A győri Lőrincz családot kérték fel, hogy április 30-án, a Kossuth téri pápai szentmisén – a magyar családok képviseletében – vigyék az oltárhoz Ferenc pápa elé az áldozati adományokat. Az alábbiakban személyes élményeiket osztják meg az olvasókkal.
Április 11-én családommal – a szokásos két hetente, kedden zajló – dicsőítő szentségimádáson voltunk a győri Nagyboldogasszony-székesegyházban, amikor telefonon érkezett a kérdés, hogy képviselnénk-e a családokat a Szentatya előtt a szentmise-adományok átadása alkalmával. Hebegve-habogva csak annyit tudtam mondani, hogy meg kell beszélni a feleségemmel… hmmm, dehogy kell megbeszélni! Ilyen felkérést nem lehet nem elfogadni! Visszatérve a székesegyházba,
Aznap este már sokat nem aludtunk. Pár napon belül érkezett a szentmise lebonyolításáért felelős atya telefonhívása a részletek egyeztetése miatt. A soron következő két szombati próba időpontjáról beszéltünk, valamint arról, hogy kik lesznek még az adományvivők. Egy domonkos nővér, egy ferences szerzetes, önkéntesek és kalocsai népviseletbe öltözött párok.
Hogyan készültünk erre a nem mindennapi eseményre?
Családként próbálunk helytállni a mindennapokban, keressük az erősítő lelki közösségeket. Amikor csak tehettük, körbeültük az asztalt és közös imádsággal, beszélgetésekkel próbáltuk felkészíteni a gyerekeket és magunkat is.
Amikor megtudtuk, hogy egy kis rajzzal lehet kedveskedni, bevontuk az óvó néniket, akik lelkesen segítettek legkisebb gyermekünknek az alkotás elkészítésében.
Ezt nyújtotta át a Szentatyának.
Én személy szerint a szentmise előtti rózsafüzér imádkozása alatt érkeztem meg lélekben. Ott éreztem át igazán ennek az egész helyzetnek a súlyát, jelentőségét, hogy milyen nagy ajándék részesei lehetünk.
Ahogy a lépcső előtt álltunk és hallgattuk a gyönyörű énekeket és zeneszót, óriási melegséget éreztem, és ahogy lépésről-lépésre haladva egymás kezét fogtuk, nagyon lélekemelő volt. Nagyon érdekes volt azt megtapasztalni, (együtt ezen a lépcsőn akkor először volt alkalmunk felmenni) hogy milyen könnyedén mentünk fel a puha fehér szőnyegen.
Amikor a Szentatyát körbefogtuk óriási béke és nyugalom lett úrrá rajtunk. Személyén keresztül fizikailag is érzékelhető volt a szerető Isten jelenléte. Ilyen szintű lelki élményt eddig még nem tapasztaltunk.
Amikor lementünk az emelvényről minden adományozóval (az önkéntesek, a szerzetestestvérek, meg a kalocsai népviseletbe öltözött kis közösség) ösztönösen egy kört alkotva hosszan csak öleltük egymást. Nagyon jó volt azt is átélni, hogy a többi adományvivővel (egyházi és világi személyek) egy közösséget alkotva, egységben járulhattunk a Szentatyához. Érdekes volt, hogy
A nagyobbik fiam a kezemet fogva azt mondta:
Érzékelhetően a történések hatása alatt voltunk és vagyunk azóta is.
Hogy fogadta Ferenc pápa a családunkat?
Áron szavai tükrözik talán a leghitelesebben: Láttátok, hogy amikor közeledtünk milyen komor volt a Szentatya? Aztán
A legkedvesebb domonkos nővér, akit megismerhettünk így nyilatkozott: Olyan volt mintha a mennyországban jártunk volna! Ezt mi is csak megerősíteni tudjuk!
Mit kaptunk?
Felemelő, lélekemelő és egyben mai napig felfoghatatlan földi csodát. Képviselve a magyar családokat, óriási istenélményt, iránymutatást, megerősítést és sok-sok visszajelzést, hogy milyen érzékelhető lelki élményben volt sokaknak része általunk akár távol az oltártól, akár a TV képernyője előtt követve a liturgiát.
Forrás és fotó: Győri Egyházmegye / Lőrincz Attila; nyitókép: Ferenc pápa Instagram-oldala
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
