Az egészségügyi vészhelyzet kihirdetése, az egyre toluló baljós hírek sokaknak most mutatta meg, mi is az a Globális Falu. Tudatosíthattuk, mekkora eredményeket ért el ez a gazdaságszervezési modell, de azt is látjuk, miként kap léket a globális rendszer, mennyire sérülékeny, ha egy kis, élőlénynek sem mondható lipidburkos RNS-szekvencia is összeomlaszthatja.
Januárban még, elszörnyedve bár, de távoli jelenségként éltük meg a koronavírus tombolását, amihez úgy gondoltuk, kevés közünk van.
Joggal, hiszen mindez tőlünk tízezer kilométerre történt, és még mindig az a középkorra jellemző érzet él bennünk, hogy az legalább 200 napnyi gyaloglásra van tőlünk. A sebesség, ahogy a vírus eljutott Európába, mindenkit rádöbbentett arra, hogy a világ összeszűkült, szinte minden karnyújtásnyi távolságba került.
Első lépésben azt tapasztalhattuk, hogy Kína köhögése, amely egyben a világ gyártóközpontja, bizony a világ más részeinek gazdaságaiban is megfázást okozott. Nem készültek el bizonyos alkatrészek, nem érkeztek meg időben más országok gyártósoraira, így a végső termék sem tudott elkészülni. Az esetszám és a fertőzést jelentő országok szaporodása miatt mindenki meggondolta az utazást, így a világgazdasági teljesítmény 10-12 százalékát képező turizmus is léket kapott.
A részvények zuhanni kezdtek. Bár mindenki számított arra, hogy a 2009 májusa óta tartó részvényemelkedésnek egyszer vége szakad, és esni kezdenek a piacok, inkább egy tőzsdei buborék kipukkanásával számoltak, nem egy vírus tombolásával. Egyelőre még nem nagyon akarják kiejteni a válság szót, remélve a járvány gyors lefutását, azt azonban látni kell, hogy ez egyszerre okoz gondokat mind a kínálati, mind a keresleti oldalon.
Zavarok keletkeznek az áruellátásban, és ugyanakkor az emberek fogyasztása is csökken.
Bizonyosan nem egyik napról a másikra kerülünk vissza a régi kerékvágásba. Matolcsy György is arról beszélt, lehet, hogy a járvány egészségügyi hatásain egy év alatt túl lesz Magyarország, de a gazdasági hatások még évekig velünk maradnak.
Az már látható, hogy Kína megfékezte a járványt, Japán és Dél-Korea stabilizálta, tehát általános orvosság híján elzárásokkal, karanténnal megállítható a vírus terjedése. Persze, a polgároknak is be kell látniuk, hogy ez csak akkor járhat sikerrel, ha minél kevesebb esélyt adunk arra, hogy a vírust az egyik ember át tudja adni a másiknak. Mondták is, hogy le kellene állnia a világnak két hétre, de féltek, mit szólna ehhez a gazdaság.
Most azonban Európa lett a góc, neki kell bizonyítania, hogy képes hasonlóan megállítani a járványt. Tehát teljesen indokolt, hogy mindent félretéve az egészség megvédése a cél.
Azt is látni kell, hogy egy tömeges járvány kezelésére nincs mindegyik ország felkészülve. Elég összehasonlítani a németek vagy az olaszok hozzáállását, eredményeit. Úgy tűnik, Szlovákiában sincs felkészítve az egészségügyi ellátórendszer, nincs elég kórházi ágy, megfelelően felkészített mentőautó, s félő, hogy az ezzel járó pénzügyi terheket is nehezen viselné el az ország.
A vészhelyzet kihirdetéséig érkező hírekből kiderült, hogy Szlovákia nem igazán készült fel a járványra, pedig Kínával ellentétben volt erre pár hete. Most vásárolna mobil egészségügyi konténert, védőeszközöket, teszteket, amikor már a saját polgáraiért érzett aggodalom miatt egyetlen ország sem szívesen adná el azokat.
Sokatmondó az a hír is, hogy az egészségügyi személyzet részére csupán ezer professzionális respirációs védőeszköz volt szerdáig, és akkor tudták bejelenteni, hogy Csehországból tudtak szerezni további kilencezret. Pellegrini bejelentése szerint a koronavírus kimutatására alkalmas tesztekből van elegendő, ám ennek ellentmondanak azok a hírek, hogy a tesztelések több napot csúsznak.
Az elégtelen felkészülést rákenhetjük a választásokra, mintha arra vártak volna, hogy a vírus pár héttel később érkezik, s ez már az új kormány gondja lesz. Ez persze nem lehet valós magyarázat, mert egy ország felkészültsége nem függhet attól, hogy van-e kormánya, vagy nincs.
Mindenesetre a jövendő miniszterelnököt, Matovičot már meghívták a válságstábra, aki elszörnyedve látta, hogy ott 90 ember ötletel, és senki sem tudja megmondani, mit is kell majd csinálni, ha nő az esetek száma. Rámutatott arra is, hogy az egyik mobilszolgáltató SIM kártya információiból kiindulva az elmúlt három hétben 50 ezer szlovák polgár tartózkodott Olaszországban. Persze az sincs megoldva, miként lehetne eljutni hozzájuk, a személyes adatokat védő GDPR megsértése nélkül.
Az interregnum, a még hivatalban lévő kormány bénakacsa-állapota abban is meglátszik, hogy nem igazán tud a koronavírus gazdasági következményeiről nyilatkozni, sem a gazdaság járvány utáni felépüléséről.
Jelenleg annyit tudhatunk, hogy a nagy energetikai ellátórendszerek működőképességét fenn tudjuk tartani, illetve azt, hogy a vállalataink a munkások 10 százalékának kiesését még meg tudnák oldani. Az ellátásban egyelőre nincsenek gondok, komoly felhalmozások nem indultak el.
Persze, ez a jelen. A járvány egyszer lefut, túléljük a korlátozásokat, a kocsmák, üzletek zárva tartását, de az okozott károk itt maradnak. A hogyanról a felelős szlovák gazdaságpolitikusok még nem nyilatkoztak. A múlt kedden már egy gazdasági évnyitó rendezvényén beszélt Orbán Viktor miniszterelnök, Varga Mihály pénzügyminiszter és Matolcsy György jegybankelnök a koronavírus-járvány gazdasági hatásairól, a lehetséges gazdaságélénkítő lépésekről.
Talán nem csoda, ha a mieink erről nem szólnak, úgy tűnik, ez is az új kormányra marad. Az pedig egy kifosztott kincstárt kap örökül. De nemcsak a kincstár üres, a gazdaság is féléves lassulás után van, és a járvány tovább fékezte a gazdaságot.
A válságállóságunknak az sem tesz jót, hogy annyira az autóiparra építettünk, és szinte mindenből behozatalra szorulunk. A válságnak abban lehet hozadéka, hogy nagyobb önellátásra, komplexebb árukínálatra késztetheti az országot.
Míg a magyar kormány – mivel eredetileg is számolt válsággal – 3-5 milliárd eurónyi mozgástérrel rendelkezik, addig a szlovák költségvetésről már a decemberi adatok után látható volt, hogy nem tartható. Számos helyen kiszakadt a költségvetés, és a lassuló gazdaság tovább fogja növelni a deficitet. Persze az Európai Unió már több utalást tett rá, hogy a költségvetési költekezést kordában tartó szabályait puhítja, vagy legalábbis „félrenéz”, ha a koronavírus elleni küzdelemről van szó. A költségvetési költekezés lehetőségét javítja az is, hogy az Egyesült Államoktól Japánig nagyon sok ország tervezi élénkítő programok bevezetését.
Mivel kellene élénkíteni? Először is fel kell mérni a károkat, mert egyelőre mindenki csak a turizmusról beszél, de nagy kérdés, hogy például a feldolgozóipar hogyan reagál majd a beszállítói láncok tartós problémáira. A klasszikus közgazdaságtani logika alapján lehetne adót csökkenteni, beruházásokat ösztönözni, olcsó forrásokat biztosítani, vagy ösztönözni a fogyasztást.
Érdekes időszakba értünk, s lehet, még érdekesebb időszak áll előttünk. Csak egyet lehet érteni Orbán Viktorral, aki a kilábalásról két fontos megállapítást tett. Egyrészt a célzott intézkedésekből „mindenkinek ki kell vennie a részét”, illetve „ki kell lépni a komfortzónából”. Ez utóbbit már folyamatosan tapasztaljuk.
Megjelent a Magyar7 hetilap 2020/12. számában.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
