Román Enikő-Mária Regina nővér, az Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővérei közösség tagja 36 éve él megszentelt életet. Erről vallott a Vasárnap című erdélyi katolikus hetilapban.
A legnagyobb ajándék, amit Istentől kaptam, az a szerzetesi hivatásom. Többen is megkérdezték tőlem az évek folyamán, hogy miért lettem szerzetesnővér, mi indított engem arra, hogy lemondjak a házasságról és Istennek ajándékozzam magam.
A szerzetesi hivatás mint meghívás Istentől jött számomra, ami kezdetben engem is meglepett, mivel más terveim voltak tizenhét évesen. Kezdetben ellenálltam, és arra gondoltam, hogy ezt belül nem jól hallom, nem jól értem, de Isten olyan erőteljesen adta tudtul szeretetét irántam és akaratát, hogy amikor igent mondtam, betöltött a béke és egy mély nyugalom. Azt éreztem, hogy szerelmes lettem Istenbe, a szívem lángolt, és az akaratom mindenre képes lett érte.
A kérdésekre a válasz a részemről ez volt:
Már gyerekkoromban sokat jelentett nekem a Szűzanya személye, nagyon szeretem őt. Ezt igazából nagymamámnak köszönhetem, aki miután megszülettem, felajánlott a Szűzanyának. Életem folyamán megtapasztaltam azt, hogy a Szent Szűz igazi édesanya, mellettem állt örömben, de a megpróbáltatás napjaiban is. Sokszor így szólítom most is: „Mama” − és ez nagyon természetes számomra, mivel vezet, segít a mindennapokban és betakar palástjával.
Igen, 36 év szerzetesi élet után is úgy érzem, hogy jól döntöttem, mivel boldog vagyok hivatásomban. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nincsenek vagy nem voltak az életemben küzdelmek és nehézségek, viharok és fájdalmak, magány és betegségek. Mindezekkel együtt azt gondolom, hogy
Miért fontos számunkra, hogy a jó úton járjunk? Nekünk, szerzeteseknek is meg kell állni időnként, és mérleget kell készíteni arról, hogy az életünk mennyire Istennek átadott élet, menyire tart bennünket fogva az önzésünk, és milyen mértékben tudunk kilépni önmagunkból mások javára. Időnként észre sem vesszük, hogy nem Isten van az első helyen az életünkben, hanem a munkánk, a kapcsolataink, a ragaszkodások…
Jó időnként megkérdezni magunktól: miért és kiért élek? Ez a kérdés felráz bennünket és a valóságba helyez, választ vár tőlünk. Te is, aki olvasod ezeket a sorokat, felteheted magadnak is ezeket a kérdéseket: Kiért és miért élek? Milyen helyet foglal el Isten az életemben?
A szerzetesi élet Istennek átadott élet, ahol az imádság, a másokért való közbenjárás, az áldozathozatal, a böjt hozzátartozik a mindennapokhoz. Igazából ez a legfontosabb feladatunk: Isten irgalmát és megbocsátását kérni minden ember számára.
Ma azt tapasztaljuk, hogy kevesen fogadják el Istentől a meghívást arra, hogy papok vagy szerzetesek legyenek, mert félnek az elköteleződéstől. Igen, szerzetesként vagy papként elköteleződni ma kihívást jelent, de nem lehetetlen feladat, mert aki Istenre, a sziklára építi az életét, az a viharban is erős marad, mert a gyökerei Istenből táplálkoznak.
Legyünk bátrak és változtassunk azon, amin tudunk változtatni, mert Isten szeretetét megtapasztalva képesek leszünk másokat is Istenhez vezetni, és ez mindannyiunk küldetése.
Az írás eredetileg a Vasárnap idei 11. lapszámának Forrás rovatában jelent meg.
Forrás: Romkat.ro
Fotó: Suciu Dorottya
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
