A sepsiszentgyörgyi Krisztus Király-templomban vasárnap a 11 órai szentmise után nyitotta meg Takó István házigazda plébános a Keresztjeink árnyékban, fényben című, Steigerwald Tibor fotóiból és Kisgyörgy Benjámin szövegeiből készült kiállítást.
Takó István plébános köszöntötte a jelenlevőket, majd a kiállításról elmondta: „Egy kicsit képileg és egy kicsit gondolatilag lecsendesít. Számomra erről szól a kiállítás. Nyilván, mindenkinek mást fog mondani. Van valami, amit Tibor meglát, s arra ő reagál a gépével. S arra aztán reagál Benjámin – vagy ahogy szólítják, Benji – a gondolatiságával. Akkor ezt a kettőt ők összehozzák, összeszerkesztik. S pont ez az érdekes, a magasság-mélység, kint-bent, fent-lent, szentség-profán… ezek a kettősségek az életünkben. Valahol azt mondta az egyik nagy filozófus, teológus, Nicolaus Cusanus: a jó Istenben ezek a dolgok valahogyan találkoznak. S én ezt köszönöm meg nektek.” A plébános továbbá ajánlotta a szerzőpáros előző, Lélekösvény című közös kötetét is.
Kisgyörgy Benjámin a felvezetőben beszélt a keresztről, amely „nagy valószínűség szerint egyidős az emberiséggel. Minden időben, földrajzi helyzettől és kultúrától függetlenül, megjelent az emberiség kultúrtörténetében a legkoraibb időtől kezdve… Az ember azt gondolná, hogy Krisztus áldozatos halála után a kereszténység a keresztet máris magáénak tudta és ápolta, felkarolta, de nem egészen így volt a korai időkben. Bő három és fél évszázadon keresztül az ősi keresztények a keresztet egy szégyenteljes motívumként, Jézust kivégző eszközként kezelték, és elhatárolódtak tőle. Valamikor a 4. század első felében I. Constantinus császár egy elmélyültebb imájában kapott egyfajta üzenetet, megvilágosodást, hogy használja a kereszt motívumát, vezesse be, és dicsőségre fogja vinni az egyházát. Ekkor történt az első úgymond áttörés. De még el kellett jó fél évszázadnak telnie, hogy I. Teodicius megszüntesse a kereszthalált vagy a kereszten való kivégzéseket. Igazából a kereszténység akkor lett nyitott és fogadta el a kereszt motívumát.”
A tárlat szerkezetéről, a gondolatai születéséről elmondta: a kiállítás címe többféle értelmezésben is felfogható, „a fizikai keresztre is vontakozhat, ugyanakkor az ember szempontjából egyfajta megpróbáltatásként is értelmezhető a kereszt, a keresztjeink. Ugyanakkor egyfajta áldásos állapotot is meg lehet élni. Valami ilyesmit próbáltunk mi is képi és gondolati szinten összehozni. Valójában a gondolatok, amiket a képekhez társítottam, egy kicsit újszerűek abban az értelemben, hogy nem akartunk feltétlenül egy dogmatikus jellegű anyagot, viszont arra is kellett vigyáznom, hogy ne forduljon túl profánba. A képek nagyon tartalmasak, nagyon színesek, nagyon mélyek, és úgy érzem utólag, hogy kellő módon ihletettek. A 24 kép, amely ki van állítva, valójában 2×12 darab fotó. Ki kellett találnunk egy olyan szerkezeti egységet, amely ad egy kis dinamikát. Ezt a szerkezeti struktúrát úgy kell elképzelni, hogy a duális világ ellentétpárjait próbáltuk ütköztetni: egy fentet, egy lentet, egy bánatot, egy örömet, a fényt és az árnyékot – szóval ezeket a polaritásokat az egymásnak feszülésükben, de ugyanakkor kiegészítő jellegűen is párosítottuk. Lehet, hogy az egyik esetleg lehúzza, mélyebben érinti az embert, de ugyanakkor ennek az ellentétpárja fölemeli, magasba ragadja. Mindegyik fotó mellé csatolt szövegbe beépül egy kérdés is, amelyek önmagukban is megállják a helyüket, kicsit interaktívvá teszik az anyagot, és akár egy gyorstalpaló lelkigyakorlatként is értelmezhetők.”
Steigerwald Tibor fotóművész elmondta, már régen gondolkodott egy keresztes anyagon, hiszen elég nagy mennyiségű fotója gyűlt össze. „Elsőre úgy gondoltam, hogy idézeteket válasszak melléjük, aztán óvatosan megkértem Benjit, hogy nem vállalná-e el. Hála a jó Istennek, elvállalta. Segítség volt még Dénes Katinka lelkésznő is, aki ösztönzött, próbált motiválni ennek a Lélekösvény utáni második kiállításnak a létrejöttére. Nehéz volt egy kicsit kiválasztani a fotókat, mert sok kedvenc fotóm kimaradt, de ahogy Benjámin is mondta, törekedtünk, hogy változatos legyen a képi anyag. Ezeket a fotókat ott fényképeztem, amerre jártam. Viszont volt egy szerencsém: a kászoni keresztfelújításoknál, amikor a magyar kormány megbízásából a KÁMME (Kárpát-medencei Magyarság Evangelizációjáért Alapítvány) segítségével elindult az útszéli keresztek felújítása. Abból is vannak itt fotók. Azért is érdekes, mert ebben a formában egyesek már nem találhatóak meg” – mondta a fotóművész, majd megköszönte a lehetőséget, a befogadást, hogy elhozhatták az anyagot a templomba.
A tárlat június 8-ig látogatható az irodaszolgálat alatt, valamint előzetes egyeztetés alapján.
Forrás:3szek.ro
Tovább a cikkre »
