A liberalizmus gyilkos járvány-mérlege

A liberalizmus gyilkos járvány-mérlege

Most, amikor mindannyian joggal várjuk a járvány lecsendesedése nyomán életünk újraindulását, néhány kérdés előtérbe került. Eddig ugyanis a vírussal szembeni védekezés kötötte le a figyelmünket, mostanra viszont már egyértelmű eredményt mutatnak az egyes országok stratégiái. Bebizonyosodott, hogy a neoliberális, gazdaság-alapú szemlélet krízis esetén megmutatja igazi arcát: kegyetlen, embertelen, és gyilkos.

A globális járvány, mint jelentős biológiai kihívás, már száz éve ismert a modern ember előtt. 1918-ban az influenza „A” törzse hasonló dinamizmussal söpört végig a világon. Felső légúti megbetegedést, jellemzően súlyos tüdőgyulladást okozva az akkori lakosság mintegy 5 százalékát vitte el a járvány.

Akkor, egyszer és mindenkorra jól megtanulta a civilizációban élő ember: a ragályos megbetegedések megfékezése csak az elkülönítés által, szigorú karanténnal lehetséges.

2020-ban épp ily váratlanul bukkant fel az új vírustörzs az emberek mindennapjaiban. A nemzetközi rendszerek pillanatok alatt világméretűvé duzzasztották a vírus terjedését, a nemzetállamok pedig a lokális zárásokkal igyekeztek tompítani a járvány száguldását. Már, amelyik.

Az első és egyben legfurcsább jelenség ugyanis a történelemben most volt tapasztalható, amikor egy állam felvállalta azt, hogy nem fog védekezni a vírus terjedése ellen: erre láttunk példát Hollandia, vagy Svédország esetében. A „túl nyitott ország, túl nyitott gazdasággal” – alapú érvelés jellemző módon kezdetben lakossági támogatással nyert érvényt. Ez az állami döntés, tudván-tudva felvállalta azt, hogy emberéletek kerülnek veszélybe emiatt, olyan életek, amelyek a többség választotta, „hagyományos” védekezés esetén nem lettek volna feltétlenül veszélyben.

Az indoklás pedig az volt, hogy a legfőbb szempont a gazdaság minél előbbi helyreállítása, azaz fontosabb, hogy gyorsan múljon el a járvány, mint az, hogy milyen veszteséggel.

Hírdetés

A liberalizmus hivatkozása a gazdaság felsőbbségére első ízben tárgyiasult nyilvánosan és bevallottan az emberéletekkel szemben. Mark Rutte, Hollandia liberális miniszterelnöke egyenesen „racionális” döntésről beszélt.

A segítségül hívott tudomány racionális forgatókönyve „nyájimmunitásról” beszélt, és feltételezte, hogy a vírus akadálytalan terjedése elég gyors lesz ahhoz, hogy például a fentebb említett országok kétharmada a legrövidebb idő alatt túlessen a koronavírus-fertőzésen; és így nyíljon későbbi lehetőség majd a kockázatos csoportok fokozott védelmére, például az időközben kidolgozott terápiák által. Hogy ez mennyire nem volt hiteles és szakmailag korrekt prognózis, jól mutatja, hogy ezen nyitott országok két hónap után is csak mintegy 5 százalékos átfertőzöttséget mutatnak, és a racionalitás nem várt módon tette semmissé a liberális elképzelést. A gazdaság leállásán túl, rekordszámú halálesettel és egészségügyi rendszereik szélsőséges túlterhelésével kell egyszerre a „nyitott” országoknak megküzdeniük.

Ezért a globális járvány első két hónapja egyértelműen visszaigazolja a száz évvel ezelőtti, keserves áron megszerzett tudást: egyértelmű, hogy a vírust meg kell állítani, terjedését ahogy csak lehet, meg kell gátolni.

A vírus nem folyóvíz, hogy szabályozhassuk vagy terelhessük. A járvány pedig nem árvíz, amely hamarabb levonul, ha akadálytalanul haladhat.

Mint ahogy az is egyértelművé vált, hogy a gazdaság, mint társadalmi alrendszer, minden érzékenységével és sérülékenységével együtt sem olyan valami, amit emberéletek árán kell, vagy lehet védeni: hiszen a svéd és holland liberális reagálás a járványra abban a felfogásban fogant, hogy az ember szolgálja a gazdaságát, és nem pedig a nyilvánvaló normalitás, vagyis, hogy a gazdaság, legyen bármily fejlett és összetett világrendszer, mégiscsak az embereket hivatott szolgálni.

Még szerencse, hogy Európa józanabbik fele, és államvezetései eleve eredendő feladatukat hajtották végre: az állam polgárait védték, és jóllehet ezen államok gazdaságai, cégei is védelemre szorultak, ez csakis az emberéletek védelmének biztosítása után kerülhetett napirendre. Érdekes következmény, hogy a gazdaságot is kevésbé károsította az emberközpontú védekezés, mint a nyitott, gazdaságközpontú, éppen ezért gyilkos liberális hozzáállás.

Joó György – elemi.hu


Forrás:betyarsereg.hu
Tovább a cikkre »