„Joe, az az ötletem támadt, hogy új kocsit tervezünk. A III. emeleten, hátul egy külön szobába vigyen egy fekete iskolatáblát és a saját rajztábláját, azonnal hozzákezdünk egy új modell megtervezéséhez. Nem kell róla tudnia senkinek” – mondta 1907 elején Henry Ford az ifjú mérnökének, Galamb Józsefnek. Ebben a szobában születtek meg azok a forradalmi műszaki ötletek, amelyek teljesen új irányt szabtak az autóiparnak.
Hétgyermekes szegény családba született 1881-ben Galamb József, aki taníttatását – apjuk halála miatt – bátyja áldozatos munkájának köszönhette. Makói, majd budapesti ipari tanulmányait követően haditengerésznek állt, később az aradi autógyár munkása lett.
Itt nyerte el azt a 300 koronás ösztöndíjat, amelynek segítségével Németország nagyobb városaiba utazhatott, hogy tanulmányozza az ottani fejlődést. Pénze fogytával Frankfurtban szakmunkásként helyezkedett el egy autógyárban.
Régi vágya volt, hogy eljusson az Újvilágba, leginkább az 1904-es St. Louis-i világkiállítás mozgatta meg fantáziáját. Amikor 1903. október 6-án 22 évesen megérkezett New Yorkba, mindössze néhány dollár lapult a zsebében, néhány évtizeddel később azonban már évi 75 ezer dollárt keresett – ugyanannyit, mint az Egyesült Államok akkori elnöke. Ám ehhez még sok víznek kellett lefolynia a Mississippin: először ismét gyári munkásnak állt, hogy elegendő pénzt szerezzen a St. Louisba tartó útra.
A zömök, kék szemű, igen nyugodt természetű mérnök dolgozott már hajógyárban, dekorációs vállalatnál és szerszámkészítőként is, amikor 1905-ben bekopogtatott Henry Fordhoz, aki akkor még „csupán” egy 300 főt foglalkoztató autó-összeszereléssel (ekkor még gyártással nem) foglalkozó vállalatnak volt az elnöke.
Első feladatával, a négyhengeres N-modell hűtőrendszerének és hátsó futóművének átszerkesztésével kitűnően boldogult. A kivételes műszaki tehetségű mérnök pontos és európai képzésének köszönhetően különleges stílusú rajzaira az amerikai üzletember hamar felfigyelt, és rábízta a későbbi T-modell megtervezését is.
1908-as, a T-modell jó minőségét és alacsony árát propagáló reklám
Legnagyobb érdeme talán a mai hidrodinamikus váltók előfutára, a bolygóműves sebességváltó megalkotása volt. A három kerékrendszerből álló alkatrész előnye abban állt, hogy ezt a fajta sebességváltót egy laikus anélkül is tudta kezelni, hogy még véletlenül sem okozott kárt a fogaskerekekben.
Az európai származása miatt sokáig hollandusnak becézett Galamb – aki az autó gyújtóberendezését is tökéletesítette – társaival egyetemben kiváló munkát végzett: a „Bádog Böskének” (Tin Lizzy) is nevezett, robosztus és megbízható T-modell meghódította a világot. 15 millió darab készült belőle. Galamb pedig alapvető konstrukciós változtatásaival teljesen új fejezetet nyitott az autóipar történetében.
A gigantikus dearborni gyár főmérnökévé előlépő Joe nevéhez fűződik a futószalagos gyártás technológiájának kidolgozása (a fordizmus alapjának számító futószalag ötlete Clarence Avery fejéből pattant ki), valamint a nagy háború idején a Liberty repülőgépmotor megalkotása is. Az első világháború során harckocsikat tervezett, majd jelentős segítséget nyújtott a szintén magyar Farkas Jenőnek a Fordson traktor megtervezésében, amelyből később a Szovjetunió is 10 ezer darabot rendelt.
Fordson traktor tárcsázás közben
Henry Ford szinte családtagként kezelte magyar segítőjét, 1917-es esküvőjére például egy különvonatot bérelt, és egész családját elvitte az eseményre. Galamb azon kevesek közé tartozott, akit Ford – tisztelete jeléül – a keresztnevén szólított. Memoárjában azonban az üzletember „elfelejtette” megemlíteni mérnöke nevét a később a XX. század autójának választott T-modell történetének felidézésekor.
Galamb a második világháborúig gyakran látogatott haza Magyarországra. Nem feledkezett meg szülővárosáról, Makóról sem, ahol 100 ezer koronás ösztöndíjat alapított az ipari iskolai tanulók megsegítésére. Hazájában propagálta a szalaggyártás előnyeit, és neki köszönhető, hogy nem kevés Ford-modellt lehetett abban az időben a magyar utakon látni.
Mint a trianoni sokkot követően, 1921-ben mondta: „Nekünk, idegenbe szakadt magyaroknak az a meggyőződésünk, hogy az ország újjáépítésében mindenkinek részt kell venni, aki magyarnak született, bárhova is juttatta a sors szeszélye”.
74 esztendős volt, amikor 1955. december 4-én Detroitban elhunyt.
Forrás:mult-kor.hu
Tovább a cikkre »
