Bár Olaszország már a normális élethez való fokozatos visszatérésére és a járvány miatt hozott szigorú intézkedések feloldására készül, egyre világosabban látszik, hogy Lombardiában, a járvánnyal leginkább sújtott tartományban valami hatalmas hibát követhettek el, írja az AP ügynökség.
Olaszországnak az volt a pechje, hogy az első nyugat-európai állam volt, ahol a fertőzés megjelent. Több mint 26 ezer halottjával az USA után a második helyen van a járvány áldozatainak tekintetében.
Az első koronavírus-fertőzést február 21-én észlelték, akkor, amikor a z Egészségügyi Világszervezet (WHO) még úgy tartotta, hogy a vírussal „vele lehet bírni” és közel sem annyira ragályos, mint az influenza.
Vannak azonban olyan bizonyítékok is, hogy a demográfiai és az egészségügyben meglévő hiányosságok a politikai és gazdasági érdekekkel együtt tették ki a tízmilliós Lombardiát akkora veszélynek, amibe egyetlen más térség sem került. A fertőzés pedig a leginkább sérülékenyeket, az idősotthonokban élőket sújtotta.
A virológusok és járványügyi szakemberek szerint évekig is eltarthat, míg megállapítják, hol történt a hiba és miként lehetséges, hogy az Európa egyik legjobb egészségügyi rendszerével bíró államot egyszerűen elárasztotta a fertőzés.
A szomszédos Veneto tartományban a járvány jóval enyhébb lefolyású volt.
Az ügyészek most azon töprengenek, lehetséges-e meggyanúsítani valakit több száz ember halálával. Sok áldozat ugyanakkor nincs is beleszámítva a lombardiai járványstatisztikába, amiben 13 269 halott szerepel.
A lombardiai orvosokat és nővéreket pedig, akik az első vonalban, saját egészségüket kockáztatva küzdöttek a kórral – nem is beszélve a rendkívüli stresszről, kimerültségről és félelemről, amiben éltek – hősként emelgetik.
Azután, hogy Olaszország regisztrálta az első fertőzöttet, az orvosok nem értették a COVID-19 betegség „viselkedését”, mivel a betegek közül sokan nagyon hamar képtelenné váltak egyedül lélegezni.
„Hiányoztak a klinikai információk” – mondja Maurizio Marvisi, a cremonai San Camillo magánkórház pneumológusa.
Mivel a Lombardiában található intenzív osztályok rögtön az első néhány nap során megteltek fertőzöttekkel, sok orvos a saját otthonukban próbálta gyógyítani és megfigyelni a betegeit, ahol még oxigént is adtak nekik.
Ez azonban halálos stratégiának bizonyult. Nagyon sok ember otthon halt meg, vagy pedig nem sokkal a kórházba szállítás után, mivel sokáig haboztak, míg hívták a mentőt.
Olaszország azért volt kénytelen részben az otthoni ápolást választani, mert kevés volt az ágy az intenzív osztályokon. A költségvetési megszorítások következtében 100 ezer lakosra csak 8,6 intenzív ágy jutott, ami jóval kevesebb, mint a 15,9-es OECD-átlag.
Ennek következtében a fertőzöttek kiszűrésének első vonalába a háziorvosok kerültek. Mivel csak azokat tesztelték, akik erős tüneteket mutattak (mert Lombardiában a laboratóriumok nem győzték), így ezek háziorvosok sokszor azt sem tudták, ők maguk nem fertőzöttek-e. Nem kaptak semmiféle utasítást arra, hogy a betegeket kivizsgálják-e vagy küldjék inkább szakorvoshoz, és végképp nem volt védőfelszerelésük, ami a kórházakban dolgozóknak biztosítva volt.
Olaszországban nagyjából 20 ezer egészségügyi dolgozó kapta el a vírust és 150 orvos halt bele a fertőzésbe.
Míg a központi kormány az új intenzív ágyak biztosításával foglalkozott, a tesztelési kapacitás pedig „sántikált”, az idősotthonokat Lombardiában a sorsukra hagyták. A milánói ügyészek kiemelt figyelemmel vizsgálják az otthonokban történt haláleseteket.
Főleg a regionális kormány döntését, mely március 8-án engedélyezte, hogy a COVID-19 betegségből lábadozó pácienseket visszavihetik az idősotthonokba. Ezzel akarták felszabadítani a kórházi ágyakat.
Forrás:ma7.sk
Tovább a cikkre »
