Új jelenségre lettem figyelmes az interneten, először nem is hittem a szememnek. Egy gyógyító eljárás terjed. Abból áll, hogy a betegnek számsorokat kell ismételgetnie. Ha például fáj a lábad, arra ott van az – mondjuk –, hogy 2853608, és ezt ismételgesd gyógyításképpen. Ahány betegség, annyi számsor. Fejfájásra is van, porckorongsérvre is, rövidlátásra is, bőrkiütésekre is, mindenre. Ez akkora baromság, hogy meghaladja a hülyeség minden korábbi rekordját, pedig elég magasan van a mérce. Mégis terjed, méghozzá rohamosan. Közegellenállás nélkül! Lesújtó képet festve a Nép általános szellemi színvonaláról. Nem illik ilyet mondani, de mégis mondom.
A városunkban polgármesterváltás történt. Ennek kapcsán elterjedt a lakosság széles rétegei körében, hogy az előző városvezetés kazánban égeti a titkos iratokat. Eleinte még leálltam vitatkozni ezekkel a barmokkal, és visszakérdeztem, hogy ugyan miféle iratokat. Ó, hát azt ők nem tudják, mert titkosak. Tovább ellenkeztem: tetszenek-e tudni, hogy ma már minden számítógépeken történik, nincsenek papír-iratok, amit égetni lehetne? „Ó, a rohadékok!” – hangzott mindig az intelligens válasz. Olyanoktól, akik szavazati joggal rendelkeznek ám.
Szintén az interneten hetente háromszor fedezik fel a rák gyógyszerét. Sőt szinte már alig van nap, hogy elő ne jöjjön valaki egy újabbal. És sorra mindet becumizzák!
Mennyire lehet felnőttként kezelni az ilyen szellemi színvonalú lakosságot? Márpedig ahol lószar van, ott veréb is van. Az annyit szidott politikusoknak ehhez kell idomulniuk, ezzel kell kalkulálniuk. Aztán persze szíves-örömest megteszik, mert megéri nekik.
Mindez a legutóbbi Közfelháborodás Napja tüntetés kapcsán gyűlt össze bennem. Honnan tudtak összeszedni ennyi féleszűt? Nos, nem is lehet olyan nehéz. Van nyersanyag bőven. Vitatja valaki?
Vitatkozni reménytelen velük. Annyi tölti ki a fejükben lévő üreget, hogy Demokrácia, Ejrópa, magasságos Nyugat. De ezek is összefüggések nélkül, csak amúgy nyomógomb-szerűen. Pavlov professzor csillogó szemmel bólogat: „Na ugye!”
Meg az ökölbe szorult talpú, behumott szemű, fröcsögő nyálú gyűlölködés – amire ezek szerint a Homo Sapiensnek alapvető igénye van, és amit félreértésből vagy rosszul értelmezett tapintatból nem rajzoltak bele a Maslow-piramisba. Lehervasztó.
Közben a gondosan és ravaszul kiképzett ügynökök hátulról vezényelték a masszát, hórukkoltak, hogy a birkákat hullámmozgással nekinyomják a rendőrsorfalnak, arra használva őket, amire valók, egyszerűen fizikai anyagnak.
És még másra is szívesen használták volna ezt a masszát. Fokozatosan világossá vált, bár előre is sejteni lehetett, hogy a stratégiai cél a saját tüntetőik megveretése. Egy vak lóért nem adták volna, ha elcsattan néhány rendőrpofon, netán kardlapozást vagy gumibotozást hoz nekik a Mikulás. Lett volna giga-ajvé! Fúú! A diktatúra brutalitása, tomboló fasizmus, terror, Balkán emlegetése, szaftos fotók, nyugati sajtó, Hillary Clinton, minden.
De még egy nyamvadt kis könnygáz sem jött össze. Kárba veszett az energia. Pedig még Ádernek is utánaküldtek egy ügynököt Prágába, hogy ugyan dobja már meg tojással.
Egyhamar, belátható időn belül még egy ilyen hepajt nem tudnak megszervezni. Persze nem adják fel. Más eszközök után néznek. Van bőven lehetőség és módszer. Ultima ratioként pedig az, hogy bedöntik a forintot. Simán megtehetik. Pár telefon a megfelelő embereknek a tőzsdéken, hogy „buy!” vagy „sell!”, és kész. Ne legyen igazam.
Itt tartunk most. Nem utolsósorban az elburjánzott borzalmas butaság miatt.
Végezetül szerényen, halk hangon hadd kérdezzem meg: létezik még nemzeti radikalizmus? Van még ilyen szereplő? Mit csinál?
Forrás:radicalpuzzle.blogspot.com
Tovább a cikkre »
