A magyar többségű területi közigazgatási egységek gáncsolása saját jelképeik elfogadtatásának folyamatában címmel tartott előadást dr. Szekeres Attila István, az Erdélyi Címer- és Zászlótudományi Egyesület elnöke Kolozsváron a Nemzeti Kisebbségkutató Intézet által október 5–6. között szervezett, a román állam és a nemzeti kisebbségek közötti kapcsolatok témakörében tartott interdiszciplináris konferencián.
A rendezvény román és angol nyelvű panelekben zajlott. A romániai magyar nemzeti közösséget ért különböző hátrányos megkülönböztetéseken kívül szó volt a cigányok és zsidók üldözéséről, a témákat a 20. század különböző időszakaira, valamint a jelenre is kivetítették, továbbá beépítették a kelet-közép-európai helyzetképbe is. Szekeres Attila István vázolta a közigazgatási egységek címerének, illetve zászlajának elfogadtatási folyamatát, főleg előbbinek igen bürokratikus jóváhagyási rendszerét, és ismertette azokat a módozatokat, ahogyan az elfogadtatási láncon levők gáncsolják a jelképek hivatalosítását. A helyi közigazgatási egység közgyűlésének a címert elfogadó határozatát gáncsolhatja a prefektus, a megyei címerellenőrző bizottság, az övezeti címertani bizottság, majd az országos heraldikai bizottság. Említettek láttamozása után a közigazgatási minisztériumba kerül az iratcsomó. Jó esetben a minisztérium felterjeszti a jelképet elfogadásra a kormánynak, de még mindig hátra van a Hivatalos Közlönyben való megjelentetés. A sepsiszentgyörgyi heraldikus minden lépcsőfokon való akadályozásra mutatott be példát. Sőt, olyasfajta zsarolás is történt, hogy ha az önkormányzat nem ad engedélyt ortodox templom építésére egy zömmel magyarok lakta város központjában, nem fogadják el a címerét. Az említett település iratcsomója el is tűnt a jóváhagyási folyamat útvesztőjében.
Az előadó elmondta, a nehézségek dacára jelentek meg címerek, ám 2010 után törés állt be. Ugyanis akkor fogadták el Illyefalva címerét, melynek leírásában szerepelt, hogy a pajzsban levő – az egykori mezőváros címeréből átvett – határkő azt jelképezi, hogy a község Székelyföld és Barcaság határán áll. Hatalmas cirkusz kerekedett abból, hogy a Hivatalos Közlönyben megjelent a Székelyföld kifejezés, és mindaddig, amíg Cseke Attila nem került a közigazgatási tárca élére – kevés kivétellel –, szünetelt a magyar többségű községek, városok jelképeinek elfogadása. Az előadó név szerint említette Ion Popescu minisztériumi hivatalnokot, aki képtelennél képtelenebb „tudományos” indokokkal utasította vissza a címerterveket, minekutána azok már átmentek három tudományos szűrőn.
Szekeres Attila István kitért Kovászna megye és Sepsiszentgyörgy zászlajának kálváriájára is. Az önkormányzati testületek saját zászlót fogadtak el, ám az akkori prefektus megtámadta azokat, és azzal az indokkal nyert a bíróságon, hogy Romániában nem írja elő törvény a zászlóhasználatot, miközben a végzést kimondó Brassói Táblabíróság előtt ott lobogott Brassó megye hasonló módon elfogadott zászlaja. 2015-ben az RMDSZ kezdeményezésére megszületett a zászlók elfogadását szabályozó törvény, az említett két háromszéki önkormányzat elsőként terjesztette fel határozatait, ám a minisztériumban az iratcsomókat elsüllyesztették – ezek csak 2021-ben kerültek elő, Cseke Attila minisztersége idején, és születtek meg a kormányhatározatok. A Románok Fóruma mindkettőt megtámadta, és meg is nyerte a pereket a brassói ítélőtáblán, majd fellebbezés után a Legfelsőbb Ítélő- és Semmítőszék Kovászna megye esetében jóváhagyta, a város esetében elutasította a fellebbezést, magyarán megsemmisítette a Sepsiszentgyörgy zászlaját elfogadó kormányhatározatot, Kovászna megyéét azonban érvényben hagyta.
Szekeres Attila jelezte, Sepsiszentgyörgy zászlaja érdekében aláírásgyűjtés folyik, s mondandója nyomatékosításául az előadás alatt az asztalon tartotta Sepsiszentgyörgy „megsemmisített” zászlajának kicsinyített mását.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
