A Kriegsmarine leginkább a csatahajóiról és a tengeralattjáróiról lett nevezetes. Ez abban a tekintetben korrekt, hogy alapvetően ezekkel az egységekkel akarták megnyerni a háborút. Viszont az előbbiekkel közel sem merül ki a német haditengerészetről szóló irodalom és a segédcirkálók révén találni róla olyan részt, ami nagyon sikeres volt.
A segédcirkáló hajókategória
A tengeri portyázó hadviselés jogilag rendezett volt a 20. század eleje óta. Ezeknek a törvényeknek a német segédcirkálók megfeleltek.
A németek az első világháborús tapasztalataik alapján olyan hajókat alakítottak át segédcirkálóknak, amik hasonlóak volt a tipikus korabeli kereskedelmi hajókra. Ez által nehéz volt beazonosítani azokat.
A segédcirkálókat tartós távollétre készítették fel. Ezért megnövelték azok üzemanyagkészletét, élelmiszer-tartalékát és legénység számára szabadidős programokat is kidolgoztak, például mozit is berendeztek a fedélzeten. A legénység számára rendelkezésre álltak hűtött italok is.
Az is problémát jelentett, hogy az elsüllyesztett hajók legénységét a fedélzetre kellett venni. Ezért helyt alakítottak ki 200 fogoly számára is.
Fegyverzet és felszerelés
A segédcirkálók fő fegyverzetét hajónkét 6 darab 15 cm-es löveg jelentette. Ezeket álcázva helyezték el, ami miatt egy oldalra csak 3-4 tudott tüzelni. Általában arra tanították a segédcirkálók legénységét, hogy a meglepetést kihasználva a harc kezdetén kell az ellenséget legyűrni, maximális tűzgyorsasággal tüzelve.
További jelentős tűzerőt biztosítottak a torpedók. Egy segédcirkálón általában 4 torpedóvető volt, oldalanként kettő. Ezeket vagy egy összecsapás kezdetén lőtték ki, vagy pedig egy szétlőtt ellenséges hajó kivégzésére.
A segédcirkálók nagy mennyiségű víziaknát is hordoztak. A Pinguin segédcirkáló és egy másik hajó 230 aknát telepített az ausztrál partoknál.
A segédcirkálók rendelkeztek vízirepülőgépekkel is. Ezeknek az volt a funkciója, hogy megakadályozzák a meglepetéseket. Ezen célból a kapitányok használták is azokat.
Kommunikáció és logisztika
A segédcirkálók számára az egyik fő problémát az utánpótlás jelentett. A hajóknak általában 3-4 hónapra elegendő készleteik voltak, ami gyorsan csökkenhetett hogyha foglyok voltak a fedélzeten. Ezért időközönként találkozniuk kellett utánpótlást szállító hajókkal.
Ehhez a német haditengerészet még a háború előtt felállított egy titkos ellátóhajókból álló hálózatot. Ezek a hajók általában semleges országok kikötőiben húzták meg magukat, és rejtjelezett üzenetekkel kommunikáltak a flottaparancsoksággal.
A Kriegsmarine annak érdekében, hogy a segédcirkálók üzenetei biztonságosak maradjanak, a Kurzsignale titkosítási eljárást használta.
A segédcirkálók, azon kívül, hogy végezték a saját portyáikat, segítettek a tengeralattjáróknak is, azáltal, hogy torpedókat és aknákat adtak át nekik.
Eredmények
Költséghatékonyságot tekintve a Kriegsmarine valószínűleg magasan leghatékonyabb műveletét a segédcirkálók bevetése jelentette. Egy segédcirkáló felszerelésének költsége nagyjából egy százalékába került egy csatahajó megépítésének a költségébe, és a minimális befektetés ellenére több hajót (nagyjából 130-at) süllyesztettek el és zsákmányoltak, mint a német csatahajók és nehézcirkálók együttvéve. Ez sokszoros hatékonyságbéli különbséget jelent.
A német segédcirkálók közül az 1940-41-es időszakban három is több mint 100 ezer tonnányi hajóteret süllyesztett el és zsákmányolt, egyenként. A nehézcirkálók közül csak egynek volt ezzel összemérhető eredménye.
A segédcirkálók nemcsak költséghatékonyak voltak, hanem az ellenük való védekezés óriási erőforrásokat kötött le a britek oldalán. A háború középső szakaszában, amikor a briteknek már volt fogalmuk a veszélyről, a brit flotta cirkálóinak a fele az Atlanti- és az Indiai-óceánon a segédcirkálók után kutatott. Ez az jelenti, hogy aránytalanul nagy erőforrásokat kötöttek le a túloldalon.
Továbbá a britek részéről lekötött óriási erőforrások ellenére a német segédcirkálók felkutatása nem volt könnyű dolog: a német segédcirkálók támadásai a meglepetés ereje miatt gyakran titokban maradtak. Emellett, még hogyha egy megtámadott kereskedelmi hajónak sikerült is rádión vészjeleket leadnia, a rádiók korlátozott hatótávolsága miatt a jelet gyakran nem vette senki.
Emellett amikor a briteknek sikerült beazonosítani egy segédcirkálót és utolérni, azok nagyon veszélyesnek bizonyultak. Az 1940-41-es időszakban a brit flotta hatszor csapott össze segédcirkálókkal, és mindössze két tiszta győzelmet aratott.
A dologhoz az is hozzátartozik, hogy a britek 43-ra megtanulták kezelni a problémát, ami csökkentette a német sikereket. 44-ben már nem volt német segédcirkáló bevetés alatt.
(Olvasónktól)
Források:
Robert Forcyk: German Commerce Raider vs British Cruiser
https://www.navyhistory.org.au/wp-content/uploads/Monograph-168.pdf
https://www.masodikvh.hu/haditechnika/haditengereszet/hajok/nemet-hajok/636-tengeri-kameleonok-nemet-segedcirkalok-a-ii-vilaghaboruban
https://military-historian.squarespace.com/blog/2018/4/5/hilfskreuzer
Forrás:kuruc.info
Tovább a cikkre »
