A liberalizmus már a szólásszabadság gátja

A liberalizmus már a szólásszabadság gátja

Sajtóetikailag aggályos, hogy a svéd Aftonbladet lap a szerkesztőségi vezércikk rovatban jelentette meg az alaptalanságokat tartalmazó írását, holott a tartalma szerint egyértelműen hír-, illetve riportcikk – véli Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója. A Társaság a Szabadságjogokért szerint ugyanakkor jogilag nem kifogásolható, hogy a stockholmi magyar nagykövet válaszcikkét nem közölték le.

Néhány csendesebb hét után ismét Magyarországot támadja a külföldi sajtó egy része. Március elején az Aftonbladet svéd baloldali napilapban jelent meg egy hazánkat és a magyar kormány tevékenységét bíráló cikk. Ebben a szerző egyebek mellett azt állítja: Budapesten az antiszemitizmus és a rasszizmus az új normalitás, és ezért az Orbán-kabinet a felelős. A fővárosban készített összeállítás olyan megszólalásokat tartalmaz, mint például Szendrey Orsolyáé, aki a budapesti European Roma Rights Center munkatársaként azt állítja, hogy Magyarországon a romák szisztematikus diszkriminációja zajlik. Bár az írás miatt Makkay Lilla stockholmi magyar nagykövet válaszcikket küldött az Aftonbladet szerkesztőségének, kérve a lapot annak leközlésére, a szerkesztők elutasították a diplomata válaszának megjelentetését. Ennek kapcsán Szabó Máté, a Társaság a Szabadságjogokért szakmai igazgatója a Magyar Időknek úgy fogalmazott: nincs olyan kötelezettsége egy magáncég által kiadott lapnak, hogy valakinek az írását, véleménycikkét, levelét leközöljék.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a skandináv országban a sajtószabályozás a magyartól jelentősen eltér, ugyanis alapvetően önszabályozáson, a sajtószervezetek által összeállított etikai kódex betartásán alapul. Amennyiben valaki sérelmez egy megjelent írást, akkor először az adott laphoz fordulhat helyreigazításért, majd a sajtóombudsmanhoz, aki végül a különböző médiaszövetségek által finanszírozott sajtótanács elé terjeszti az ügyet.

– Bár az Aftonbladet az alaptalanságokat tartalmazó írást a szerkesztőségi vezércikk rovatban jelentette meg, a tartalma alapján egyértelműen hír-, illetve riportcikk, tehát nem kezelhető publicisztikaként. Ennek értelmében a véleménycikkek „enyhébb” megítélési gyakorlata sem vonatkozhat rá – magyarázta. A jogász megjegyezte: meglepő, hogy éppen az a lap vádol mást rasz­szizmussal, amelyet szélsőségesen Izrael-ellenes antiszemita cikkeiért Svédországban is sok kritika ér.

A The New York Times ugyancsak a magyar kormány tevékenységét bíráló cikket közölt a napokban, amelyben a Várnegyedben zajló építkezéseket vette górcső alá. A lap szerint a magyar miniszterelnök két nagy ingatlanprojekttel – a Nemzeti Galéria eltávolításával a Várnegyedben található épületből és a saját apparátusának odaköltöztetésével, valamint a Liget projekttel – visszaállítaná a nemzeti épületek második világháború előtti dicsőségét. A cikk szerzője Orbán Viktort a nagy építő Augustus császárhoz hasonlítja, aki számára csak másodlagosak a gazdasági szempontok és a turizmus fellendítése.

Az elmúlt időszakban egyébként nem csak a sajtó támadta a magyar kormányt külföldön. Emlékezetes, február végén egy belga kiadó bevonta Trócsányi László jogi elemzéseket tartalmazó könyvét, és törölte az igazságügyi miniszterrel tervezett nyilvános vitaestet. A lépést Bertrand Mathieu francia jogászprofesszor cenzúraként értékelte.

Ebben az esetben Szánthó Miklós arra hívta fel a figyelmet, hogy jogi értelemben egy kiadó és egy szerző viszonya az általuk kötött szerződésen múlik, szerinte az ügy inkább politikailag érdekes, hiszen újabb példája annak, hogy a szólásszabadság védelmére szolgáló liberalizmus hogyan válik egyre nagyobb gátjává a véleménynyilvánítás szabadságának.

Orbán Viktort kommunistázzák

A Die Welt pénteken Miért Európa jobboldali populistái az új kommunisták címmel cikket közölt, amelyben arról ír, hogy nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is veszélyesek a populista pártok, mivel újabb válságba taszítják az európai gazdaságot, veszélyeztetik Németország fejlődését. A német lap cikke szerint az „új jobboldali pártok” antikapitalisták és antiglobalisták. Két országban a populisták már kormányra is kerültek: Magyarországon és Lengyelországban, olvasható a cikkben. A Die Welt szerint Orbán Viktor „új kommunista” voltát az bizonyítja, hogy megadóztatta a multikat, a bankokat, a médiacégeket, a külföldi kereskedelmi láncokat.


Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »