származású tudós is bizonyította már a történelem során, hogy az anyanyelvén szerzett tudással ismertté lehet válni a világon.
Ma még magyar polgármestere van a falunak, aki támogatja a magyar iskolát. De mi lesz 10-15 év múlva, ha már nem lesz magyar polgármestere a falunak? Vajon elég „éberek” vagyunk-e a „strázsán”?
Arra is jó egy ilyen ünnepség, hogy miközben elérzékenyülve hallgatjuk a magyarul szavaló nebulókat vagy a magyarul éneklő tanítót, elgondolkozzunk ezen is.
Bennem is most tudatosult csak igazán, milyen erős szálakkal kötődöm a légi magyar alapiskolához, a legszebb gyerekkori élményeim, emlékeim helyszínéhez.
A faluhoz, ahol a legboldogabb fiatalkoromat töltöttem, s ahova életem alkonyán gyakran álmaimban vissza-visszatérek.
Jóleső érzéssel találkoztam rég nem látott tanítóimmal, ismerősökkel, tanítványokkal. Nem is gondoltam volna, hogy ilyen felemelő, megható érzéssel tölt el 53 év után viszontlátnom az iskolát.
Örülök, hogy ismét érezhettem az iskola családias légkörét, amit a jelenlegi légi magyar Benyovszky Rudolf Alapiskolának sikerült szimpatikus, barátságos tanítóival évek múltán is megőriznie. Köszönöm Csiba Lídia iskolaigazgatónőnek és Janikovics Szilvia tanítónőnek, volt tanítványomnak és osztálytársamnak, Tóth-Varga Terézia mérnöknek, hogy meghívásuknak köszönhetően részese lehettem ennek a felejthetetlen, élményekben gazdag találkozónak.
Molnár Ilona nyugalmazott iskolaigazgató (a Légi Alapiskola egykori tanulója)
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
