Osztie Zoltán: Már nem a kereszténységet kell megóvnunk, hanem az emberséget és ezáltal az emberiséget. Már nem a kereszténység elpusztítása a tét, emberellenes bűntettek zajlanak. Így képviselni az embert, az Istent, az élet szentségét ez a mi küldetésünk.
Osztie Zoltán, a Budapest-Belvárosi Nagyboldogasszony főplébánia plébánosa: Már nem a kereszténységet kell megóvnunk, hanem az emberséget és ezáltal az emberiséget.
— Közeledik advent első vasárnapja. A világjárvány újabb hulláma rányomja a bélyegét a várakozás időszakára. Milyen üzenetet hordoz, hogy tavasz után ismét bezárkózásra kényszerít bennünket egy láthatatlan vírus?
— Kétségkívül súlyos megpróbáltatást jelent a legtöbb embertársunk számára. Kényszert és bizonytalanságot élnek meg általa, a bezártság tudata pedig frusztrál sokakat. A legnehezebb talán a fiataloknak, akik nem tudnak ilyen körülmények között tanulni, felkészülni a vizsgáikra, még nagyobb a mozgás és a közösség iránti igényük. Kiderül először is a gondviselésbe vetett hitünk ereje, valódi tartalma. Másodszor a különleges helyzet leleményességet, kreativitást követel meg mindenkitől. Meg kell találni a sok rossz lehetőség között mégis az élhetőt. Aztán fegyelmezettséget és lemondást követel. Most mindenki szembesülhet vele, hogyan áll ezekkel a nélkülözhetetlen magatartásformákkal, melyeket a fogyasztói mentalitás nem ismer, vagy elutasít. Végül a liberális, individualista önkénynek itt nincs többé helye. Összetartozunk, nem csinálhat senkisem úgy, ahogy neki tetszik. Felelősséget kell vállalnunk másokért, most ennek különös ideje van itt.
Karácsony éjféli szentmise nélkül?
— Húsvét után a karácsonyi ünnepkör is másként zajlik majd a korlátozások miatt. Belegondolt már abba, milyen lehet egy éjféli szentmise úgy, hogy előfordulhat, hogy a kijárási tilalom még érvényben lesz?
— Bele se gondolok abba, hogy mi lesz, ha kijárási tilalom miatt nem tarthatunk éjféli szentmisét, vagy egyáltalán sérül az ünnep szépsége, gazdagsága, szokásai megünneplésének lehetősége.
— Milyen volt a visszhangja, hogy tavasztól eltérően, most nem zárnak be a templomok?
— Örömmel és megnyugvással fogadták a hívek, sőt a nemhívek is, hogy ezúttal nyitva vannak a templomok és az imádságainkat, a liturgiát egyelőre személyes jelenléttel, közösségileg végezzük. Ugyanakkor tapasztaljuk az óvatosságot, vannak, akik nem mernek jönni. A szentségimádásra látványosan kevesebben járnak. A tavaszi zárás viszont kétségekkel töltötte el testvéreket, számosan egyenesen helytelenítették a lépést.
— Hogyan tudják megoldani azoknak a híveknek a lelki gondozását, akik megfertőződtek?
— A megfertőzöttekkel telefonon, interneten keresztül tartjuk a kapcsolatot, a fertőző időszakuk letelte után viszont már meglátogatjuk őket, természetesen az óvintézkedések betartásával.
— Éjjel-nappali boltok, mosodák, éttermek régóta rendelkezésre állnak. Miért kellett egészen 2018-ig várni arra, hogy legyen Budapesten legalább egy olyan templom, amely 0-24 órában nyitva áll?
— Triviális oka van, a templomot őrizni kell és annak komoly költségei vannak. A belvárosi Nagyboldogasszony-főplébánia-templomnál a nyugdíjas hívekkel nem tudjuk megoldani a folyamatos biztosítást, ezért őrző-védő cégekkel kell szerződnünk, ami éves szinten 12 millió forintos kiadást jelent. Melyik az a templom, ami a fenntartásán túl képes erre a célra forrást teremteni? Sokszor ennyire egyszerű dolgok vannak a háttérben, hogy nincsenek nyitva folyamatosan a templomok. Igény volna rá, a mi példánk igazolta ezt.
— 2018. január 1-től folyamatos szentségimádást valósítottak meg.
— A koronavírus miatt megszakadt a 24 órás nyitva tartás. A szentségimádás lehetőségét továbbra is biztosítjuk 10 órától fél ötig. A templomok várják a híveket, ezt kell hangsúlyozni ebben az időszakban.
Megtapasztalni a varázslatot
— A világjárvány miatt a hívek keresik fel inkább a templomot, pedig jelentős turisztikai fejlesztéseket hajtottak végre az elmúlt években. Hogyan lehet egyensúlyt találni a hívek és a turisták szolgálata között?
— Értek korábban olyan vádak bennünket – és ez még ma is elhangzik-, hogy nem az imádság az elsődleges számunkra, hanem a pénzkeresés. Ehhez képest az igazság az, hogy egész napos szentségimádás van a templomban, mindig biztosítjuk ehhez a csendet, a külön teret. Mutassanak egy másik ilyen templomot! Nagyszerű turisztikai szakember segíti megtalálni az egyensúlyt a feladataink között. Célunk, hogy eljussunk oda, hogy egyetlen külföldi se utazzon el úgy Budapestről, hogy ne nézte volna meg a belvárosi templomot.
— Miért tartja fontosnak, hogy a Szent István-bazilika, a Mátyás-templom mellett még egy templomot felkeressenek a fővárosba érkező turisták? Milyen élménnyel gyarapodik, aki ide betér?
— Két évezred kőbe vésett történelmét fedezhetik fel a város szívében. Aki művészettörténeti érdekességekre vágyik, az találkozhat a művészetek ünneplésével a csodálatosan felújított térben. A templomnak varázslatos a miliője.
— Ez igaz a bazilikára és a Mátyás templomra is.
— Azt tapasztaljuk, hogy a legkülönbözőbb okkal térnek be hozzánk az emberek: vannak, akik zarándokként érkeznek, mások csak úgy betoppannak az utcáról, míg akadnak, akik a nyugalmat keresik és találják meg itt. Bejönnek, leülnek egy rövid időre kiszakadnak a napi őrületes rohanásból, zajból és elcsendesednek. A lényeg, hogy valamennyien megtapasztalják a varázslatot. Olyanok is, akiknek nincsen kapcsolata a vallásunkkal, azokat is magával ragadja a szakrális tér, az abból áradó hangulat.
Katolikus B-közép
— Éjjel-nappal Krisztus – ezt üzenik a templom homlokzatán. Szokatlan módja az evangelizációnak.
— Fontos, hogy megjelenjünk, jelezzük, hogy az ország egyik legforgalmasabb pontján áll egy templom, amely nyitva áll. Percenként százával haladnak át az autók az Erzsébet-hídon, ennél jobb reklámfelület nincs az országban, ezért helyeztük el az üzenetet.
— Működik?
— A senior közösségben nemrég feltette valaki azt a kérdést, hogy miért van annyi fiatal a Hit Gyülekezetében, míg a katolikus közösségben kevesen vannak. Meglepett, hogy milyen kisebbrendűségi érzést vált ki az, hogy megtöltenek egy stadiont fiatalokkal. Sok lenne? Szerintem, nem. A katolikus iskolákból évente lényegesen több fiatal ballag el tanulmányai lezárása után. Hány cserkészközösség, regnum, lelkiségi mozgalom és plébánia fogja össze a fiatalokat országszerte? Nincs az országban szerintem más olyan szervezet, amely annyi fiatal tudna hétről-hétre megmozgatni, mint a Katolikus Egyház. Még mindig képes erre, pedig irtózatos mértékű az a leépülés, amit végigszenvedünk. Köszönjük szépen, még mindig jól vagyunk. Ha a történelmi egyházak iskoláit nézzük, akkor ebben az összevetésben is jól állunk. Felnő egy újabb, keresztény értelmiségi generáció. Ennek nyilván egy része elhagyja a közösséget, de marad egy kemény mag, ami helytáll.
— Sokat tesz azért, hogy kineveljék a Katolikus Egyház B-közepét, hogy maradjunk a kemény mag kapcsán a focis metaforáknál.
— Elindítottunk Piliscsabán a bentlakásos Aquinói Szent Tamás Akadémiát. Vállaltan ez egy elitképzés. Segíteni akarjuk a következő keresztény értelmiségi generáció felnövekedését, hiszen ők lesznek a jövőnk zálogai.
— Mit gondol mi lesz számukra a legnagyobb kihívás?
— Nemrég hallottam médiaszakemberektől, hogy 1,7 másodperc amíg egy fiatal figyelmét lekötik az okostelefonon átpörgetett tartalmak. Ez az információdömping, a hangi- és vizuális ingereknek ekkora áradata idővel tönkreteszi az új generációt, de ezt egyre többen felismerik. A fiatalokban ez megszüli az ellenállást az elembertelenítő, elidegenítő, elszemélytelenedett társadalmi környezettel szemben. Ahol hiteles válaszokat kapnak, ahol meghívást kapnak egy valami többletre, az vonzó számukra. A fiatalok jók. Az előző nemzedék hibázott velük szemben.
— Miben hibáztak?
Nemzedékről-nemzedékre a hagyományok átadásában történt súlyos mulasztás. Ebből a szempontból drámai a helyzet és nagyon nehéz helyzetbe hoztuk a fiatalokat. Nem őket kell korholnunk, a felelősségünk a mienk, a mi nemzedékünké.
Bástyaként védjük az emberséget
— A 15 éves Boldog Carlo Acutis sírjához 41 ezer zarándok ment el 19 nap alatt. Egy srác, aki úgy élt, hogy cselekedeteivel, szavaival képes volt kortársait a hit, az Eucharisztia, Jézus felé fordítani.
— Egy szentnek a példája felkelti a figyelmüket, mert ez egyfajta meghívás. Hiteles a fiatalság számára. Óriási ajándéknak látom azt is, hogy plusz egy felkészülési évet kaptunk az Eucharisztikus Kongresszusig. A híveken és önmagamon is azt tapasztalom, hogy ez az esemény, az Eucharisztiára irányította a figyelmünket. Arra az imamódra, ami nem volt ennyire evidens a mi vallásos életünkben. Azt hittük, hogy majd az időseket újból megszólíthatjuk a lelki felkészüléssel, a szentségimádással. Kiderült, hogy tévedtünk.
— Miben?
— Abban. hogy nemcsak az idősek, hanem a fiatalok is jönnek. Sajátjuknak érzik ezt az imamódot. Ez óriási dolog, mert Krisztusra irányítja a figyelmet. 1938-ban és most is igaz, hogy a kongresszus lehetőséget arra, hogy megmutassuk magunkat a világnak. Olyan környezetben, ahol a világjárványt okozó vírusnál van egy sokkal pusztítóbb jelenség: ez pedig a liberális ideológia, ami szeretné elpusztítani a magyar nemzetet. Bástyaként védjük az emberséget.
— Az emberséget?
— Már nem a kereszténységet kell megóvnunk, hanem ismétlem az emberséget és ezáltal az emberiséget. Már nem a kereszténység elpusztítása a tét, emberellenes bűntettek zajlanak. Így képviselni az embert, az Istent, az élet szentségét ez a mi küldetésünk. A NEK lehetőséget ad ennek megmutatására, hogy a magyar nemzet és a magyar ember képes erre.
— A katolikus közösség, az Egyház rátalált azokra a témákra, arra a hangvételre, azokra a válaszokra, amellyel hitelesen és észrevehető módon jelen tud lenni ebben a hatalmas médiazajban, amely körülvesz valamennyiünket?
— A Katolikus Egyház megtalálta a helyét és foglalkozik az embereket érintő témákkal: például a migrációval, ökológiai, bioetikai kérdésekkel. Olyan problémákra reagál, amelyek alapvetően érintik az életünket: a forrástól az üdvösségig. A fiatalok érdeklődnek a témák iránt: a Katolikus Egyháznak megvannak a válaszai ezekre a kérdésekre csak hitelesen, jól felkészülten kell/kellene ezt képviselni. Nem állunk ugyanakkor készen arra, hogy ezeket a meglévő válaszainkat meg tudjuk fogalmazni. Évről-évről vetődnek fel olyan kérdések, ahogy a tudományok fejlődnek, amelyre korábban nem is gondolhattunk. Megtalálni a jó választ nem mindig könnyű és valljuk be, hogy vannak olyan kérdések, ahol még keresi kell azt. Elsősorban a teológusok feladata mindez. Viszont mindig van jó válasz.
A NEK lehetőség, hogy a lényegre figyeljünk: Jézusra
— Nagy lehetőségként említette a katolikus világtalálkozó elhalasztásával nyert egy évet. Hogyan készülnek az Eucharisztikus Kongresszusra?
— Nemrég, háromnapos programsorozattal, éjszakai szentségimádással fogadtuk a kongresszus jelképét, a Missziós keresztet a templomunkban. Decemberben elkezdjük a kilencedet, amellyel az Eucharisztikus Világkongresszusra készülünk. Kilenc hónapon át, minden hónapban lesz triduum. Mindig más lelki vezetőt hívunk, elsőként Veszprémből Schall Tamást, a Cholnoky lakótelepi templom plébánosát. Egyházzenei sorozatunk mellett, a Mária Rádióban elindítottam egy adássorozatot, ahol Hegedűs András, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Egyháztörténeti Bizottságának társelnöke által szerkesztett, az 1938-as szóló kongresszusról szóló kötet anyagát dolgozzuk fel. Lebilincselt, el vagyok ragadtatva attól, amit elődeink műveltek a kongresszusi felkészülés során. Szégyellem magam, hogy hol vagyunk mi ehhez képest: lelki előkészületben. Az elődeink és maga az esemény is kötelez bennünket.
— Hol tartanak a lelki előkészületben?
— A készületnek olyan elemei vannak a közösségünkben, hogy a hívek megtanulták és énekeljük minden egyes szentmisén azt az ordináriumot, amely az 1938-as kongresszuson is elhangzott. Minden szentmisén felcsendül az 1938-as kongresszus himnusza, elmondjuk a kongresszusi imádságot. Van két világkongresszusi zászlónk, az egyik 1938-as, a másik 2020-as, ezek kerülnek be a szentélybe két oldalra. A zászló jel, ami felhívja a figyelmet arra, hogy mire készülünk és megmutatja az összefüggést 1938 és 2021 között.
— Mi az, ami leginkább lenyűgözte az 1938-as előkészületekben?
— A lelki felkészítés. Sokszor hangzik el az 1938-as kongresszussal kapcsolatban, hogy csak a külsőség számított és a Horthy-éra megalomániája jelent meg. Ehhez képest, ha megnézzük a statisztikát láthatjuk ennek az állításnak a cáfolatát: hány lelkigyakorlat, triduum volt, a missziók, amelyek valamennyi korosztálynak és társadalmi rétegnek szóltak: a gyári munkástól, a falvak lakóin át, a gyárigazgatókig, bankárokig. A papság hihetetlen gazdag spirituális felkészítést végzett el. Az a finomság, amivel megszervezték a kongresszust lenyűgöz. Amikor Pacelli bíboros megérkezett Budapestre és ünnepélyesen fogadták, a protokoll köszöntések mellett egy ötéves kisfiú, két kislány és egy százéves kecskeméti parasztember is fogadta. Olyanokra is gondoltak, hogy élelmiszerminőség-ellenőrzést tartsanak, hogy a kereskedők ne verjék fel az áraikat és ne rontsák az élelmiszer minőségét a zarándokok nagy száma miatt. A városrendezés gondossága, a Hősök terének mai kialakítása is az 1938-as világeseményhez kötődik. Összességében méltó volt előkészületeiben, lebonyolításában, utóéletében a kongresszus ahhoz, akit ünnepeltünk és ünneplünk: Jézushoz. Annyi minden rárakódott azóta az egyházi életre, az Egyház megítélésére és arra előítélet rendszerre, amelyekkel körbevesznek bennünket, amely sokakból gyűlöletet vált ki irántunk. Az Eucharisztikus Kongresszus azért fontos a 21. században is, mert lehetőséget ad arra, hogy a lényegre koncentráljunk: Jézusra.
— Mennyiben járult hozzá ez az esemény ahhoz, hogy hitében, létében megmaradhasson ez a nemzet azután is, ami 1938 után várt rá: világháború, diktatúrák?
— Kétségtelen, hogy óriási szerepe volt benne. Hegedűs András hittel, meggyőződéssel fogalmazta meg, hogy a Jóisten a gondviseléssel, azért is tette lehetővé ennek a kongresszusnak a megszervezését, hogy azután a történelemben következő rettenetes fejezeteket át- és túl tudjuk élni. A kongresszus utóélete nemcsak a városkép formálásában érhető tetten, hanem abban is, hogy amikor azokkal a ma már idős emberekkel beszélgetünk, akik 6-7 éves korukban vettek részt a kongresszuson, az életük egyik leginkább legmeghatározóbb élményeként beszélnek az eseményről.
Forrás:gondola.hu
Tovább a cikkre »
