Amint böngésztem, olvasgattam a Mi Hazánk sályi demonstrációja ügyén született beszámolókat, megakadt a szemem egy kijelentésen, mégpedig az Indexet olvasva. Nyilván a maga degradáló, lekezelő stílusában tudósított az eseményről, a valós létszámot jelentősen elhazudva, de miképpen az ég kék, a fű pedig zöld, az Index ferdít és csúsztat irányunkba.
Ehhez már hozzászoktunk. De mi volt a szóban forgó gondolat?
A tüntetés elején az exjobbikos Novák Előd kijelentette: tiltakoznak a cigányság szeparatista törekvései ellen. Nem lesz új Trianon, jelentette ki. A cigányság valamiféle szeparatista törekvése, lehet, most önnek újdonságként hangzik. A vájtfülűekhez viszont már korábban eljuthatott az Opre Roma Párt híre, amely azt a célt fogalmazta meg, hogy négy észak-magyarországi megyében autonóm cigány területet hoznak létre. Ez az elképzelés a feledés jótékony homályába süllyedt volna, de köszönhetően a Mi Hazánk kitartó küzdelmének, egyre szélesebb körben válik ismertté: ki tudja, egyszer talán valaki komolyan is fogja gondolni.
Mindenképpen érdemes körüljárnunk az okfejtést. A balliberális lap újságírója nem kevesebbet állít, minthogy nem létezik ilyen törekvés a cigányságon belül, alig hallott róla egyébként is pár ember, de mivel a Mi Hazánk napirenden tartja a kérdést, egyre szélesebb körben válik ismertté, és most jön a sugallat, ha valaki egyszer mégis komolyan veszi, az minden bizonnyal a nemzeti pártnak lesz „köszönhető”, hiszen ők beszéltek róla folyamatosan.
Ügyes „érvelés”. De csak addig, amíg nem gondolkodik az ember. Nos, akkor hát gondolkodjunk egy picit! Most azon túl, hogy az Index szerint „nem gondolja komolyan senki”, ez tényszerűen nem igaz, hiszen a Kamarás István vezette Opre Roma párt erre a célkitűzésre szerveződött, és akár tetszik, akár nem, de azzal, hogy a Momentum EP-képviselője, Donáth Anna fogadta is, megemelte, legitimálta az erről szóló diskurzust. Legalábbis ez a minimum, mert pontosan nem tudjuk, mi hangzott el kettejük között, az „új SZDSZ” nem is vallott színt, így költői kérdés: olvasóink közül ki az, aki szerint a Momentum adott pillanatban ne állna be az ügy mögé?
Annak szemléltetéséhez, hogy mennyiben komoly vagy nem komoly a dolog, nyúljunk egy egészen kézenfekvő „irányjelzőhöz”, melyet úgy hívunk, a történelem rendező elve. Ennek dinamikáját a demográfia adja. Ezernyi esetet fellapozhatnánk a történelemkönyvekből, akár a sajátunkból is, hiszen például a 19. században bizonyos román szeparatista gondolkodók a magyar állam pénzén írhatták munkáikat, egyértelmű jelét adva annak. Senki nem vette őket komolyan, aztán nagyon másként alakult a történelem. Csírájában nem foglalkozott velük senki, legfeljebb annyian, mint most Északkelet-Magyarországgal.
De mégsem ezt fogom körüljárni, hanem egy időben sokkal közelebbi folyamatot. A kérdés kiélezetten így szól: lesz-e Hevesből, Nógrádból, Borsodból és Nyírségből „magyar Koszovó”?
A kérdésre a választ az elkövetkezendő évtizedekben mi, magyarok tudjuk megadni, senki más, mert egyelőre még saját kezünkben a sorsunk. De, hogy analóg-e a koszovói albánok térnyerése az északkeleti cigányokéval, azt szemléltessük néhány képzelt kérdéssel és válasszal.
1. A Szerbia „bölcsőjeként” számon tartott Koszovó, mint ismeretes, lényegében elszakadt Szerbiától, bár ezt a szerbek nem ismerik el, a gyakorlatban nem rendelkeznek a terület felett, gondolhatnánk, ez azért mégis döntő különbség, nemde?
Ahogy vesszük. Nyilvánvaló, nem ugyanabban a stádiumban van a két régió, ha időrendbe kívánjuk állítani, biztos, hogy jó pár évtizeddel „előrébb” jár Koszovó, de ki mondaná a kezét szívére rakva, nincs olyan területe az északkeleti régiónak Magyarországon, ahol, ha nem is teljes mértékben, de a gyakorlatban már kicsúszott az állam kezéből a kontroll?
2. Ennyi csupán a hasonlóság?
Már ez is éppen elég, és nem mellékes, de döntő azonosság. De természetesen nem. Koszovó ugyanazt az utat járta be gazdasági értelemben is, mint amelyet most Borsod és a többi megye északon, leszakadó régió, ott a szerbek, itt a magyarok hagyják el a falvakat, településeket, ott az albánok, itt pedig a cigányok születési rátája magas, így törvényszerű, ami történt, és ami történni fog – ha nem teszünk semmit. Az sem elhanyagolható, hogy a bűnözéshez való viszonyban milyen sok közös pont akad a koszovói albán, és például a borsodi cigány között.
3. De a hazai cigányság berkein belül nincs is igény az elszakadásra, mégsem ugyanaz, nem?
Mint fentebb írtuk, Koszovót és a szóban forgó négy megyét évtizedek választják még el, az első nyilvános hang, mely pedzegetni kezdte Koszovó elszakadását, az első tüntetés, amit ez ügy köré szerveztek, még az 1960-as évek történt. Tehát lényegében fél évszázad után váltották ténylegesen tettre azt, amit annak idején nyilván még az albánok többsége sem támogatott, mert el sem tudta képzelni.
4. De nem lehet, hogy a hazai cigányságban nem is lesz ilyen igény évtizedek múlva sem?
Ez totálisan ellenkezik a természeti törvények logikájával. A világtörténelemben mindig, hangsúlyozzuk, mindig, kivétel nélkül, ha egy adott népcsoport többségbe került egy territóriumban, többletjogokat, majd pedig függetlenséget, önállóságot követelt. Bár nehéz megsaccolni, mert hivatalos statisztikák erre kiélezve nincsenek, de Magyarország északkeleti megyéiben igen valószínű, hogy a 18 éven aluliak 30-35%-a cigány származású.
5. Jó, jó, de képes lesz önmagát megszervezni erre a cigányság? Nem lehet, hogy a koszovói albánok, fogalmazzunk így, magasabb fokon állnak?
Aki járt már koszovói albánok között, egész biztosan nem mond ilyet. Másrészről ki beszél itt arról, hogy ne kapnának segítséget? Ugyebár geopolitikai szempontok alapján az „önálló Koszovó” elképzelését nagyon is támogatták nemzetközi körök, és ha már a „cigány autonómia” gondolatának embrionális állapotában létezik párt, mégpedig a soron következő országgyűlési választáson jó eséllyel parlamentbe jutó alakulat, aki most szóba áll velük, mi lesz később?
Nos, mi pontosan tudjuk, mi lesz, de azt is tudjuk, mit kell tennünk, és a következő évtizedekben mit kell cselekednünk. Tanulni akarunk és tanulni fogunk a történelemből, tudatosítanunk kell magunkban, nem bagatell problémáról van szó.
A súlyának megfelelő mértékben foglalkozunk a kérdéssel, még ha ezt a társadalom többsége, mint oly’ sokszor történelmünk folyamán, nem is érti.
De nincs más hátra, vállaljuk a „bús Kasszandra” szerepét! Hazánkért, Magyarországért.
Lantos János – Kuruc.info
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
