Február 1-jén Szocska A. Ábel nyíregyházi megyéspüspök diakónussá szentelte Magyar Richárd Zsoltot Nyírlugoson.
Az előírt evangéliumi szakasz Krisztus templomban való bemutatásáról és az agg Simeonnal való találkozásáról szólt – erre a titokra „rímelt” Magyar Richárd Zsolt ünnepnapi szentelése. Tizenegy paptestvér, két diakónus, papnövendéktársak, családtagok, rokonok és az egyházközség hívei kísérték el Richárdot életének e döntő állomásáig.
Szocska A. Ábel egy égő gyertyával a kezében – elővételezve a február 2-i ünnep, Gyertyaszentelő Boldogasszony központi szimbólumát – kezdte meg prédikációját, oldalán a szentelendővel. Idézte Simeon szavait: Krisztus az igazi világosság, az emberek megvilágítója.
A püspök a diakónusi szolgálat eszközeit – a gyertyát, a tömjénezőt, a szenet és a tömjént – hívta segítségül a tanításhoz. Bemutatta használatukat, rávilágítva: a szentelendő élete is így izzott fel a krisztusi láng hatására. A püspök gyermekkora óta ismeri Richárdot, aki szerény máriapócsi körülmények közül érkezett, de az oltár körüli szolgálatot mindig „tüzes” lelkülettel végezte.
„Az ő életével is az történt, ami ezzel a darab szénnel: a krisztusi tűz megérintette, teljesen átizzította. Innentől az a feladata, hogy Krisztus szolgálatában izzék az élete” – fogalmazott a főpásztor.
Kitért arra is, hogy a szolgálatnak vannak nehéz pillanatai, melyeket a szén meggyújtásakor felszálló fanyar füst jelképez, ám ez a kellemetlen szag eloszlik, mihelyst rákerül a tömjén – azaz az imádság, melynek úgy kell az Atyához szállnia, mint a jó illatú füstnek.
A megyéspüspök a széntartó edényt a feleséghez, Zsanetthez hasonlította: az ő feladata, hogy óvja és szükség esetén újult erőre lobbantsa ezt a szent tüzet a diakónus szívében. Azt kívánta, hogy Richárd szolgálata olyan maradandó nyomot hagyjon, mint a templom terét belengő tömjénillat, amely akkor is érezhető, amikor a parázs már elhamvadt.
A Szent Liturgia végén Szocska A. Ábel püspök megáldotta a gyertyákat, melyeket a hívek otthonaikba is magukkal vihettek.
A köszöntők során gyermekek szavaltak a főpásztornak; Ignácz András nyírlugosi parókus örömét fejezte ki, hogy már a második diakónusszentelés történt a településen. A város polgármestere, Hovánszki György egy tömjénezővel ajándékozta meg az újszenteltet, aki fejezte ki háláját a Jóistennek, családjának, főpásztorának és parókusának.
Magyar Richárd Zsolt az 50. zsoltár versét választotta jelmondatául: „Uram, nyisd meg ajkaimat, és szám a te dicséretedet fogja hirdetni!” (Zsolt 50,17) Ez a fohász személyes vallomás is: Richárd évekig küzdött beszédhibával, amely a rengeteg munka és kitartás eredményeként ma már nem is észlelhető.
Szöveg és fotó: P. Tóth Nóra
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye
Magyar Kurír
Forrás:magyarkurir.hu
Tovább a cikkre »
