Alig három hónap múlva kezdődik a labdarúgó Európa-bajnokság. Bár a Covid átszabta a menetrendet, így egy év késéssel rendezik meg a tornát, a lényeg, hogy a magyar csapat ismét ott lesz a megmérettetésen. Cikksorozatunkban felidézzük az eddigi tornák eseményeit, győzteseit, válogatottunk szereplését.
Bármennyire is furcsának tűnik, de az EB a legfiatalabb nagy torna a labdarúgásban. Az első hivatalos Európa-bajnokság, majd az 1960-ban Franciaországban megrendezett négyes döntő, még Európai Nemzetek Kupája néven futott. Olimpiákon már 1908-tól, a Copa Americán 1910-től, világbajnokságokon 1930-tól hirdetnek győzteseket. A BL elődjeként elhíresült Bajnokcsapatok Európa Kupája 1956-ban indult útjára, az Európa Liga elődje, a Vásárvárosok Kupája (majd UEFA Kupa) 1958-tól létezik.
Az igaz ugyanakkor, hogy már 1960 előtt is tartottak különböző regionális viadalokat Európában, ilyen volt például a Balti Kupa, Balkán-kupa, az Északi bajnokság és a Gerö-kupa.
Ezek közül a Gerö-kupa, amit Svehla-kupának is neveztek, és az Európa-kupa névre is hallgatott, volt a legnívósabb. Ezt a sorozatot az osztrák labdarúgás egyik elindítója, Hugo Meisl találta ki. Az apropót Henry Delaunay ötlete adta, aki 1927-ben kezdeményezte egy Európa-bajnokság elindítását. Hiába volt azonban a francia úriember a FIFA alelnöke, társai a Nemzetközi Labdarúgó-szövetségben nem álltak az ötlete mellé. Hugó Meisl viszont a tettek mezejére lépett, és négy másik ország szövetségével együtt életre hívta az Európa Kupát.
Eredetileg öt válogatott részvételével indult: Ausztria, Csehszlovákia, Magyarország, Olaszország és Svájc válogatottjai szerepeltek, majd az utolsó kiírásban Jugoszlávia is csatlakozott.
A kupát hat alkalommal rendezték meg, a negyedik széria az Anschluss miatt félbeszakadt. A bajnokság győztesének járó trófeát Antonín Švehla későbbi csehszlovák miniszterelnök adományozta, amit róla neveztek el Švehla-kupának, majd az utolsó, hatodik kiírás előtt átnevezték Dr. Gerö-kupának. A kupát ligarendszerben játszották, a csapatok egymás ellen otthon és idegenben küzdöttek. Egy-egy torna általában több mint két éven át tartott.
A magyar csapat az 1948 és 1953 között tartó sorozatot nyerte meg, a torna gólkirályát sokan kitalálnák, igen Puskás Ferenc volt az.
Ha már a mesterlövészeknél tartunk, az öt befejezett Európa-kupán három alkalommal volt magyar gólkirály, egyszer pedig társbérletben foglalta el ezt a helyet magyar játékos. A már említett Puskáson kívül Tichy Lajos és Avar István, valamint holtversenyben Sárosi György végzett az első helyen. Éremtermésünket az Európa-kupán még egy ezüst, és két bronz tette teljessé. Ha már a gólkirályok, említsük meg, hogy Puskás mögött a második helyen Deák Bamba Ferenc végzett hét góllal. A valaha élt egyik legnagyobb magyar gólvágó, az 1945-46 bajnokságban 66 góllal lett gólkirály. Korosztályos találatait is beszámítva több mint 2000 gólt lőtt pályafutása során.
Még Lőrincen neveztek el így, mert jó szokásom szerint a középkör táján, a felezővonalnál helyezkedtem el, látszólag úgy, mintha semmi dolgom nem lenne ott. Bambultam, de amikor jött a labda, mindig gyorsan és váratlanul mozdultam meg. Hiába, támadni és gólt lőni, ez a legszebb a futballban! Még ilyen bambásan is…“
– vallott arról, honnét kapta a Bamba nevet. Összesen 20 alkalommal szerepelt a nemzeti tizenegyben, és 29 gólt lőtt. 1949-ben vele lett bajnok a Fradi, az 50 éves fennállását ünneplő klub csatársora a következőképen nézett ki: Budai II, Kocsis, Deák, Mészáros, Czibor. A csapat 140 bajnoki góljából Deák Bamba 59-et rúgott.
Az Aranycsapat névsorában mégsem találkozunk vele, mivel Sebes Gusztáv szövetségi kapitány politikailag megbízhatatlannak ítélte, ezért kitette a csapatból.
1950-ben elhagyta a klubcsapatát is, a Fradiból az Újpestbe kellett igazolnia, egy bizonyos Szusza Ferenc mellé. És hogy miért írtuk, hogy kellett? Deák Siófokon mulatozás közben elkezdte énekelni a Ferencváros indulóját. Ez, a két ott tartózkodó ÁVH-s tisztnek nem tetszett, Bamba nem tűrte, hogy beleszóljanak a szórakozásába. Elhallgatott, majd némi kisfröccsöt öntött a tisztek arcába, s ezt még egy-két jól irányzott pofonnal is nyomatékosította. A Belügyminisztérium igyekezett eltussolni a botrányt, de gólvágónknak választania kellett: börtön vagy a Dózsa.
Térjünk vissza az Európa-kupához, amelynek 1927. szeptember 18-án, Prágában a Csehszlovákia-Ausztria összecsapással indult meg évtizedekig tartó története.
Egy héttel később Budapesten óriási érdeklődés mellett a magyar válogatott 5-3-ra legyőzte a sógorokat. 1931-ben, a sorozat utolsó meccsén az olaszokat fogadtuk Budapesten. Győzelem esetén a magyar válogatott megnyerte volna a tornát, de sajnos az olaszok 5-0-ra győztek az Üllői úton. Ez volt a Magyar Rádió első élőben közvetített mérkőzése.
Az ötödik Európa-kupa 1948-ban vette kezdetét, a nyitómeccset a magyar csapat játszotta a svájciak ellen. Hétszer is feltörtük a „svájci reteszt”, míg ők csak négyszer találtak a hálónkba. Majd következett egy ausztriai túra, és 3-2-es vereség a Praterben. Ezután hazai pályán vigasztalódhatunk egy Csehszlovákia elleni győzelemmel, 2-1 ide. A torna 1949-ben folytatódott, Prágában egy nem várt zakó következett, 5-2 oda, ekkor debütált a válogatott kispadján szövetségi kapitányként Sebes Gusztáv.
Egy hónappal később az osztrákok elleni hazai meccsen két újoncot avatott a válogatott: Budai Lászlót és Czibor Zoltánt, aki gólt is lőtt a meccsen. A sógorok lógó orral távoztak, mert 6-1-re nyert a magyar csapat.
Hátra volt még az olaszok, illetve a svájciak elleni meccs. A svájciakat idegenben is legyőzve (ekkor játszott együtt először az Aranycsapat néven emlegetett tizenegy, Palotást váltotta Hidegkuti az első félidőben), az olaszokkal egy döntetlen, egy győzelem volt a mérleg, ennek köszönhetően Magyarország 11 ponttal, 27-17-es gólkülönbséggel megnyerte az ötödik Európa-kupát.
Az olaszok elleni, Megyeri úti mérkőzés a Torino futballcsapatának szerencsétlensége után alig egy hónappal volt. A meccs végül 1-1 lett. A visszavágót 1953 májusában rendezték, ez volt az átépített római Stadio dei Centomila avatása, ma úgy ismeri a világ, hogy Stadio Olimpico. A 3-0-s győzelemmel elrontottuk az ünnepi hangulatot, Carlino Berett olasz szakvezető szerint:
A magyar csapat olyan erős együttes, amely ellen jelenleg nem érhető el jobb eredmény. Életemben még nem láttam ilyen jól játszó csapatot.”
A magyar válogatott megnyerte az Európa-kupát.
Az utolsó kiírása a tornának majdnem hat évig tartott, és az eddigi öt csapat kiegészült Jugoszláviával. A kupa új nevet is kapott: dr. Gerö-kupa. A szabadkai születésű, magyar gyökerű család Bécsbe költözött, Josef Gerö ott szerzett jogi diplomát. Az osztrák fociszövetség elnöke lett, majd halála előtt pár hónapig az UEFA alelnöke volt. 1954 decemberében meghalt, a tiszteletére nevezték el az 1955-ben elinduló hatodik sorozatot róla. Ebben a sorozatban rendezték meg a 100. magyar-osztrák meccset, több mint 100 ezer néző előtt a Népstadionban. Bár az osztrákok szerint e meccs odavágója, a bécsi derbi volt a 100-ik. A Népstadionban egyébként 6-1-es magyar siker született. A Gerö-kupát végül a második helyen zártuk a csehszlovákok mögött. Közben Sebes Gusztáv helyett Bukovi Márton lett a szövetségi kapitány. Az utolsó meccsünkön idegenben kellett volna győzni az első helyhez az olaszok ellen. Sajnos nem sikerült, 1-1 lett a vége, az olaszok kapuját Lorenzo Buffon, Gianluigi Buffon egy távoli rokona, védte.
Az Európa-kupák története ezzel véget ért, elindult az Európa-bajnokságok, pontosabban az első kettőt még Európai Nemzetek Kupájának hívták, története
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
