1998-ban egy fiatal, energikus és a rendszerváltást követő évek erkölcsi mocsokjától kevéssé szennyezett csapat nyerte meg a választást Magyarországon.
Mi kellett akkor a sikerhez?
Hit, jövőkép, őszinteség és kellő szerénység, ha úgy tetszik: alázat.
Vagy csak annak kell látszani – jegyezhetjük meg cinikusan. 16 évvel ezelőtt végrehajtották a sokak által lehetetlennek tartott feladatot Kádár országában megverték a mindent lehetséges eszközt bevető posztkádári garnitúrát.
Hogy miért?
Mert az akkori kormányerők mérhetetlen arroganciával, hatalmi gőggel, de mindenek előtt bicskanyitogatóan lekezelő stílussal oktatták ki ellenfelüket és egyben igen széles szavazói rétegeket arról, ki itt a „szakértő” és ki nem, ki tud egy országot irányítani és ki nem, ki a komolyan vehető, és ki nem. És végül: egyszerűen elhitték, hogy őket nem lehet megverni.
Ismerős a szituáció?
16 évvel később, egy ködös vasárnap ugyanis az öregecskedő kormánypárt ugyanígy járt. Bár csak egy várost vesztett el, jól látszik, sokkal, de sokkal többet: a legyőzhetetlenség mítoszát bukta el.
Az ózdi eredmény ugyanis azért következett be, mert azt hitte, helyben is (a cigány nemzetiségű szavazók immáron nyílt és minden visszafogottságot nélkülöző utaztatása, lefizetése), országosan is bármit megtehet.
Akármilyen furcsán is hangzik, a Lendvay utcában elhitték a saját propagandájukat: „három választást nyertünk meg idén, az ország mögöttünk áll” mondata mögött ugyanis azt gondolhatták: belefér az állandó kül- és belpolitikai konfrontáció, a korrupció megtűrése, a társadalom ingerküszöbének állandósult kitolása, de legfőképp, az észrevétlenül eluralkodó arrogancia. Egy hónap is elég volt arra, hogy rájöjjünk, rájöjjenek, ez bizony nagyon nincs így.
Hogy mekkora zavar van az erőben, jól mutatja, a parlamentben hétfőn Répássy Róbert egész egyszerűen lerasszistázta fél Ózdot. Ez bizony remek ötlet volt, mivel a politikában viszonylag ritkán jön be a szavazók sértegetése, másrészről – ha Répássynak jobb lenne egy picit a memóriája, emlékezne rá – egy bizonyos Szabad Demokraták Szövetségének egyszer ez a húzás (és még sok egyéb) már annyira bejött, hogy fel is oszlottak pár évre rá.
Ózd egy dolgot bebizonyított: kellő alázattal, szerénységgel, töménytelen mennyiségű munkával, és az ideológia enyhe háttérbe szorításával igen is lehet választást nyerni, igen is lehet kétharmaddal győzni a Fidesz ellenében.
Az 1998-as Fidesz elhitte, hogy győzhet. A 2014-es nem hitte, hogy veszíthet.
Bazsó Bálint
Forrás:jobbegyenes.blog.hu
Tovább a cikkre »
