Krompecher Ödön ( Poprád,1870 febr 15—Budapest 1926 augusztus 26).
Krompecher Ödön Poprádon, született. Édesapja Krompecher Imre (1839–1903) Poprádon kereskedő, 1873-tól a Poprádi és Felkai Takarékpénztár igazgatója volt. Krompecher Imre az unokatestvérét, a felkai orvos lányát, Krompecher Vilmát vette feleségül. Házasságukból hat gyermek született, a harmadik volt Ödön.
Krompecher Ödön a gimnázium első osztályát Miskolcon végezte, a második osztálytól Iglón folytatta ott érettségizett az evangélikus gimnaziumban,ahol kétnyelvü oktatás folyt: magyar és német.
1889-ben beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem orvoskarára. Korán kitűnt tehetségével. 1893-ban Pertik Ottó professzor a II. sz. Kórbonctani Intézetbe hívta meg demonstrátornak. 1893. december 11-én, a sejtosztódásról szóló első tanulmányát bemutatták a Magyar Tudományos Akadémián. 1894-ben orvosdoktorrá avatták,majd II. sz. Kórbonctani Intézet munkatársa lett.
1904-ben megnősült, Schulek Erikát, Schulek Frigyes épitész lányát vette feleségül.
Pertik Ottó hamarosan mentesítette a mindennapi rutinfeladatoktól és lehetővé tette, hogy csak tudományos kísérleteket végezhessen. A fiatal Krompecher Ödön az indirekt sejtosztódásokat tanulmányozta állati és növényi sejteken, valamint embrionális és daganatsejteken. Pertik e munka eredményeit megmutatta Waldeyernek, akinek annyira megtetszett Krompecher munkája, hogy meghívta Baselba ahol 1895. április 18-án az Anatomische Gessellschaft 9. Gyűlésén: „ Die mehrfache indirekte Kernteilung“ címmel Krompecher nagy sikerű előadást tartott.
Tanulmányai befejezése után kilenc hónapot töltött a párizsi Pasteur Intézetben. Itt az intézetvezető, Mecsnyikov kérésére megismételte Landerer tanulmányait, „a tuberculosisos bacillusok virulentiája” témában. Kimutatta, hogy a gümőkór elölt bacilusokkal is előidézhető, ami mutatja tuberculosis fertözésre utaló összes szövettani jellemzőket. 1897-ben Moszkvában részt vett a XII. Nemzetközi Orvoskongresszuson. Egy hónapot töltött orosz földön, járt a Kremlben, de még Nyizsnyij Novgorodba is eljutott.
Kutatásainak legjelentősebb eredménye tehát az általa „basalsejtes ráknak”, mai nevén basaliomának nevezett új típusú daganat felismerése, és a bőrrákok egyéb típusaitól való elkülönítése volt. Szakmai fejlődésének csúcspontját az 1903-as év jelentette: Jénában meg-
jelent főműve, a Der Basalzellenkrebs (A basalsejtes rák) c. kötete. A carcinoma basocellulare pontos hisztogenetikai definiálása világirodalmi adattá vált, amit Krompecher-daganatnak neveznek
(Krompecher Edmund:1903, Jena, Verlag von Gustav Fischer, 1903, 8°, XIX, (1), 260 pp., mit einer Textfigur und 12 lith. Tafeln mit 28 Abbildungen)
Alapos és igen rendezett gondolkodású, szerény, puritán egyéniség volt és kiegyensúlyozott családi életet élt. Hivatása mellett élénken érdeklődött a művészetek iránt is, mindig nagyon érdekelte a képzőművészet, a népművészet. Házában külön műhelye volt, ahol nagy kéz -ügyességgel dolgozott, például gyermekeinek a karácsonyi ajándékokat mindig maga készítette. Művészlelkületű apósával, Schulek Frigyessel nagyon jól megértették egymást. Nagyon szerette a természetet, lételeme volt a kertészkedés, az utazás és a kirándulás, szenvedélyes hegymászó volt. Nagyon jól ismerte a magas Tátrát és az osztrak Alpokot 1898-ban például kerékpártúrára ment az ausztriai Großglocknerhez kollégájával, Verebélÿ Tiborral. Ornitológiával fiatal kora óta foglalkozott; a madarak énekéről 1921-ben értékes tanulmányt tett közzé a Természettudományi Közlönyben.
A filozófia iránti érdeklődése főként 1904 és 1910 között mélyült el. Aktív tagja volt a Magyar Filozófiai Társaságnak.
1907-ben jelent meg egy ujabb jelentös müve:Kristallisation, Fermentation, Zelle und Leben (Kristályosodás, erjedés, sejt és élet, Wiesbaden, 1907) című művében az élő és élettelen anyag közti analógiát vizsgálta, és arra a következtetésre jutott, hogy közöttük nincsenek döntő különbségek, és hogy csak fokozatos ellentéteket lehet megállapítani a szerves és a szervetlen természet között.
1902-ben egyetemi magántanár, 1915 az MTA tagja.
Felismert gyógyíthatatlan betegsége miatt 1926. augusztus 26-án, Budapesten önkezével vetett véget életének. Ménesi út 19. szám alatti villájának első emeleti ablakából a kertbe vetette magát, fejét beverte a kerti székbe és ennek következtében agyrázkódást, a zuhanás miatt pedig combcsonttörést szenvedett.
Az ájultan fekvő tanárt betegszállító autóval a Verebély-klinikára vitték, ahol már nem tért magához,aznap déli negyed egykor elhunyt.
Krompecher Ödön a Farkasréti temetőben nyugszik(ma diszsirhely).
Aschoff, Ludwig, német professzor emlékezett meg róla Edmund Krompecher †. 1926 (Würzburg, Institut für Pathologie).
Gyermekei a magyar tudományos élet kiválóságai lettek,akik nevüket 1944-ben Korompay valtoztattak: (Korompay /Krompecher/ György építész, építészettörténész, urbanista, egyetemi tanár 1905–1991), ikerfiai: Andor és Bertalan. (Korompay /Krompecher/ Bertalan etnográfus, folklorista, nyelvész, irodalomtörténész 1908–1995), Korompay Andor (1908–1999) mérnök. Lányuk Judit (1912-205) Joób Olivérné, védőnő.
Prof. Dr. em. Makovitzky József ( Universität Heideleberg és Universität Freiburg i. Br.)
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
