A magyar egy irigy, gyűlölködő, lusta, saját kertjébe sz@ró, rasszista nemzet – Áder szövegírójának írói vénáját örökölte kislánya is

A magyar egy irigy, gyűlölködő, lusta, saját kertjébe sz@ró, rasszista nemzet – Áder szövegírójának írói vénáját örökölte kislánya is

A budapesti Városmajori Gimnázium egyik diáklánykája "slam poetry" műfajában, a rasszizmus témakörében írt alkotását vesszük górcső alá.

Csak hogy képben legyünk e helyen,
hogy az Európa-szerte rettegett fasiszta diktatúra otthona,
a szólásszabadság eltiprója
(ahol a Szabad Nép csak kolonc,
persze nem mindenkoron),
milyen "költeményeket" nem tilt, sőt tűr, de inkább támogat egyből.
Persze "civil" pénzekből.
S így a belpesti műfajt is tisztáztuk helyből…

A nevezett középiskola 11. C osztályos tanulója I. helyezést ért el a Litera által meghirdetett "Nekem nem mindegy" elnevezésű pályázaton "slam poetry" műfajban íródott "NEM" című művével. A Nekem nem mindegy programsorozat (NNM) természetesen a Norvég Civil Támogatási Alap jóvoltából megvalósuló országos "irodalmi kampány", melynek egyik fő célkitűzése az "alapvető demokratikus értékek megerősítése és megszilárdítása" a középiskolás, 14-20 éves korosztályban. Igen, az arra legfogékonyabb korban fognak buksikat simogatni a díjazók a kirekesztés, rasszizmus, nemek közötti egyenlőtlenség etc., vagyis napjaink legégetőbb problémaegyüttesein siránkozó fércmunkákért.

A másságkultusz, saját (?) nemzet becsmérlése, a zsidó- és cigányimádat, Jobbik-fóbia, a demokratikus "értékek" vélt hiányán történő szüntelen lamentáció nem csak a kis hölgy – a cikk végén olvasható – irományában visszatérő elemek, érdemes néhány pillantást vetni kortársai többi pályázati művére is (nem, nem érdemes), ugyanezt az összképet kapjuk.

A bevezetőben bemutatni kívánt (és ezért mi kérünk elnézést utólagosan is), szép magyar nevű slam poetry a tengerentúli olvasztótégely feketébb bugyraiból érkezett hozzánk hódító útjára, mint annyi más remek adomány (bár ha úgy vesszük, a "norvég" "civil" pénzek is onnan jönnek – a szerk.). Haladó szellemiségét jelzi, hogy a Nagykörút-Tilos Rádió-romkocsma-szentháromság szinte azonnal védőkaftánja alá helyezte a "költők és rapperek csatáját", de az is igaz, hogy ezen kulturális elefántcsonttornyokat leszámítva nem nagyon vert gyökeret a műfaj a magyar ugaron, vagyis úgy hiányzott, mint néhány Soros-milliárd a honi demokrácia erősítésére.

Miket is ír konkrétan ez a fiatal lány? Azt, hogy a magyar egy irigy, gyűlölködő, lusta, saját kertjébe szaró, rasszista nemzet, pontosabban nem is egy nemzet! És persze homofób fajgyűlölők is vagyunk, akik uszítanak szegény menekültek ellen. Nem maradhatott ki a lászlópetrázás és a kiskutyákkal fotózkodó nácik hasonlata sem.

Nem vitás, hogy jó néhány székely szalonnázó eszköz magától kipattanna a zsebben a kisasszony fentebbi (és alább a bátrak kedvéért teljes egészében idézett) sorait olvasva, de az is tény, hogy nem szokásunk minden öntudatra ébredt, emancipált lányka egóját tovább növelni az általa vágyott nyilvánosság eszközével, viszont esetünkben került egy kis kovász is a pászkába, így kivételt tettünk.

Első olvasatra talán el sem hinnénk, de az alábbi, díjnyertes műalkotás erősebben kötődik a nemzeti együttműködés rendszeréhez, mint Pardavi Márta ajkai a csokoládés nyalókához. Nem más követte el ugyanis, mint Gyarmati István lánya. Gyarmati István pedig Áder János tanácsadója, igen, a köztársasági elnök embere. Konkrétan most éppen szövegírója.

Gyarmati István neve már biztosan ismerősen cseng a Kuruc.info olvasóinak fülében, de sosem árt felidézni, a népnemzeti Fidesz melyik gettójából lett kiválasztva. Gyarmati István volt már korábban Áder János titkára, kabinetfőnöke, az izraeli Teva gyógyszergyár személyügyise, az MTI Tulajdonosi Tanácsadó Testületének alelnöke, most pedig a köztársasági elnök szövegírója. Így hát érthető, szeme fénye kitől örökölte az írói vénát.

A "norvég" alap díjnyertes alkotását eredeti formájában (és a helyesírási hibák megtartásával) tehát az alábbiakban közöljük:

Gyarmati Fanni: Nem

Műfaj: Slam poetry
Téma: Rasszizmus
Városmajori Gimnázium, Budapest

Nem tudhatom, másnak e tájék mit jelent,
Nekem szülőhazám itt e kerítésektől ölelt
kis ország, nemmesszeringó gyerekkorom hiánya.
Csakhogy tisztázzuk:
Ez nem egy fajgyűlölő nemzet.
Nincs bennünk semmi kinézés,
bár kinézek az ablakon, ha ugatnak a kutyák. Azt mondják, amelyik ugat, az nem harap. Csak lop, bevándorol, gyújtogat és követel. Elszennyezik országunk poros lábnyomukkal, sátraikkal kitapossák a mezőt. Még jó, hogy a reformok működnek, így legalább ebben biztos vagyok.
Dehát ez tényleg nem egy fajgyűlölő ország!
Csak ha leszáll mellőlünk egy cigány,
első dolgunk megnézni a tárcánk.
Ez nem egy diszkriminatív ország,
bár a muszlimok és a zsidók lenézése alap, hogy normál.
Ez nem egy agresszív ország,
kérdezzétek csak meg László Petrát.
Ez nem egy önző nemzet,
csak jobban szeretünk kapni,
mint adni.
Itt jó az oktatás,
csak lassan több a stadionunk, mint iskolánk.
Ez egy fitt ország.
Persze kizárólag a heti öt testnevelésnek köszönhetően,
és amúgy is, háromból két ember nem túlsúlyos, csak vastag csontozatú.
Ez egy tudatos ország,
ezért nem vehetsz 18 alatt még vizet sem a dohányboltban
(harmadfokú hőségriadóban).
Ez nem egy provokatív ország.
Csak az "anyád" gyakrabban hangzik el, mint az "édes anyám".
Nálunk a tehetség számít az egyetemi felvételnél
– évi minimum 500 ezerért.
Ez nem egy szegény nemzet,
bár a havi átlagkereset alig éri el a bruttó 170 ezret.
Ez nem egy szexista nemzet,
pontosan ezért keresnek a nők kevesebbet.
Ez nem egy homofób ország,
de vonulós pride-ot lécci ne tarcsá!
Ez egy befogadó ország,
de csakis cuki kisállatok esetén.
Ez egy korrekt nemzet,
ahol a nácik kiskutyákkal fotózkodnak és az árusok a saját boltjukból lopnak.
Ez egy alapos ország,
azért tart ennyi ideig a Moszkva téri felújítás.
A munkamorál kitűnő: ötből négy ember sugározza az energiát,
az ötödik meg dolgozik.
Ez egy becsületes ország,
bár a bliccelés nemzeti sportág.
Mi sosem ítélünk elsőre,
feltéve ha
nincs tetkód, színes tincsek a hajadban, fülhallgató a füledben, nincs rajtad fekete, nem iszol és nem dohányzol.
És persze bőröd színe egy árnyalattal sem sötétebb a hónál.
Itt mindenki tudja a tutit,
mindenki tudja, hogyan kell jobban csinálni.
Ezért jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok.
És ha már itt tartunk:
ez nem egy irigy nemzet.
ez nem egy rosszakaró nemzet.
ez nem egy konok nemzet.
ez nem egy egyhelybentoporgó nemzet.
ez nem egy gyűlölkődő nemzet.
ez nem egy lusta nemzet.
ez nem egy saját kertjébe szaró nemzet.
ez nem egy rasszista nemzet.
Ez nem egy,
egy,
egy…
Ez nem.
Ez nem egy nemzet.

Gyarmati Fanni apukájáról egyébként még annyit érdemes tudni, hogy mielőtt Áder titkára lett, ő kísérgette ki Ferihegyre az Oroszországból Magyarországon át Izraelbe alijázó zsidókat.

(Kuruc.info)


Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »